Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-521
20 521. országos ülés 19ih márczius 13-án, pénteken. ismerik azt a különbséget, hogy ügyvéd szerepel-e és allegál-e, akár szóban, akár Írásban, ha nem magyar anyanyelvű a fél és nem ismerik azt a megkülönböztetést, hogy magyar nyelv használata csak az alsó fokon van megengedve, hanem megengedik a vármegyei igazgatás egész vonalán minden korlátozás nélkül, sőt egyes vármegyékben, amennyiben kipuhatolnom sikerült, főleg a szász vármegyékben, ahol t. i. a német nyelvről történt az átmenetel a magyar igazgatásra, ott még a közigazgatási hivatalok kiadványai is bizonyos esetekben az illető fél anyanyelvén szerkesztetnek, amit természetszerűleg az általam kontemplált rendezés az egész vonalon eliminál. Azt hiszem, helyes volt kevesebbet helyezni kilátásba ebben a tekintetben az eddigi vármegyei eljárásnál, mert hiszen most államosítjuk a közigazgatást és nézetem szerint ennek le kell vonni a konzekvencziáit ebben az irányban is. Kétségtelen tény azonban, hogy nem. valami uj betörése ez a nemzetiségi nyelveknek; ellenkezőleg, olyan szabályozás, amely mögötte marad annak, ameddig a nemzetiségi többséggel biró vármegyék nagy részében a nemzetiségi nyelv ma is érvényesül. Azután azt kérdi tőlem a t. kéj)viselő ur, hogy szerzek-e magamnak garancziát, midőn nemzetiségi polgártársak körében alakult gazdasági, ipari, kereskedelmi egyesületek, vállalkozások segélyezéséről beszélek, aziránt, hogy ezek nem lesznek-e magyar állam nemzeti jellege ellen irányuló agitácziónak fészkei. Magától értetődik; csak nem fog magyar kormány soha olyan egyesületeket segélyezni, amelyeknek működése ebből a tekintetből kifogásolható. Azt a jogot, hogy egyesületeket alkosson, mindenkinek megadjuk, de államsegélyre kétségtelenül csak olyan egyesületek számíthatnak, államsegélyt csak olyan egyesületek remélhetnek, amelyeknek működése a nemzeti politika szempontjából kifogástalan. Ha ez nem nyert kifejezést beszédemben, — hiszen úgyis tűlhosszu volt beszéd — azt azért magától értődő dolognak tartom. A t. képviselő ur nagyon hosszasan foglalkozik a telepítés kérdésével és itt, engedjen meg nekem, a grőf Apponyinak adott válaszom egyes kifejezései által az én álláspontom és a kormány álláspontjának olyan téves'felfogására ragadtatta magát, amelytől menekülhetett volna, ha több figyelemre méltatta volna e kérdésben az interpelláczióra adott válaszomat. A t. képviselő ur szemrehányást tesz nekünk, hogy feladjuk a telepítési akcziót. Erre vonatkozólag én a következőket mondottam (olvassa) : »Szóba hozatott a telepítési akczió, amelyre kijelentettem, hogy az államnak és a kormány támogatásában részesülő vállalatoknak telepítési akcziója nem bír a románok ellen irányuló agresszív jelleggel és csak arra irányul, hogy a birtokviszonyoknak a magyarság rovására való eltolódását ellensúlyozza. E keretekben pedig a jövőre is teljesen fentartottam a kormány szabad kezét a telepítési akczió folytatására .« Ebben világosan benne van, hogy igenis, folytatni akarjuk a telepítési akcziót. E kérdésben, ugy tudom, a vita folyamán felszólal t. barátom a földmivelésügyi minister ur; nem akarok elébevágni az ő részletesebb magyarázatainak, csak annyit konstatálok, hogy czélszerüségi kérdés lehet, hogy mennyiben érheti el a czélt az ember egyes mesterkélt alkotásokkal és mennyiben helyesebb a természetes áramlatokat felhasználni és olyan mederbe terelni, amely kisebb anyagi eszközökkel életerősebb és erőteljesebb gyümölcsöket terem. E tekintetben egészen fiktív a t. képviselő urnak az az okoskodása, hogy én a megyei határokból nem akarok kimenni. Már a Székelyföldet is számításon kívül hagyja, amikor az erdélyi kisbirtokok vásárlásairól van szó. Hiszen annak, semmi értelme nem volna, hogy az általunk kontemplált akczió miért nem terjeszkedhetnék ki a szomszéd vármegyékre, a távolabbi vidékekre. Mindezek olyan félreértések, amelyek ellen tiltakoznom kell, illetőleg amelyeket fel kell világositanom. (Helyeslés jóbbfelől.) Még csak egyet említek meg. A t. képviselő ur felemlítette az altruista bank eddigi akcziójának eredménytelenségét. Ebben a képviselő urnak igaza van. De kérdem a t. képviselő úrtól, képzelhető lett volna-e bárminő akczió a legutóbbi két esztendőnek pénzügyi kalamitásai .közt és az ország egész keleti részén áthúzódott természeti csapácsok között, képzelhető lett volna-e ebben a két évben eredményes telepítési akczió? (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Azt hiszem, az altruista bank működéséről Ítéletet akkor fogunk mondhatni, ha eltelt bizonyos idő normális gazdasági viszonyok között, olyankor, amikor a népben van erő, hogy. terjeszkedjék és a terjeszkedés költségeinek legalább egy részét a sajátjából fedezze, mert a sikernek ez egyik nélkülözhetetetlen feltétele és amikor a pénzbeszerzés, akár az állam, akár pénzintézet utján szerezze be a pénzt, elháríthatatlan nehézségekbe nem ütközik. (Helyeslés jobbról.) A t. képviselő ur beszédének kultúrpolitikai részében nagy meglepetésemre azt a kritikát is találtam, hogy itt nem szabad egységesen eljárni, a nemzetiségi politikának a különböző vidékekhez és a különböző fajokhoz kell alkalmazkodnia. T. ház! Eddig mindig azt a vádat hallottam, hogy miért csinálok én külön román nemzetiségi politikát, amikor á nemzetiségi politikának az egész országra és az ország minden nem magyarajku lakosára egyformán ki kell terjeszkednie. Ezt az utóbbi álláspontot tartom ón-helyesnek; mindig tiltakoztam is ez ellen a vád ellen, mindig / igyekeztem megmagyarázni, hogy ez tévedés. En román politikusokkal beszélek, azért, mert ott van egy nagy, erős áramlat,
