Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

172 534. országos ülés 19íh márczius 19-én, csütörtökön. yetni. A sajtószabadságról szintén megemlékezik, a negyedik pontban az egyesülési és gyülekezési jog szabadságát követeli, az ötödikben a román nemzeti' párt szervezkedési és ténykedési szabadságát és azt, hogy szüntessék be azokat a közigazgatási intézkedéseket, amelyek pártszervezkedési és ténykedési szabadságukat gátolni törekednek. A hatodik pontban a közigazgatásba is bele kívánja vonni a román nyelvet, a hetedikben pedig a törvényszékeknél és a járásbíróságoknál is. A nyolczadik pont román tannyelvű gazdasági, ipari és kereskedelmi tanintézeteket kivan, a kilenczedik a telepítési akczió beszüntetését, a tizedik pontban pedig az igazságszolgáltatás terén kivan a románoknak engedményeket. A tizenegyedik pontban igen rövid szavakkal emlékezik meg a választói jogról, mondván, hogy (Olvassa) : »biztosittassék állandó módon a román nemzetnek politikai érvényesülése és befolyása. E czélt szem előtt tartva létesíttessék a választójogi reform is; a román nemzeti párt az általános, egyenlő, titkosan és községenként gyakorlandó választói jog alapján áll; amennyiben azonban a jelenlegi politikai helyzetben ez most nem volna keresztülvihető, létesíttessék oly választójogi reform, amelyben a választói jogosultság, választási eljárás, kerületek beosztása és a választások feletti bíráskodás tekintetében oly intézkedések történjenek, melyek kellőképen és állandóan biztosítsák azt, hogy a Magyarország képviselőházába küldendő képviselők egyhatodrésze románok leg"yenek«. Ezen tizenegy pont közül az első tíz ponttal az előttem felszólalók már részletesen foglalkoztak és az idő rövidségére való tekintettel nem kívánok ezen pontozatoknak taglalásába belemélyedni, ezért első sorban a 11. pontra kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Hiszen tudvalevő dolog, hogy ugy a többi nemzetiségeknek, mint a románajku honpolgártársaink vezetőinek régi kívánsága volt az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választói jog. A demokratikus választójogot követelték ők és ezen követelésükkel nem voltak izolálva. Hiszen ezt a posztulátumot állította fel először az uralkodó a trónbeszédben, másodszor a munkapárt ezen jelszó alatt alakult meg, harmadszor az ellenzék nagy többsége az általános választójog álláspontján állott. Hallottunk számos ily értelmű munkapárti j>rogrammbeszédet (Igaz! Ugy vttn! balfelöl.) és Khuen-Héderváry volt ministerelnök ur is egy izben kijelentette, hogy ő az általános választójognak van olyan barátja, mint Justh Gyula. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mostanában azonban, mikor a választójogosokat üldözték, a román képviselők hallgattak vagy gúnyosan nevettek. Most pedig, mikor alkalom nyílik arra, hogy érvényesítsék programmjuknak azon pontját, mely a népnek akar jogot adni és az igazi népbefolyást akarja biztosítani, akkor ezt a programmpontjukat nem forszírozzák. (Igaz ! Ugy van ! a bál és a szélsőbaloldalon.) Haller István: Ez az ő engedményük. Gr. Esterházy Mihály: Mikor az elvnek megvalósításáról van szó, akkor ők megelégszenek egy olyan egyezséggel, mely a demokratikus fejlődést elárulja, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) de talán előnyös lehet bizonyos szempontokból a jelenlegi román középosztály egyes tagjai számára. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Mert én azt hiszem, hogy ők a miniszterelnök urnak különböző, sőt többnyire egymásnak ellenmondó nyilatkozatai előtt is tudták) milyen fontos a románokkal való megegyezés és tudták azt is, hogy hátuk megett egy egyéges román királyság áll, mely törekvéseiket ha egyébbel nem, de jóakarattal nagyon is támogatja. Be itt szembeállottak ők gróf Tisza Istvánnal, aki az általános választójognak egyedüli fanatikus ellensége. (Ugy van! balfelöl.) En azt hiszem, hogy ha a külpolitikai viszonyok alakulása mellett a román képviselők ennél a pontnál forszírozták volna az ő programmjukat és ha az általános választójog felett került volna a dolog kenyértörésre, akkor ők győzhettek volna a román nép érdekében és a román néppel együtt Magyarország többi 15 millió lakosának érdekében is. Ezen eljárásukból azonban azt hiszem, hogy ők nem a nép igaz emberei. Seotus Viator az ő különböző könyveiben sokat irt a magyarság erőszakosságáról, az idegen ajkú polgártársaknak elnyomásáról. Sajnos, nagy részben igaz az, amit Seotus Viator a választási visszaélésekről és a közigazgatás némely kinövéseiről irt. Azonban — amint azt már Károlyi Mihály t. barátom elmondotta — ezek a bajok nem speeziális bajai az egyes nemzetiségeknek, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hanem általános bajai az egész magyar közigazgatásnak, az egész jelenlegi magyar politikai rendszernek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Becsületes választójog mellett nincs szükség mesterséges kerületi beosztásokra, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nincs szükség arra, hogy a magyarság szupremácziáját geometriai számításokkal védelmezzük meg. A kultúra mértékét kell alkalmazni, bizonyos előnyben kell részesíteni a városokat és az olyan fejlődő területeket, a melyeknek lakossága az utóbbi statisztikák kimuszerint nagyobb arányban szaporodott, mint más területek lakossága és akkor olyan erőssé tehetjük a magyarság helyzetét, hogy mesterséges eszközökhöz többé nem kell folyamodnunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mint látom, a jelen országgyűlés tartama alatt megszavazott kerületi beosztásban, ott kétezer románnak szavazati jogát teszik egyenlővé a többi négyezer magyarnak szavazati jogával. Ez nem a magyar szupremáczia fentartására irányuló