Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

14 521. országos ülés i9lk márczius 13-án, pénteken. mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Héderváry Lehel: De lenyelték ! (Zaj.) Elnök: Héderváry képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb/elől. Mozgás és zaj a szélsőbahldalon.) Közbeszólni a házszabályok értelmében senkinek sincs joga. (Folytonos zaj a baloldalon és jobbfelől.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Polónyi Géza: A koaliczió milyen jó néha, ugy-e ? (Derültség jobbfelöl.) Ráth Endre: Gyerünk! Gyerünk! (Nagy zaj és félkiáltások jobbfelől: Rendre ! Micsoda hang ez ? Nem a házba való !) Elnök: Ráth Endre képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Én mindig nemcsak teljes lojalitással, de benső megelégedéssel szoktam azt konstatálni, hogy olyan kiváló férfiakkal egyetérthetek, akiktől a politika mezején számos mélyreható kérdésben eltér az álláspontom. (Zajos felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon : Akiket kidobatott! Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Beck Lajos : Furcsa lojalitás ! (Zaj.) Héderváry Lehel (közbeszól. Nagy zaj). Elnök : Héderváry képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot ! (Folytonos nagy zaj jobb és baljelöl.) Fráter Lóránt (közbeszól. Zaj). Elnök : Fráter képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást ! Sümegi Vilmos: Jurigával! Gr. Tisza István ministerelnök: Másik megjegyzésem a t. képviselő ur beszédének azon részére vonatkozik, amelyben ellenmondást igyekszik konstruálni a hazai román nemzetiségi párt vezetőivel folytatott megbeszélések és a külügyi helyzet közötti kapcsolatot illetőleg tett kijelentésem tekintetében. A t. képviselő ur itt egy, bizonyára jóhiszemű, fogalomzavarba esik. Amit én mindig kereken tagadtam . .. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Bihari stílus. (Zaj.) Elnök: Sümegi képviselő urat kérem, maradjon csendben ! (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: ... és amit kereken tagadok most is, az az, hogy eljárásomnak bárminő tekintetben külpolitikai inditó okai lettek volna. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldahn.) Állitottam ismételten azt, hogy ebben a tekintetben felfogásomnak 20 esztendő óta — fájdalom, nem gyerekkorom óta, mert akkor már rég nem voltam gyerek — ismételve adtam kifejezést és hogy ugy, mint máskor, a mostani akczió alatt is kizárólag a magyar nemzeti politika szempontjai irányították eljárásomat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a bál- és a szélsőbahldalon.) Sümegi Vilmos: A brádi főgimnázium dolga is magyar érdek? (Zaj.) Elnök : Sümegi képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ebben a vonatkozásban állitottam ismételten azt, hogy az én akcziómnak — hiszen czitálhatom magát a kifejezést. . . Beck Lajos: Vonatkozást mondott a delegáczióban ! Gr. Tisza István ministerelnök: Igen, hogy (olvassa) : »az én akcziómnak semmiféle külügyi vonatkozása nincs.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) >>Tessék megnézni mindazokat a beszédeket; ime itt van a kezemben a január 31-én tartott beszédem, abban is világosan azt mondom, hogy elhatározásomra semminemű befolyást a külügyi helyzet nem gyakorolt. Ugyanebben a beszédben mondom azt is, hogy nem is tartom helyesnek azt a felfogást, mintha ennek a kérdésnek továbbfejlődése Románia külpolitikájára és a Romániával való viszonyunkra döntő befolyást gyakorolna. Kifejtem azt, hogy én nekem sokkal magasabb fogalmam van azon államférfiak politikai belátásáról, akik Románia sorsát intézik, sem hogy ne hinném azt, hogy őket az ország reális létérdekei fogják irányitani. Románia állandó létérdeke fogja a román politikát mindig a velünk való egyetértésre és barátságra inditani<<. S itt igy folytatom (olvassa) : »Az azután kétségtelen, hogy ennek a velünk barátságos politikának szempontjából nem közönyös az, hogy az államérdekeken alapuló ez a baráti viszony mennyire fér össze a nagy közvélemény hangulatával és rokonszenvével is Nem közönyös tehát az a kérdés, hogy vájjon az a rossz hangulat, amely a román közvéleményben, fájdalom, velünk szemben fennáll, enyhül, szelidül-e; semmi esetre sem közönyöd dolog, egy örvendetes mellékhatása lenne a belföldi viszonyok kedvező alakulásának, mellékhatása, melyet nincs miért örömmel el nem fogadnunk, de amely semmi esetre nem lehetett döntő a mi eljárásunkra nézve«. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás balfelől.) Ez a tiszta és világos álláspont, amelyet mindig elfoglaltam. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egyes rögtönzött beszédeknek egyes kifejezéseit lehet esetleg szembeállitani, de, azt hiszem, itt nemcsak abból kifolyólag, hogy saját szavaim hivatott magyarázójának mégis csak magamat kell tartanom, de abból kifolyólag is, hogy ismételt kijelentéseimből kidomborodik ez a változatlanul elfogadott álláspont: azt hiszem, konstruálhatom végeredményben azt, hogy (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) soha egyebet nem állitottam, mint hogy eljárásomnak oka nem volt, eljárásomra befolyást ez a szempont nem gyakorolt, a külügyi szempont, másrészről nem vontam tagadásba, hogy igenis jó hatással lehet a román közhangulatra s ennélfogva ezáltal is melegebbé tehetnők a Romániával való viszonyunkat. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Czernin! Elnök csenget.) De erről azt hiszem, ma még korai volna beszélni; remélem