Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
182 525. országos ülés Wíh márczius 20-án, pénteken. semmi üzleti forgalma nincs a vendéglősnek, tehát nagyon rá van utalva arra, hogy némi segélyt kapjon. Azonban akkor a ház elutasító álláspontot foglalt el a segély iránti előterjesztéssel szemben. így aztán Návay Lajos képviselőházi elnök ur kötött egy szerződést a jelenlegi bérlővel, aki abban a hitben volt, hogy a neki átengedett alsó terrasz, amelyen nyilvános éttermet akart nyitni, kárpótolni fogja a bent szenvedett veszteségekért és igy üzletileg megtalálja a számadását. A rossz időjárás és egyéb körülmények, de különösen — talán méltóztatik emlékezni, — mindjárt a terrasz megnyitása után a terraszról a házba vezető bejáratnál talált bomba elriasztotta a közönséget, úgyhogy az a bérlő, aki ma ellátja a szolgálatot, teljesen tönkrement. Most tehát gondoskodni kell arról, hogy itt valami úton-módon az éttermi szolgálat elláttassék. Én több irányban folytattam tárgyalásokat, azonban megbizható és az igényeket kielégíteni biró nagyobb cégek részéről olyan magas igények támasztattak, hogy azokkal nem is mernék a ház elé jönni ; 26—30.000 korona szubvencziót kértek az étterem ellátásáért. Miután azonban rövid időn belül ezt a kérdést valahogy meg kell oldani, mert a jelenlegi állapot fenn nem tartható, én felhatalmazást kérek — és pedig a gazdasági bizottság hozzájárulásával, amelylyel ezt a kérdést megbeszéltem — méltóztassék az elnököt megbizni, hogy ez irányban intézkedjék. Én nem akarok most a részletekbe menni, amelyekkel ez a kérdés megoldható lenne — ezt épen az ügy megoldhatása érdekében mellőzöm most — de kérem, méltóztassék meghatalmazni az elnököt, bizonyos latitüdöt adva neki, hogy ha méltányos összeggel szanálni birja a helyzetet és a jövőben biztositani tudja az étterem ellátását, e czélra a képviselőház pénztárából kiadásokat teljesíthessen. (Általános helyeslés.) Mondom, az ügy érdekében nem jelölhetem meg az összeget, amely szükséges, de, gondolom, méltóztatnak bizalommal lenni az elnökség iránt; (Altalános helyeslés.) én csak addig a határig fogok elmenni, épen a takarékosság elvét szem előtt tartva, ameddig a hosszú ülésekre való tekintettel elmenni kell. Méltóztassék felhatalmazni az elnökséget arra is, hogy ha mindemellett arról győződnék meg, hogy ezen szolgálat ellátása bizonyos segélylyel lehetségessé válik, utólag bizonyos összegeket, amelyek mindenesetre távol állanak az eddig követelt összegektől, folyósíthasson. (Általános helyeslés.) Méltóztatnak ezen propoziczióhoz hozzájárulni és a felhatalmazást megadni ? (Igen!) Ekképen mondom ki- tehát a határozatot. A kérvényi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Cziffra Kálmán előadó : T. ház ! Van szerencsém bejelenteni, hogy a kérvényi bizottság a mai napon tartott ülésében a 16. sor jegyzékben foglalt kérvényeket szabályszerűen letárgyalta. Kérem, méltóztassék intézkedni e sorjegyzék kinyomatása, szétosztása és annak idején napirendje tűzése iránt. Elnök : A sorjegyzék ki fog nyomatni, szét fog -osztatni és annak napirendre tűzése iránt annak idején fog javaslat tétetni. Most áttérünk a napirendre : a ministerelnök urnak Bujanovics Gyula képviselő ur interpellácziójára adott válaszafeletti vita folytatására (ír. 989). Farkas Pál képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni ? (Igen !) A ház az engedélyt megadván, a képviselő ur személyes megtámadtatás czimén szólhat. Farkas Pál : T. ház ! A ház tegnap délután tartott ülésén, amelyen nem volt szerencsém jelen lehetni, gr. Esterházy Mihály képviselőtársain egy hosszabb részt olvasott fel egy könyvemből, melyet 1907-ben a román nemzetiségi kérdésről irtam é> ezen idézetekkel próbálta bizonyítani azt, ami különösen Bakonyi t. képviselőtársam közbeszólásaiban nyilatkozott meg, hogy azon felfogás közt, amelyet akkor képviseltem és a nemzetiségi kérdés mostani tárgyalásánál elfoglalt álláspontom közt valami ellentét vagy következetlenség volna. Méltóztassék megengedni, hogy miután ő körülbelül fél óra hosszat foglalkozott e kérdéssel, a báz türelmét néhány pillanatra igénybe vegyem. (Halljuk I Halljuk !) A könyv, a röpirat czikkeknek volt összefoglalása, melyeket akkor a nemzetiségi kérdésről irtam és egyáltalában nem áll ellentétben azzal, amit ma gondolok e kérdésről. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy kivéve néhány adatot, amely akkor tévedésből csúszott be a könyvbe, — igy Pop Cs. t. képviselőtársamra vonatkozólag egy személyes adat, hogy ő az Albina-bank ügyésze, amit egy, szerinte :r>, akkor illetékes helyről irtak nekem és én rögtön a könyv megjelenése után néhány nap múlva rektifikáltam mint tévedést — egész felfogásom teljesen kongruens azzal, amit vallok ma (s, szerintem, kongruens azzal a felfogással is, amelyet a ministerelnök ur és a nemzeti munkapárt vall a nemzetiségi politikában. Mi volt e munka alaptétele, amelyet Esterházy képviselő ur volt szives felolvasni ? Én a nemzetiségi kérdés komplexumában nem láttam épen Erdélyre vonatkozólag mást, mint a mi általános szocziális és kulturális rossz viszonyainknak egy különösen kiélesedett megnyilatkozását olyan területen, ahol szocziális és kulturális bajokat igen könnyen a nemzetiségi politika és a nemzetiségi gyűlölet fókuszába lehet beállítani. Amidőn tehát én akkor megtettem a különbséget, amely a nagy tömegek általános helyzete és a nemzeti politika irányítása közt megvan ; amikor állítottam, hogy a román paraszt, akinek telkét nem egyszer román ügyvédek és román bankok Hezitáltatják el, amikor megtelik keserűséggel és amikor kimegy Amerikába, nem teszi meg azt a distinkeziót, amelyet meg kell termi, hanem ebben is a magyar állam ellenséges kezét látja. Akkor tehát nem mondottam semmi njást, mint amit mondok