Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés 191í márczius 18-án, szerdán. 135 itt nincsen dolga, ön menjen le nem tudom hova és ott tartózkodjék: hát ez két különböző dolog, ezt a jogát egy czivil embernek egy katonatiszt irányában nem tartom a katonatiszti ranggal és állással megegyeztethetó'nek és ez is mutatja, milyen fonák intézményről van itt szó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a minister ur, — és én nem érteném, ha nem tudnám, hogy a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué, — hogy egészen hamis világításban mutattam be a dolgot, mert ebben a nehezményezett névtelen, de már most a minister ur által ellenjegyzett nyilatkozatban politikáról szó sincsen. Bocsánatot kérek, a minister ur nem olvasta, mert különben ezt nem mondhatta volna. Mert a vonatkozó passzus a következőkéiben szól (Olvassa): »A nálunk néhány év óta egyesek által hirdetett azt a nézetet, amely szerint politikusokat politikai tevékenységük gyakorlása közben elkövetett személyes sértések esetében a lovagiasság terén immunitás illetné, ezennel a legnyomatékosabban visszautasítjuk«. Én a dolognak közjogi részéről nem vitatkozom. De ha az nem politika, hogy a tiszt fogja meghatározni, meddig terjed az én immunitásom, akkor nem tudom, mi a politika. Mert énnekem ugyan teljesen mindegy; belém belekapaszkodhatnak az urak, én tudom, mit felelek. De lehetnek félénkebb képviselők, akiknek nem kellemes, hogyha ők egy intézményt, amelynek szerencsétlenül választott működési tere a parlamenti porond, ha ezt az intézményt kritika tárgyává teszi, hogy akkor egyszerre csak jönnek, hogy ón az egyéni becsületemben érintve vagyok, mert tagja vagyok ennek az intézménynek- Nagyon egyszerű e tekintetben a válasz, de a képviselőknek ezt a turbálását meg kell szüntetni, arra senkinek sincs joga. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) Igenis, ha valakit személyében élesen támad az ember, feleljen azért, (ügy van! TJgy van! jobbról.) mert ez nem tartozik az ő politikai működésébe; de ha én fel is állítom így ezt a tételt, de egy ilyen hivatalos kommünikében, a katonaságnak, a honvédelmi miniszternek, a hadsereg nevében megszabni, megvonni az immunitás határait — (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) ez közjogi sérelem, tiszta beelegyedés a katonaságnak a politikába. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon. Közbeszólások jobbfelöl.) T. képviselőház! A t. minister ur arról szólt, hogy az etikai felfogásnak egynek kell lennie, polgárság és katonaság között összhangnak kell uralkodnia. Bocsásson meg a t. minister ur, szeretném én látni azt az etikai közösséget, azt a benső összhangot, ha a t. minister urat vezetnék ki innen. (Élénlc derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ezt nem lehet elképzelni I Rakovszky István: Szeretném én látni akkor az egyetértést, azokkal szemben, akik kivezettetik. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Derültség.) És szeretném látni és szeretném magyarázatát hallani annak, hol van az etikai felfogásnak nem is óriási magaslata, csak az a magaslata, amely annak az aránynak felel meg, amit ők kapnak, amikor törvényhozók kiutasításában eljárnak itten. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsobaloläalon. Elnök csenget.) Szeretném látni, hol van az etikai érzés, mikor tisztek végig nézik és végig csinálják ezeket a jeleneteket, mikor politikusokat, akik nem tesznek semmit, (Élénk derültség jobbról.) kivezetnek a teremből. (Igaz! TJgy van! balról.) Fráter Lóránt: Lukács most is ott ül, büntetlenül! (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István : Engemet nem vezettek ki innen őrök, ellenem nem. alkalmazták őket. (Félkiáltások jobbfelöl: Nahát!) Én nem provokáltam ezt, de igenis én lettem provokálva, mert hogy jövök én ahhoz, hogy előttem megálljon egy fogdmeg, akár egy tisztnek parancsnoksága alatt is ? (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés a bal- és szélsobaloläalon.) Hogy jövök én hozzá? (Nagy zaj és élénk félkiáltások jobbról! Rendre!) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a képviselőházi őrség tisztjeit »fogdmeg« kifejezéssel illetni nem engedhető meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és m középen. Nagy zaj és félkiáltások balfelöl: Nem mondta!) Rakovszky István: Nem reájok mondtam. De hogyan jövök én ahhoz, hogy előttem egy fogdmeg megálljon, akár egy tisztnek parancsnoklata alatt is. (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) Kérem, méltóztassék jobban figyelni. (Élénk helyeslés balfelöl, Zaj a jobboldalon.) Grondolja a t. minister ur, hogy ez a hadsereg dicsősége? Gondolja, hogy a hadsereg előnye, a hadsereg magasabb etikája az, mikor annak a férfiúnak fiát, aki itt, az elnöki emelvény mellett lévő freskón meg van örökítve, amint felteszi a koronát ő Felsége fejére, semmiért hóbortból kivezetik a képviselőházból? (Igaz! TJgy van! Hosszantartó zajos éljenzés és taps a bál- és a szélsobaloläalon. Felkiáltások: Éljen Andrássy !) Elnök: Csendet kérek! (Taps és helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A képviselő urat azért a kifejezésért, mintha az, hogy innen valamely képviselő urat a ház elnökének parancsából kivezettek, hóbort volna, rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Éjen Andrássy!) Bikádi Antal: Igaza van! Elnök: Bikádi Antal képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky István: T. minister ur, ez a hadsereg etikája, magasabb etikája, amely itt