Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

525, országos ülés 1914 és hiszek ma is, mert amikor én ma azt mondom, hogy helyes minden akczió, amely ezen teriileteknek gazdasági és kulturális fejlődését előmozditja, amely mind a vezetőket, mind a népet meggyőzi arról, hogy gazdasági és kulturális fejlődésüket legjobban az egységes nemzeti állam keretében tudják érvényesíteni, akkor tökéletesen azon állásponton állok, amelyen állottam akkor, amikor ezen adatokat összeszedtem. Ezért, t. ház, igen kívánatos volna, ha Bakonyi Samu t. képviselőtársam ahelyett, hogy bárminő következetlenséggel vádolna, idézne beszédemből egyetlen egy sort, egyetlen egy mondatot, amely ellentétben áll azzal, amit most mondottam és mondok. Nem az én álláspontom változott meg és én nem is azért beszéltem, hogy azt konstatáljam, hogy álláspontom bárminő változást szenvedett ebben a kérdésben; hiszen beszédem lényege épen az volt, hogy kimutassam, hogy nekik és szövetségeseiknek változott meg, még pedig igen nagy mértékben, ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjuk. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Következik a napirend. Ki van felirva szólásra ? Pál Alfréd jegyző: Haller István ! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök". Haller István képviselő ur nincs itt. Ki következik ? Pál Alfréd jegyző: Vajda Sándor ! Vajda Sándor: T. ház! Mindenekelőtt kötelességemnek tartom pártom nevében kijelenteni, hogy a kormány között és közöttünk paktum nem jött létre, sem nyilvánosan, sem pedig titokban. Ezt kijelenteni kötelességünk azért, mert nem akarnak elnémulni azok a hangok, sem a sajtóban, sem pedig itt a képviselőházban, amelyek arról beszélnek, hogy a kormány között és közöttünk titkos paktum keletkezett. T. ház! Ha egyáltalán titkos paktumról szó lehetne, akkor nekünk állna érdekünkben, hogy az közöltessék a nyilvánossággal, hogy ezáltal obiigóba kerüljön a kormány, hogy igy reményünk lehessen arra, hogy megkapjuk a kormánytól mindazt, amire kötelezte magát. De hogy mi a kormánynyal ilyen titkos paktumra léptünk volna, azt azok a szónokok, akik ezt felvetették, semmivel sem tudták indokolni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) T. ház ! Sokkal könnyebb volna a mi helyzetünk, ha mi is a diskussziónak azt az álláspontját foglalnék el, amit a t. ellenzék és megfordítanék a dolgot, azt mondva, hogy az ellenzék között és a kormány között van titkos paktum. Mert, t. ház, vagy tudatosan vagy öntudatlanul, vagy tervszerüleg vagy nem tervszerüleg, de a ministerelnök urnak mindenesetre sikerült azt az ellenzéket, amely eddig akadékoskodott ide becsalogatni és olyan diskusszióba keverni, amilyenben már nagyon hosszú idő óta nem volt márczius 20-án, pénteken. 183 alkalmunk itt a házban részesülni. (Igaz ! Ugy van ! Derültség a jobboldalon és a középen.) T. ház ! Ezeknek konstatálása után kötelességemnek tartom ezt pártom reputácziója érdekében előre is kijelenteni, mert különben még azt mondhatnák rólam, hogy Vajda Sándort megvesztegette gróf Tisza István, (Mozgás jobbfelől.) vagy hogy én védeni akarom azt, akinek az én védelmemre semmi esetre sincs szüksége, ismétlem : pártom reputácziója érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mi vagyunk politikailag annyira érettek, hogy anélkül, hogy számontartottuk volna Romániának nagyszerű sikerét, igenis, beláttuk annak politikai szükségét, hogy hacsak lehetséges : a nemzetiségi kérdésben más hangok pendittessenek meg az ország intézői részéről és ezért akkor, amikor gróf Tisza István ministerelnök ur hozzánk fordult és felhívta pártunk vezérét, Miháli Tivadar t. barátomat, hogy megbeszéléseket akar folytatni pártunkkal, mi azt szívesen fogadtuk. Ez, hogy kronológicze soroljam fel a dolgokat, körülbelül deczember 18. vagy 19-én történt 1912-ben. Már 1913 január 12-én tartottuk meg a komibé első ülését, amelyen elhatároztuk a hármas delegácziónak kiküldését, mert hiszen nem lehet az összes agitátorokkal, vagy az egész néppel egyszerre érintkezésbe lépni. Január 21-én a mi nevünkben, a komité nevében át lett adva a t. ministerelnök urnak a 11 pont, amelyre a ministerelnök ur már február 5-én megadta a választ. Ha ezeket méltóztatnak becses figyelmükre méltatni, akkor igenis be fogják látni, hogy sem minket, sem pedig a ministerelnök urat nem vezette Románia sikere, mert hiszen akkor még nagyon is távol állottunk a bukaresti békétől. Ezt azért tartoztam kijelenteni, mert »A Napitól kezdve egészen a magyar Akadémia elnökéig nem szűnnek meg az erre vonatkozó feltételezések. Berzeviczy igen t. képviselő ur beszédjében foglaltatik ugyanis a következő passzus (olvassa): »Azt gyakran tapasztaljuk, hogy ha valamely nemzeti állam a politikában nagy sikereket ér el, ha nemzetközi pozicziójában emelkedik, ezt az illető nemzetnek másutt lakó faj rokonai rendesen ugy érzik, mint a maguk sikerét, habár azt hiszem, nagyon kevés joggal és hogy az ilyen nagy sikerek ezeknek a faj rokonoknak önérzetét szintén megnövelik, kívánságaiknak, törekvéseiknek nagyobb lendületet adnak. Ez történt most is, amikor Románia az európai, különösen a balkáni politikában tagadhatatlanul nagy sikereket ért el és amikor Románia pozicziója nemzetközi szempontból igen jelentékenyen emelkedett. Ez befolyásolta a kimenetelre nézve, azt hiszem kedvezőtlenül, hazai románjaink állásfoglalását.« T. képviselőház ! Nem befolyásolta, mint a kronológicze felsorolt adatok — azb hiszem — eléggé bizonyitják, mert akkor, amikor a tárgyalások másodizben megkezdődtek, semmi nevezetes változás nem fordult elő sem a mi követeléseink-