Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

134 523. országos älés 1914 márczias 18-án, szerdán. nek felel meg. (Igaz! Ugy van! balfelöl, Ellen­mondások jobbfelöl.) A. második, t. minister ur az, hogy ezek a katonatisztek csakis a rendes zsoldot kapják bizonyos u. n. Diensteszulagéval, ami nagyon-nagyon szegényes dolog. És ha a t. minister ur azt mondja, hogy itten nem játszott szerepet az arany, akkor a t. minister ur részéről egy megbocsáthatatlan botlás volt az, hogy ő ezeket az óriási fizetése­ket behozta, mert én elismerem és tudom, hogyha ugy lett volna, amint a minister ur mondotta, hogy ide X vagy Y katonatisztet be lehetett volna parancscsal ide vezényelni, akkor senki sem emelte volna ezt a kifogást az ellen. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem!) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Rakovszky István: Lehet, hogy önöknek ez nem tetszett volna, mert hiszen mentől többet adni, önök kedve szerint való, van miből, tudjuk, hogy honnan. Amiatt nem fáj az önök feje. De beszéltem én e tárgyban magasrangu katonatiszttel, aki ugyanezzel az ellenvetéssel jött hozzám, és azt mondtam neki: Kérem, ha az a tiszt ki van vezényelve, ki van parancsolva szolgálatra, értem, hogy nem szívesen teszi, ér­tem azt is, hogy mi sem látjuk szívesen, de azt nem lehet követelni attól a tiszttől, akinek a háta mögött husz-huszonöt éves nehéz szolgálat van, hogy megtagadja a szubordinácziót, esetleg tiszti rangját, egész ellátását, egész múltját, koczkára tegye, koldusbotra jusson és még azon­felül el is csukják, azt nem lehet követelni attól a tiszttől, de azt, igenis, követelhetjük, hogy akkor, mikor a többi tiszttársuk nehéz csapat­szolgálatban éhbéren és éhzsoldon tengődik, itt henyélve ne kapjanak ily óriási fizetéseket. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Es ha a t. minister ur azt mondja, hogy nem ezért a nagyobb fizetésért jöttek: hát a dicsőségért jöttek ide ? (Derültség a baloldalon.) Hát a t. minister ur dicsőségesnek tartja ezt? Ez a katonai dicsőségnek a netovábbja: véd­telen képviselőket kidobni? (Taps a baloldalon. Zaj jobbfelöl,) A t. minister ur érdemes, kitűnő katona, ismeri a katonai életet. Én megmutatom, hogy minő kényes felfogások voltak a hadseregben ilyen tekintetben, pénz tekintetében és a minis­ter ur nem fogja tagadni. A minister ur előtt nem titok, talán har­niincz óv előtt szokásban volt a hadseregben, mikor egyes ezredek rossz állomásokra, különö­sen Kelet-Gralicziába helyeztettek, akkor olyan tisztek, akik jobb állomásokban voltak, össze­beszéltek egy Gralicziában állomásozó tiszttel, a ki nem szívesen volt ott. Az illető azt mon­dotta : mi kölcsönös beleegyezéssel transferál­tatjuk magunkat; te, jó bajtárs, nem követel­heted tőlem, hogy ezt semmiért tegyem, nekem adósságaim is vannak, fizetsz ennyi és ennyi pénzt. Ilyen dolgok napirenden voltak akkori­ban a tisztikarban, ehhez senkinek semmi hozzá­szólása nem volt, ez egy magánmegállapodás volt. B. Podmaniczky Endre: De csak titokban! Rakovszky István: Igen, titokban. B. Podmaniczky Endre: Nagy különbség! Rakovszky István: De itt nyíltan történik és épen ezért hozom fel. (Zaj.) Később meg­tudták ezt és a legszigorúbb parancscsal eltil­tották. (Élénk helyeslés jobb felől.) íme, nézze meg a t. túloldal: akkor, mikor az egyik tiszt anyagi hátrányt vett magára, mert mégis csak nagy lemondás az élet kényelmeiről, esetleg 30 évig ott élni, amikor talán az a szegény tiszt az ő nagyon szűk fizetése következtében, talán amiatt, hogy egypárszor transzferálták — s mi valamennyien tudjuk, hogy egy vagy két transz­ferálás a katonatiszti családoknál egyenlő egy teljes leégéssel — akart segíteni igy a maga sorsán, akkor ezt beszüntették — az ón néze­tem szerint nagyon helyesen, mert ez nem egyezik meg a tisztikar méltóságával. Ellenben ide kényelmes szolgálatra, el a csapattól, ahol semmi tennivaló nincs hónapokon át és ha egy­szer van tennivaló, ez a legodiozusabb műkö­dés, hogy akkor a tisztet odavezényeljék, föl­emelt zsolddal, ez már talán még sem helye­selhető. A minister urnak az előadása azokról a mellékjövedelmekről, amelyeket a tiszt a külön­féle kivezényléseknél kap, itt nem talál; tudjuk, mit kap: egy koronát: ha pedig a brigád fölött van az összpontosítás, kap 3 koronát, vagy 4 koronát, szóval annyit, hogy az alig elég borra­valóra, amit kiad. Amikor tehát a tiszt a csa­patnál ugy van ellátva, hogy tönkre kell mennie, ha hazulról nem kap semmit, akkor itt ellátják fényesen semmittevésért, talán minden hónapban egy-két képviselő kidobásáért. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnölc csenget.) Polónyi Géza: Jobban vannak díjazva, mint a képviselők. Rakovszky István: A t. minister ur azt mondotta, hogy nem áll az, hogy a tiszti állás elleni dolog volna, hogy itt egy czivil ember rendelkezik. Hiszen tudjuk, a választásoknál a válasz­tási elnök megmondja a vezénylő tisztnek, hogy itt meg itt szabad teret akar és tartsa fenn a rendet. De hogy ezt hogy csinálja, abba a vá­lasztási elnöknek már beleszólása nincsen, a tiszt a saját felelősségére cselekszik és én magam voltam a tanuja Mosonyban, amikor egy választási elnök a boldogult szabadelvű párt idejében azt követelte a tiszttől, hogy ugy csi­náljon rendet, hogy attakot vezényeljen, a tiszt egyszerűen megtagadta és rendet csinált attak nélkül. így fest az analógia azzal, amikor itt egy tisztnek, holott a tiszt fogalma az úriember fogalmával kell hogy övezze magát, az elnök — nézetem szerint mint elnök egészen helyesen — azt mondja, hogy ön pedig itt ne sétáljon, önnek

Next

/
Thumbnails
Contents