Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
132 523. országos ülés 191i márcziüs 18-án, szerdán. a kaszinói ügynek politikai színezete nincs és tisztán csak a szabályok szerint kell, hogy eljárjunk. Ami a t. képviselő urnak azt a nézetét illeti, hogy ő helyteleníti azt, hogy a katonaság egyoldalú verdiktet mondott a tekintetben, hogy a maga részéről elintézettnek tartja az ügyet, ez a mi felfogásunk szerint csak azt jelenti, hogy a tisztikar mint ilyen tisztán csak katonai szempontokból kell, hogy az ügyeket megítélje. (Mozgás és zaj a baloldalon és felkiáltások : Ez az !)} A választott bíróság intézményébe a katonaság nem mehetett bele, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) amint a képviselő ur is tudja, már több esztendő óta fennáll a tilalom, hogy ilyen választott bíróságokba belemenjenek. (Zaj és félkiáltások a baloldalon: Ahá!)...' Polónyi Géza: Én már ültem a tisztekkel választott bíróságban! (Kún Béla közbeszól.) Elnök: Kérem Kán Béla képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, mert ha közbeszólásait folytatja, vele szemben is kénytelen lennék a házszabályok szigorát alkalmazni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: . .. pár esztendő óta fenáll a tilalom, hogy lovagias ügyek elintézésénél a tisztek ilyen választott bíróságokba belemenjenek, még pedig azért, mert ezekre nézve bizonyos okok forogtak fenn és bizonyos inkonveniencziák származtak. De ez nem jelentheti azt, hogy amint méltóztatott mondani, mi ukázt adtunk ki, amelynél fogva a polgári egyéneket arra kényszeritjük, hogy a katonai becsületügyi bíróságnak vessék alá magukat. Ez különben olyan társadalmi kérdés, amely talán a jövőben jóakarattal megoldható lesz ugy az egyik fél, mint a másik fél javára. Bakonyi Samu: Tehát megoldásra szorul! B. Hazai Samu honvédelmi minister: Lovászy Márton képviselő ur azt a kérdést intézi hozzám, hogy van-e tudomásom arról, hogy (olvassa): »bizonyos katonai parancsnokság egy lovagias ügy egyoldalú elintézésének ürügye alatt a katonatiszteket az Országos Kaszinóból való kilépésre kényszeríti és nem lát-e a minister ur a hadsereg tisztikara és a polgárság közötti jó viszony mesterséges megzavarására irányuló törekvést«. Ép az előbb fejtettem ki, hogy nem ennek, az etikai dolgokkal kapcsolatos, lovagias ügynek kifolyása az, hogy a hadtestparancsnokság kényszerítve volt a szabványok szerint az illető tiszteknek megmondani azt, hogy nincs helyük a kaszinóban, hiszen ez egy korábbi rendelet folyománya,. Én igen'fogok örülni azon, hogyha a kontroverzia valamikép megszüntethető, de természetesen olyaténképen, hogy a tisztikar felfogása minden tekintetben respektáltassék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! B. Hazai Samu honvédelmi minister: Hiszen mondtam, hogy a polgári felfogás és a katonai felfogás közt különbségek nem lehetnek. Azzal a kijelentésemmel, hogy ón minden körülmények között igyekezni fogok ugy mint eddig, a jövőben is, hogy ez a harmónia teljes mértékben meg legyen, kérem v méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur kivan a szólás jogával élni. Rakovszky István: T. ház! Én a t. minister úrral talán egyetértek abban, hogy azokkal, amiket ő Lovászy t. barátom interpellácziójára válaszolt, nem foglalkozom, mert ez nem az én kérdésem; de tiltakoznám az ellen, hogyha abból, hogy én ezzel nem foglalkozom, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is teheti! Nines joga hozzá !) azt következtetné valaki, hogy én mindenben osztom a t. minister ur nézetét azok tekintetében, amiket ő ezen interpelláczióra válaszolt. Én csak egyes egyedül az én interpelláczióm tárgyával fogok foglalkozni ós ezt azzal kezdem, hogy én mindig annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy a legnagyobb hiba a politikai életben, hogyha az ember politikai ellenfélnek az elismerés pálmáját nem nyújtja oda akkor, mikor az kijár. Én a t. minister urnak azon katonai pontosságért és gyorsaságért, melylyel az én interpellácziómra válaszolt, elismerésemet hálásan kifejezem, de ezzel t. minister ur le is zártam azt . . . (Morgás jobbfelöl.) A t. urak megirigylik még azt is, hogy én, mint ellenzéki, elismeréssel vagyok a minister úrral szemben; ezt ők — ugy látszik — csak a maguk számára akarják fenntartani. (Derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugy, ahogy a t. minister ur teljes preczizitással reaszummálta az én interpelláczióm indokolását, ép ugy akarom én is reasszummálni a t. minister urnak feleletét az én interpellácziómra. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Szóval a t. minister ur nem hajlandó a palotaőrség tisztjeit a csapathoz bevonultatni; (Helyeslés a jobboldalon.) nem hajlandó a palotaőrséget, helyesebben kifejezve, a képviselőházi őrség katonai szervezetét átszer/ezni. Tudomásul veszem ezt és a minister úrral szemben kijelentem : akár hajlandó, akár nem hajlandó, ez így fenn nem állhat, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezek a tisztek csapataikhoz be fognak vonulni és ez a palotaőrség át fog szerveztetni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj és derültség jobbfelől.) Egy hang (a jobboldalon): A kis Czézár ! Rakovszky István: Én a t. minister urat nagyon könnyen sarokba szoríthatnám, ha én azt a rossz példát követném, amelyet a ministerelnök ur adott itt nekünk ; aki szokásba hozta azt, hogy politikusok bizonyos dolgokat becsületszóra nyilatkoztassanak itt ki. És nemcsak a becsületszavát, de egyszerű
