Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
52í. országos ülés 191í m amikor majd a népek megállapodnak és ha a személyes motívumok, amelyek ott is még előtérben vannak, megszűnnek, akkor a testvéri szeretet oldhatatlan kapcsa fogja őket összefűzni, a haladás és megerősödés útjára, Nézzük most már, miként állanak a dolgok nálunk ? Itt csak egy faj uralkodik, mert hiszen a parlamentben az az öt vagy nyolcz nemzetiségi képviselő bizony nem sokat akadályozhatja a négyszázat, hogy oda ne menjenek, ahová menniök hatalmukban van. Ugy állunk tehát, hogy láttunk itt vaskos köteteket, tintatartókat repülni, hallottuk itt mindenféle instrumentumok hangját, hallottunk itt még fegyverdörgést is és, ha a palotaőrséget nem hozzák be, bizony, nem tudom, mi történhetett volna, mert azóta is láttunk itt kivezetéseket, pénzbüntetéseket és kizárásokat. Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgy mellett maradni. Damián Vazul: Én azt állitom, hogy mindezen ellentéteknek, igy a nemzetiségi ellentéteknek is valójában csak az igazi demokráczia uralma lesz az orvosszere; ezen demokráczia követelményeinek azonban az ellenzéki pártok egyetlen csoportja sem felel meg, amidőn még azt a huszonhat kerületet is sokalják a román nép részére, melynek a népesség számához képest hetvenkét kerületre volna joga, de a 42-es számtól is nagyon távol áll, akkor bizonyos, hogy ők is a választói jogot nem demokratikus hanem szintén faj- és párttekintetekből fognák megoldani. Tisztelt elnök ur, az idő előrehaladott; kérném, méltóztassék szünetet adni. Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Damián Vazul képviselő urat illeti a szó, aki folytatja beszédét. Damián Vazul: T. ház! Ha mindazokat a követelményeket, amelyek a román népet a történelmi jog- és az alaptörvényekbe foglalt rendelkezések alapján megilletik, szembehelyezem azokkal az engedményekkel, a miket a ministerelnök úr a politikai téren és a nyelv használata tekintetében kilátásba helyezett, azon következtetésre jutunk, amelyhez különben a t. ministerelnök úr is jutott, hogy ezen alapokon nem lehet ós lehetetlen lesz a jövőre is elsimítani az ellentéteket. Annál inkább van kizárva a megegyezés lehetősége, mert azok az úgyszólván maradéki kedvezmények; amelyek kilátásba helyeztettek, csakis a párt feláldozásával lesznek keresztülvihetök. mert mi egyebet jelent az, a pártot elismerni, de annak létezését végzetesnek nyilvánítani, azt mondani, hogy a párt létezése árt, nagy kárt okoz azoknak a czéloknak, amelyeket szolgálni akar és azt mondani, hogy noha a árczius lÖ-én, csütörtökön. 163 párt programmja nem ütközik az állam egységébe, mindazonáltal a t. ministerelnök úr arra fog törekedni, hogy annak összes pontjai ellen küzdjön, tehát ezen igénytelen kedvezmények a párt feláldozásával, létének megsemmisítésével járnak. Ha pedig garancziákról beszélünk, bizony, azokat nem igen találhatjuk meg, mert a törvények nem bajtatnak végre, s ha ez irányban rendeletek is adattak ki, azok végrehajtása megtörik az alsóbb közegek ellenállásán. Mi tényeket kívánunk és tényeket akarunk. Hogy valóban az alsó közegek kijátszszák még a kormány által kiadott rendeleteket is,... Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a gyanúsításoktól tartózkodni. Damián Vazul: Én ezalatt azt értem, hogy azokat a rendeleteket, melyek ilyen kedvezményeket tartalmaznak, az alsóbb közegek ellenállása miatt nem hajtatnak végre. A t. ministerelnök ur konstatálja beszédében, hogy felekezeti iskolák bezárattak egyes tanfelügyelők tűlbuzgalma folytán, hogy ez a túlbuzgalom fellép ittott az életben igen érdemes tanfelügyelőknél, igen érdemes közigazgatási tisztviselőknél és hogy ez viszi rá őket arra, hogy a törvényeknek nem egészen helyes interpretácziója utján igyekezzenek lehetetlenné tenni a felekezeti iskola fenmaradását. Azt mondja tovább,liogy (olvassa): »Igen sok bajnak kifolyása ez. Nálunk mindenki az országot akarja megmenteni, a dijnoktól elkezdve az aljegyzőkön, a szolgabirákon keresztül.« A t. ministerelnök ur tehát helyteleníti eme jelenségeket. Bizony ezek nem is vallanak azon egyének valami emelkedettebb értelmi és érzületi fokára, de sokszor boldogulnak ezáltal, vagy kiviteli kötelességük elmulasztását fedik, vagy némely esetben még arra is jogezimül szolgált, hogy előléphessenek. Több izben hoztam elő itten ilyen természetű eseteket, de azok bizony nem igen nyertek orvoslást, hanem ma is fennállanak, sőt ma is ismétlődnek. Ez alkalommal, gondolom, mivel már a t. ministerelnök ur részéről is elismertettek ilyen természetű esetek, felesleges, hogy e tekintetben több adattal is szolgáljak. Ezekután kijelentem, hogy nem kívánok kiterjeszkedni más részletkérdésekre, hiszen azok már az eddig elmondottakban ugy is bennfoglaltatnak. A t. ellenzék szónokaival szemben, ha eszerint nem tartom is szükségesnek, hogy egyenként vitába bocsátkozzam, általánosságban mégis néhány megjegyzést, illetőleg kérdést akarok tenni. Mivel igazolják ők azt az álláspontot, hogy a román párt elismerése és a vele való tárgyalás alkotmányellenes dolog? Semmivel! Ezt igazolni az ellenzék nem is tudja. A »sumus«, a »létezünk« tényét nem lehet egyszerű tagadással elintézni. Mi románok, hála Istennek, vagyunk s igy a természet folyománya, hogy pártot alakithassunk. De a függetlenségi párt nemcsak a pártnak létezését 21*
