Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

52,1 országos ülés 1913 márczius 20-án, pénteken. SÓI egész befolyásukat, lépjenek fel egész határozottsággal, férfias bátorsággal, hogy a közvéleményt ne az ilyen jelentéktelen, disszonáns hangokkal igyekezzenek megint ellenünk .hangolni, (Élénk helyeslés.) hanem értessék meg a román közvéleménynyel azt, hogy a magyarság komoly tényezői pártkülönbség nélkül a megértés, a béke, a szeretet, a méltánylás, a rokonszenv oly érzelmeivel jöttek e kérdés felé és a román nép felé, mely visszhangra vár, visszhangot érdemel. (Elénk helyeslés.) Ne engedjék azt se, hogy ebben a kérdésben zavarólag játszszék bele a személyes animozitás és a gjülölködés. Ismerjük mi a magyar közéletben ugyanezeket a tanulságokat. Hát a magyarságnál az, aki nem a szélső soviniszta állásponton van, aki nem a legtetszetősebb jelszavakat hirdeti, nincs-e annak a vádnak, kivált nem volt-e annak a vádnak kitéve, hogy rossz magyarnak, hogy fajtája elárulójának, hogy idegen érdekek szolgájának mondták ? (Igaz ! Ugy van !) Higyjék meg nekem, amilyen méltatlan ez a vád azokkal a magyarokkal szemben, kik minden ilyen váddal és támadással szembeszállva, becsületes meggyőződésükhöz ki ven a Deák által inaugurált igazi magyar nemzeti politikát követik, épen olyan méltatlan azokkal a román polgártársakkal szemben, akik előbb eljutottak a helyes megértésnek arra a fokára, ahova, hiszem, hogy sokan el fognak jutni, akik belátták azt, hogy nemcsak hazájuk, de saját népfajuk iránti kötelességük is azt javasolja, hogy eliminálják mindazt, ami ellentétet, bizalmatlanságot, ellenszenvet idézhet elő s találják meg a harmóniát a magyar nemzeti politika és a románság jogosult faji, gazdasági, kulturális törekvései között, mert ez az ut az, amelyen sikerrel tudják a román fajnak is boldogulását, fejlődését, előmenetelét biztositani. (Élénk helyeslés.) A feladat lényege ebben rejlik. A meggyőződésnek, a megértésnek ezen proczesszusán kell átesnie a hazai románság nagy zömének is, azon proczesszuson, amelyen átment már az erdélyi szászságnak — hála Istennek — túlnyomó része. Hiszen ezelőtt 30—40 esztendővel nagyon elkeseredett ellentét mutatkozott az erdélyi szászok és a magyar nemzeti politika között. Az sem egy-két napnak, az sem egy vitának gyümölcse volt, hogy ezt a jobb belátás váltotta fel. De ugyanaz a lélektani proczesszus, amely a szászokat meggyőzte arról, hogy ők annak a német ügynek, amely lelkük mélyén gyökerezik, amelynek ők hiven akarnak szolgálni, szintén akkor tesznek szolgálatot, ha beilleszkednek a magyar nemzeti politika kereteibe, szakasztott ugyanez a helyzet a hazai románságra nézve és ugyanez a lélektani proczeszszus kell, hogy megteremje a hazai románság között is a maga áldásos gyümölcseit. (Élénk Jielyeslés.) Hogy ez igy lehessen, azon kell dolgoznunk mindannyiunknak és azon kell dolgoznia a magyar társadalomnak is. En a mai vitából végezetül még csak ezt az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. egy tanulságot vonom le : Vannak a magyar közéletnek, kivált a magyar sajtónak is orgánumai, amelyek azzal igyekeznek népszerűségüket és elterjedtségüket fentartani, hogy ezen a téren is a legszélsőbb sovinizmust hirdetik. Hát hogy ez használ-e, vagy kárt tesz-e a magyar nemzeti ügynek, arra nézve utalok Vajda Sándor képviselő ur beszédére és utalok arra, hogy minden ilyen disszonáns hang, amely a magyar sajtóban megjelenik, rendszeresen íelhasználtatik ellenségeink által benn az országban és az ország határain tul, hogy bennünket diszkreditáljanak, bennünket megrágalmazzanak, hogy ellenünk felkavarják azoknak hangulatát és lelkét is, akiket könnyű volna a helyes megértés útjára terelni. (Ugy van I Ugy van !) T. ház ! A vitát befejezzük ma, de a gyakorlati feladat megoldása továbbra is előttünk fog állani. Nézetem szerint nem további eszmecserék, nem további beszélgetések által, — ezek be vannak fejezve — de igenis előttünk áll a feladat, hogy ezt az ügyet szolgáljuk tovább, a mindennapi élet terén is. (Helyeslés.) A kormány szolgálni fogja ezt az ügyet azzal, hogy — nem akarom most ismételni, amiket részletesen felsoroltam — mindazt, ami összeegyeztethető a magyar nemzeti politikával, sőt előnyös a nemzeti politikára, de egyúttal teljesiti az e hazában lakó nem magyarajku polgártársainknak bizonyos jogosult kívánságait és óhajtásait: mindazt igyekezni fog megvalósítani és általában igyekezni fog elérni azt, hogy ez ország minden polgára lehetőleg jól érezze magát ebben az országban, lehetőleg szabadon mozoghasson, (Helyeslés.) gazdasági, kulturális és etnográfiai tekintetben. (Elénk lielyeslés.) Ebben a törekvésünkben segítségünkre kell, hogy jöjjön a magyar társadalom. Mert a béke, az egyetértés politikája gyümölcsöket csak akkor teremhet, ha a magyar nemzet, a magyar társadalom egyeteme is vonzóerőt tud gyakorolni, gravitáczionális központ tud lenni; ha nem, eltaszítja magától azokat, akik maguktól nem szakadnak el, de vonzerőt nem gyakorol ezekre. Ezt nem lehet paragrafusokba szedni, (Ugy van I) de. ennek a helyes felfogásnak kell a magyar társadalom vérébe átmennie. (Elénk helyeslés.) Es végül hozzátartozik ehhez az országban lakó nem magyarajku polgárság közreműködése is. Gondolják meg, az ő ellenséges maguktartása gyengítés a magyar államra nézve, hátrány, baj és veszedelem is lehet, de biztosan végzetes dolog ő rájuk nézve. Gondolják meg, hogy a magyar ezredéves államnak mindenesetre lesz még annyi ereje, hogy el fog tudni bánni belső .ellenségeivel; szomorú kényszerűség lesz ez, amely gyengíteni fog bennünket is, de, ha valami csapás érne is bennünket, először el fogjuk végezni munkánkat azokkal, akik a magyar nemzeti állam ellenségeinek sorában vannak. (Helyeslés.) En tehát a békének, de annak a békének a hangoztatásával végzem szavaimat, amelynek alapfeltétele a bizalom, a szeretet; a bizalom és sze26