Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

134 523. országos älés 1914 márczias 18-án, szerdán. nek felel meg. (Igaz! Ugy van! balfelöl, Ellenmondások jobbfelöl.) A. második, t. minister ur az, hogy ezek a katonatisztek csakis a rendes zsoldot kapják bizonyos u. n. Diensteszulagéval, ami nagyon-nagyon szegényes dolog. És ha a t. minister ur azt mondja, hogy itten nem játszott szerepet az arany, akkor a t. minister ur részéről egy megbocsáthatatlan botlás volt az, hogy ő ezeket az óriási fizetéseket behozta, mert én elismerem és tudom, hogyha ugy lett volna, amint a minister ur mondotta, hogy ide X vagy Y katonatisztet be lehetett volna parancscsal ide vezényelni, akkor senki sem emelte volna ezt a kifogást az ellen. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem!) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Rakovszky István: Lehet, hogy önöknek ez nem tetszett volna, mert hiszen mentől többet adni, önök kedve szerint való, van miből, tudjuk, hogy honnan. Amiatt nem fáj az önök feje. De beszéltem én e tárgyban magasrangu katonatiszttel, aki ugyanezzel az ellenvetéssel jött hozzám, és azt mondtam neki: Kérem, ha az a tiszt ki van vezényelve, ki van parancsolva szolgálatra, értem, hogy nem szívesen teszi, értem azt is, hogy mi sem látjuk szívesen, de azt nem lehet követelni attól a tiszttől, akinek a háta mögött husz-huszonöt éves nehéz szolgálat van, hogy megtagadja a szubordinácziót, esetleg tiszti rangját, egész ellátását, egész múltját, koczkára tegye, koldusbotra jusson és még azonfelül el is csukják, azt nem lehet követelni attól a tiszttől, de azt, igenis, követelhetjük, hogy akkor, mikor a többi tiszttársuk nehéz csapatszolgálatban éhbéren és éhzsoldon tengődik, itt henyélve ne kapjanak ily óriási fizetéseket. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Es ha a t. minister ur azt mondja, hogy nem ezért a nagyobb fizetésért jöttek: hát a dicsőségért jöttek ide ? (Derültség a baloldalon.) Hát a t. minister ur dicsőségesnek tartja ezt? Ez a katonai dicsőségnek a netovábbja: védtelen képviselőket kidobni? (Taps a baloldalon. Zaj jobbfelöl,) A t. minister ur érdemes, kitűnő katona, ismeri a katonai életet. Én megmutatom, hogy minő kényes felfogások voltak a hadseregben ilyen tekintetben, pénz tekintetében és a minister ur nem fogja tagadni. A minister ur előtt nem titok, talán harniincz óv előtt szokásban volt a hadseregben, mikor egyes ezredek rossz állomásokra, különösen Kelet-Gralicziába helyeztettek, akkor olyan tisztek, akik jobb állomásokban voltak, összebeszéltek egy Gralicziában állomásozó tiszttel, a ki nem szívesen volt ott. Az illető azt mondotta : mi kölcsönös beleegyezéssel transferáltatjuk magunkat; te, jó bajtárs, nem követelheted tőlem, hogy ezt semmiért tegyem, nekem adósságaim is vannak, fizetsz ennyi és ennyi pénzt. Ilyen dolgok napirenden voltak akkoriban a tisztikarban, ehhez senkinek semmi hozzászólása nem volt, ez egy magánmegállapodás volt. B. Podmaniczky Endre: De csak titokban! Rakovszky István: Igen, titokban. B. Podmaniczky Endre: Nagy különbség! Rakovszky István: De itt nyíltan történik és épen ezért hozom fel. (Zaj.) Később megtudták ezt és a legszigorúbb parancscsal eltiltották. (Élénk helyeslés jobb felől.) íme, nézze meg a t. túloldal: akkor, mikor az egyik tiszt anyagi hátrányt vett magára, mert mégis csak nagy lemondás az élet kényelmeiről, esetleg 30 évig ott élni, amikor talán az a szegény tiszt az ő nagyon szűk fizetése következtében, talán amiatt, hogy egypárszor transzferálták — s mi valamennyien tudjuk, hogy egy vagy két transzferálás a katonatiszti családoknál egyenlő egy teljes leégéssel — akart segíteni igy a maga sorsán, akkor ezt beszüntették — az ón nézetem szerint nagyon helyesen, mert ez nem egyezik meg a tisztikar méltóságával. Ellenben ide kényelmes szolgálatra, el a csapattól, ahol semmi tennivaló nincs hónapokon át és ha egyszer van tennivaló, ez a legodiozusabb működés, hogy akkor a tisztet odavezényeljék, fölemelt zsolddal, ez már talán még sem helyeselhető. A minister urnak az előadása azokról a mellékjövedelmekről, amelyeket a tiszt a különféle kivezényléseknél kap, itt nem talál; tudjuk, mit kap: egy koronát: ha pedig a brigád fölött van az összpontosítás, kap 3 koronát, vagy 4 koronát, szóval annyit, hogy az alig elég borravalóra, amit kiad. Amikor tehát a tiszt a csapatnál ugy van ellátva, hogy tönkre kell mennie, ha hazulról nem kap semmit, akkor itt ellátják fényesen semmittevésért, talán minden hónapban egy-két képviselő kidobásáért. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnölc csenget.) Polónyi Géza: Jobban vannak díjazva, mint a képviselők. Rakovszky István: A t. minister ur azt mondotta, hogy nem áll az, hogy a tiszti állás elleni dolog volna, hogy itt egy czivil ember rendelkezik. Hiszen tudjuk, a választásoknál a választási elnök megmondja a vezénylő tisztnek, hogy itt meg itt szabad teret akar és tartsa fenn a rendet. De hogy ezt hogy csinálja, abba a választási elnöknek már beleszólása nincsen, a tiszt a saját felelősségére cselekszik és én magam voltam a tanuja Mosonyban, amikor egy választási elnök a boldogult szabadelvű párt idejében azt követelte a tiszttől, hogy ugy csináljon rendet, hogy attakot vezényeljen, a tiszt egyszerűen megtagadta és rendet csinált attak nélkül. így fest az analógia azzal, amikor itt egy tisztnek, holott a tiszt fogalma az úriember fogalmával kell hogy övezze magát, az elnök — nézetem szerint mint elnök egészen helyesen — azt mondja, hogy ön pedig itt ne sétáljon, önnek