Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

SÖÖ 525. országos ülés I9U nem nyújtott példát. Ez kérem a kamarilla felé sóvárgó kuruczság. (Élénk derültség.) Hála Istennek, ez a sóvárgás annyival fantasztikusabb, annyival tehetetlenebb, mert kamarilla nincs. (Derültség.) De nem lehet kiölni némely hazafiak lelkéből azt a vágyat, hogy bárcsak volna kamarilla (Derültség.) s bárcsak szabaditaná meg őket azoktól a politikai ellenfeleiktől, akiket a magyar nemzet megnyerése utján, ugy látszik, nem fognak tudni útjukból elhárítani. (Elénk tetszés.) így látjuk aztán minden lépten-nyomon — sajnálom, de ki kell mondanom — egyes ellenzéki pártvezérek nyilatkozataitól egészen a sajtóorgánumok expektoráczióiig, mindenütt, a fohászkodást bécsi körök, magas hatalmak, legmagasabb körök után. (Derültség.) Ott van a misztikus lény, a mely felé fordulnak, mint hajótörött nyúl az utolsó szalmaszál után (Derültség) és azután be lesz állitva minden kérdés ugy, hogy az végrevalahára felrázza ezeket a legmagasabb köröket az ő érthetetlen apátiájukból. (Élénk derültség.) Itt van a köztársasági párt kérdése. Miért fáj nekik ez ? Nekik, akik szintén elitélik a köztársasági pártot, amelyet egy rövid kis novellával igazán lefricskáztunk a magyar közéletről ? Azért, mert nem lehet azt mondani, hogy lám, ez a kormány a dinasztikus érzést támadja meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Miért kell a palotaőrség tisztjeit folyton napirendre hozni ? Azért, hogy azt a vádat kovácsolják : ime, ez a kormányzat megzavarja a békét a polgári elem és a tisztek között. A háznak egy fiatal tagját annyira elragadta tegnap a nemes hév, hogy azzal az imaszerű fohászszal fordult eme bizonyos legmagasabb körökhöz, hogy hallják meg a magyarság kivánságait, orvosolják a magyarság sérelmeit. (Derültség.) Mert ha ezt nem teszik, még a magyar ezredek hűsége is meginog. (Derültség a jobboldalon.) Azt hiszem, ez az állítás sokkal jobban elveti a sulykot, semhogy egy bizonyos elnéző mosolynál egyebet érdemelne. (Ugy van 1 Ugy van I a jobboldalon.) És mire való ez a kaczérkodás Oroszországgal és ez az állásfoglalás a hármasszövetség ellen, másra, mint arra, hogy rámutassanak, hogy az az elégedetlenség, amelyet Magyarországon ez az átkos kormány létrehoz, (Derültség.) még a hármasszövetséghez való ragaszkodást is megingatja ? És itt fantáziájuk még Bécsen tul egész Berlinig is el talál száguldani. , Ezek igen komikus jelenségek. Hogy kellően élvezni nem tudom őket, ez csak onnan van, hogy mindazt, ami Magyarországon történik, nem tudom egy idegen szemlélő közönyös sarkazmusával tekinteni. Ez csak azért van, mert — nem tehetek róla — egy kicsit szegy elem magamat, mint magyar ember, hogy azok, akik ugy akarnak ott állani, mint a magyar szabadságtörekvések, a magyar büszkeség, a magyar önérzet leghivatottabb apostolai, azok ilyen intrikák, ilyen eszközök, ilyen Utak utján akarnak a magyar politika terén czélt nárczius 20-án, péntekéi!. érni. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) De hát Vajda Sándor t. képviselő ur folytatja tovább az ő kárörvendő körutazását egyes diszszonens hangok konstatálása körül s megemlékezik azokról a valóban kvalifikálhatatlan megjegyzésekről, amelyekkel részben e házban is némelyek, de főleg a sajtóban a debreczeni merényletet igyekeztek politikai czélokra kihasználni, igyekeztek a debreczeni merényletért pártokat"vagy kormányokat felelőssé tenni. Ebben a tekintetben is segítségemre jönnek az ellenzék kompetens férfiai. Itt van nálam az a hirlap, melyben mindjárt a debreczeni merénylet után, ugy gróf Andrássy Gyula, mint gróf Apponyi Albert nyilatkozott. Az ő nyilatkozataik, amint nem is lehetett tőlük másként várni, s mint minden lelkiismeretes, komoly ember nyilatkozatai, tökéletesen korrektek és tiltakoznak az ellen, hogy akár egyeseknek, akár bűnszövetkezeteknek nyomorult gaztetteiből akár kormányok, akár államok, népfajok vagy nemzetek ellen bárminő vád kovácsoltassák. (Helyeslés.) De hát azért történik ez egyes szenzácziót kereső sajtóorgánumokban, történik a háznak egyes szenzácziót kereső tagjai között is ; s hogy ez milyen kárt tehet, azt legjobban mutatja az, hogy mennyire igyekszik ezeket a sporadikus jelenségeket Vajda Sándor képviselő ur a saját czéljaira kizsákmányolni. Nagyon helyesen mondja a t. képviselő ur, hogy ő nem veszi tragikusan ; nagyon helyesen mondja, hogy ő örömmel látja ezeket. Mert hiszen ha, mint félek tőle, ő továbbra is az agitatórius tevékenység terén akar maradni, akkor csak egy kis lelkiismeretlenség kell hozzá, hogy azért, amit egyes emberek mondtak, megint az egész magyar nemzetet tegyék felelőssé. (Igaz ! Ugy van!) Ezek nagyon olcsó, nagyon könnyű, csak nem lojális eszközök és akkor az ilyen jelenségekből csakugyan kovácsolhat fegyvert az izgatás további folytatására . . . Miháli Tivadar: Nem ugy értette! Gr. Tisza István ministerelnök: Ha nem ugy értette, nagyon fogok örülni rajta, hogy igy értette-e vagy nem, azt a képviselő urnak jövendő magatartása fogja megmutatni. (Igaz! ügy van!) Én azt akarom az ügy fontosságához illő komolysággal és ünnepélyességgel hangsúlyozni: az az egész akczió, amelyet folytatunk, s az a vita, mely azt befejezte, sok becses tanulságot rejt magában (Igaz! Ugy van!) és meggyőződésem szerint sok tekintetben előbbre vitte ezt az ügyet. Most azután tőlünk függ, rajtunk áll, mindazokon, akik akár az egyik, akár a másik oldalról befolyást gyakorolhatunk a közvéleményre, hogy ezek a becses tanulságok el ne vesszenek, hogy azok alapját képezhessék a továbbhaladásnak. Ebben a tekintetben kell a legnagyobb nyomatékkal fordulnom mindazokhoz, akik románajku polgártársaink között, még ha, sajnálom, nincsenek is egy nézeten velünk, de akik becsületesen keresik a megértést és a békét: vessék latba