Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
5?5. országos ülés 19li márczius 20-án, pinteken. 211 tobb-bevételek eredményének ismertetésére. A rendes kezelésben kevesebb volt a bevétel az 1911. évben a kőszénbányászatnál 3% millióval, mert az üzemi beruházásokra nem fordíttatott a tervezett összeg, s igy természetesen a kőszénbányák teljesítőképessége sem volt olyan nagy, mint ahogy előirányozva volt. Kevesebb volt a bevétel a selyemtenyésztésnél 2% millióval, és pedig azért, mert a gubók ára alászállott, különösen a marokkói és tripoliszi bonyodalmak folytán, valamint a japán túltermés következtében, mig ellenben a termelőknek az árakat a kormány nem kívánta leszállítani, nehogy visszarettentse őket a további termeléstől. Az előirányzatnál kevesebb volt a bevétel a rendes kezelésben a fémkohászatnál 2% millióval. . . (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Sándor előadó : ... kevesebb volt azért, mert a bányaművek által beváltott bányatermékeknek sem azok mennyisége, sem azok fémtartalma nem érte el az előirányzatot és igy az olvasztási téritmény is kevesebb volt. Kevesebb volt a bevétel a sójövedéknél 1% millióval azért, mert a fogyasztás alábbszállott, különösen a konyhasónál. Kevesebb volt a bevétel a fém- és opálbányászatnál V 2 millióval, mert az előirányzott termelés nem volt elérhető és mert a termelt opál egyáltalában nem értékesíttetett. Kevesebb volt azután a bevétel a rendkívüli kezelésben is és pedig 128 millióval annak következtében, hogy a magyar államvasutak és az állami vasgyárak beruházási költségének fedezésére az 1911. évben előirányzott kötvények nem bocsáttattak ki és igy természetesen azok nem is értékesíttettek, minélfogva elmaradtak az ezen kötvények értékesítéséből eredő bevételek is. Ugyanez az eset áll, vagyis ugyancsak nem bocsáttattak ki és nem értékesíttettek a kötvények a közös hadsereg fejlesztésénél, a hajóhad kialakításánál tervezett kötvények, ami 28 millió kevesebb bevételt okozott. Már most, t. ház, ezen kevesebb bevétellel szemben felsorolom csak röviden azon lényeges bevételi többleteket, amelyeket az államháztartásban az 1911. évben elértünk. 40 milliót meghaladt a bevételünk külön-külön a fogyasztási adók és italadók, jogilletékek és a magyar államvasutaknál, az egyenesadóknál 36 millió volt a bevételi többlet, az állami vasgyáraknál 17 millió, a dohányjövedéknél 11.5 millió, különféle bevételek a pénzügyi tárczánál 5.5 millió, az állami erdőknél 5.25 millió, posta, távírda és távbeszélő 4 millió, pénzverés és pénzbeváltásnál 3.25 millió. Ha már most ezek után az eredményeket 5 évre visszamenőleg egybevetjük, akkor megállapíthatjuk azt, hogy az 1911. évben a megelőző 5 évhez képest legkevesebb volt a túlkiadás és legkevesebb volt az előirányzat nélküli kiadás. (Élénk tetszés.) Ezen okból, de azért is, mert a kormány a hiteleltéréseket kellően megindokolta,, a zárszámadásvizsgáló bizottság megteszi a kormány felmentésére nézve javaslatát, amelyet később leszek bátor felolvasni. A most itt felsorolt és előadott adatokon kivül volt azonban a költségvetéstől más eltérés is, amely abban a kifejezésben adható vissza, hogy létszámtullépés. Ez ugyan nem okoz lényeges tulkiadást, de mégis, miután az állami számvitelről szóló 1897 : XX. t.-cz. 33. §-a világosan megállapitja azt, hogy csakis oly járandóságot szabad utalványozni, amely jóváhagyott személyzeti és fizetési állományrendszeren alapszik és miután ily eltérések fordultak elő, ezeket itt a bizottság tárgyalás alá kellett, hogy vegye. Minthogy azonban e tételeket a kormány kellően megindokolta, másrészről pedig a jövőre nézve megnyugtató kijelentéseket tett, azért kéri a zárszámadásvizsgáló bizottság, hogy e létszám-túllépésekre nézve is a felmentvény kiterjesztessék. (Élénk helyeslés.) Már most ezek után, t. ház, meg kell még emlékeznem a nyugdijakról, a lekötött hitelről, az átfutó kezelésről, a vagyoni kezelésről és végül az alapok és alapítványokról. (Halljuk !) A nyugdijaknál a zárszámadásvizsgáló bizottságnak nincs semmi észrevétele ; mégis tekintettel arra a körülményre, hogy az 1911. évben is a honvédségnél több nagy kegyelmi ellátás fordult elő, a bizottság megújítja azt az óhaját, amelyet 1910. évben a zárszámadási jelentésben tett, t. i. javasolja a kormánynak, tegye megfontolás tárgyává azt, hogy nem volna-e helyes egy uj katonai nyugdíjtörvényt létesíteni. (Helyeslés.) A lekötött hitel tekintetében elő kell adnom, hogy az 1910. évben lekötötte 19 millióból 5"5 millió nem lett felhasználva az 1911. év végén ; és ezen összeget ujabban lekötött a kormány, ugy hogy ezen öt és fél miUió ujabb lekötése folytán az 1912. évre 58"5 millió fog átvitetni és mely a kormány rendelkezésére fog állani. A zárszámadási bizottság, tekintettel arra, hogy ez az ujabbi lekötés az állami számvitelről szóló törvénynek megfelel s a kormány ezt kellően indokolta, a folytatólagos lekötést tudomásul vette és javasolja a t. háznak, hogy azt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Most áttérek az átfutókezelés eredményére. Méltóztatnak tudni, hogy az átfutókezelés körébe tartoznak az előlegek, idegen pénzek, szállítmányok, átszámítások stb. A kormány ezen átfutókezelés adatairól az állami legfőbb számvevőszéknek évközben nem tesz jelentést és igy az állami számvevőszéknek nem áll módjában évközben az átfutókezelésnek kellő ellenőrzése. Minthogy pedig az átfutókezelés körében előfordulhatnak, sőt elő is fordultak oly tételek, melyek a valódi kezelés körébe tartoznak, ez okból az állami számvevőszék már 1895-ben megindította a tárgyalást a kormánynyal az iránt, hogy tegye lehetővé, miszerint az állami számvevőszék már évközben gyakorolhassa az ellenőrzést az átfutókezelés tekintetében is. (Helyeslés.) Áttérek a vagyonkezelés eredményére. T. ház ! 27*