Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

14 521. országos ülés i9lk márczius 13-án, pénteken. mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Héderváry Lehel: De lenyelték ! (Zaj.) Elnök: Héderváry képviselő urat rendre­utasítom. (Helyeslés jobb/elől. Mozgás és zaj a szélsőbahldalon.) Közbeszólni a házszabályok értel­mében senkinek sincs joga. (Folytonos zaj a bal­oldalon és jobbfelől.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Polónyi Géza: A koaliczió milyen jó néha, ugy-e ? (Derültség jobbfelöl.) Ráth Endre: Gyerünk! Gyerünk! (Nagy zaj és félkiáltások jobbfelől: Rendre ! Micsoda hang ez ? Nem a házba való !) Elnök: Ráth Endre képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Én mindig nemcsak teljes lojalitással, de benső meg­elégedéssel szoktam azt konstatálni, hogy olyan kiváló férfiakkal egyetérthetek, akiktől a politika mezején számos mélyreható kérdésben eltér az álláspontom. (Zajos felkiáltások a bál- és a szélső­baloldalon : Akiket kidobatott! Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Beck Lajos : Furcsa lojalitás ! (Zaj.) Héderváry Lehel (közbeszól. Nagy zaj). Elnök : Héderváry képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot ! (Folytonos nagy zaj jobb és baljelöl.) Fráter Lóránt (közbeszól. Zaj). Elnök : Fráter képviselő urat kérem, ne za­varja a tárgyalást ! Sümegi Vilmos: Jurigával! Gr. Tisza István ministerelnök: Másik meg­jegyzésem a t. képviselő ur beszédének azon ré­szére vonatkozik, amelyben ellenmondást igyek­szik konstruálni a hazai román nemzetiségi párt vezetőivel folytatott megbeszélések és a külügyi helyzet közötti kapcsolatot illetőleg tett kijelen­tésem tekintetében. A t. képviselő ur itt egy, bizonyára jóhiszemű, fogalomzavarba esik. Amit én mindig kereken tagadtam . .. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Bihari stílus. (Zaj.) Elnök: Sümegi képviselő urat kérem, marad­jon csendben ! (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: ... és amit kereken tagadok most is, az az, hogy eljárásom­nak bárminő tekintetben külpolitikai inditó okai lettek volna. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldahn.) Állitottam ismételten azt, hogy ebben a tekintet­ben felfogásomnak 20 esztendő óta — fájdalom, nem gyerekkorom óta, mert akkor már rég nem voltam gyerek — ismételve adtam kifejezést és hogy ugy, mint máskor, a mostani akczió alatt is kizárólag a magyar nemzeti politika szempont­jai irányították eljárásomat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a bál- és a szélső­bahldalon.) Sümegi Vilmos: A brádi főgimnázium dolga is magyar érdek? (Zaj.) Elnök : Sümegi képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ebben a vo­natkozásban állitottam ismételten azt, hogy az én akcziómnak — hiszen czitálhatom magát a kifejezést. . . Beck Lajos: Vonatkozást mondott a dele­gáczióban ! Gr. Tisza István ministerelnök: Igen, hogy (olvassa) : »az én akcziómnak semmiféle külügyi vonatkozása nincs.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) >>Tessék megnézni mindazokat a beszédeket; ime itt van a kezemben a január 31-én tartott beszé­dem, abban is világosan azt mondom, hogy el­határozásomra semminemű befolyást a külügyi helyzet nem gyakorolt. Ugyanebben a beszédben mondom azt is, hogy nem is tartom helyesnek azt a felfogást, mintha ennek a kérdésnek tovább­fejlődése Románia külpolitikájára és a Romániá­val való viszonyunkra döntő befolyást gyakorolna. Kifejtem azt, hogy én nekem sokkal magasabb fogalmam van azon államférfiak politikai belátá­sáról, akik Románia sorsát intézik, sem hogy ne hinném azt, hogy őket az ország reális létérdekei fogják irányitani. Románia állandó létérdeke fogja a román politikát mindig a velünk való egyet­értésre és barátságra inditani<<. S itt igy folyta­tom (olvassa) : »Az azután kétségtelen, hogy ennek a velünk barátságos politikának szempontjából nem közönyös az, hogy az államérdekeken alapuló ez a baráti viszony mennyire fér össze a nagy közvélemény hangulatával és rokonszenvével is Nem közönyös tehát az a kérdés, hogy vájjon az a rossz hangulat, amely a román közvéleményben, fájdalom, velünk szemben fennáll, enyhül, sze­lidül-e; semmi esetre sem közönyöd dolog, egy örvendetes mellékhatása lenne a belföldi viszo­nyok kedvező alakulásának, mellékhatása, melyet nincs miért örömmel el nem fogadnunk, de amely semmi esetre nem lehetett döntő a mi eljárásunkra nézve«. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás balfelől.) Ez a tiszta és világos álláspont, amelyet mindig elfoglaltam. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egyes rögtönzött beszédeknek egyes kifejezéseit lehet esetleg szembeállitani, de, azt hiszem, itt nemcsak abból kifolyólag, hogy saját szavaim hivatott magyarázójának mégis csak magamat kell tartanom, de abból kifolyólag is, hogy ismé­telt kijelentéseimből kidomborodik ez a változat­lanul elfogadott álláspont: azt hiszem, konstruál­hatom végeredményben azt, hogy (Zaj a bal­oldalon. Elnök csenget.) soha egyebet nem álli­tottam, mint hogy eljárásomnak oka nem volt, eljárásomra befolyást ez a szempont nem gyako­rolt, a külügyi szempont, másrészről nem vontam tagadásba, hogy igenis jó hatással lehet a román közhangulatra s ennélfogva ezáltal is melegebbé tehetnők a Romániával való viszonyunkat. (He­lyeslés jobbfelől. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Czernin! Elnök csenget.) De erről azt hiszem, ma még korai volna beszélni; remélem

Next

/
Thumbnails
Contents