Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
523. országos ülés 19lk márczius 18-án, szerdán. 131 és, az, aki sért, feltétlenül elégtétellel tartozik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben az én felfogásom szerint semmiféle politikai tendenczia nem foglaltatik. Sem abban a passzusban, a mely szerint a katonaság a párt tusába nem engedi magát bevonszoltatni, azonkívül, hogy nem engedi azt sem, bogy a polgársággal a jóviszony megzavartassék. Hiszen mindkét nyilatkozat épen arra való, hogy nem akarnak jjolitizálni és nem akarják megengedni, hogy a jóviszony a polgársággal megakasztassék, azt hiszem, hogy ez csak dicséretre méltó. Fernbach Károly: Alá akarják rendelni a katonaságnak a polgárságot. B. Hazai Samu honvédelmi minister: Politikai tendencziája a nyilatkozatnak már azért sem lehet, mert a nyilatkozat olyan helyről tétetett közzé, a melynek politikai hatásköre nincs, (Mozgás.) ós a mely a szabványok szerint kötelezve volt e tiszti ügyeket elintézni. (Mozgás és zaj a bal és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) E nyilatkozat a hadi vezetőség tudtával és beleegyezésével adatott ki. Rakovszky István : Rendben van! Br. Hazai Samu honvédelmi minister: A hadvezetőség fogalma alatt értem természetesen ugy a hadügyminisztériumot, mint a honvédelmi ministeriumot és csak természetes és kell, hogy nekem, mint honvédelmi ministernek, illik is, hogy a felelősséget ezért vállaljam. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) T. ház! Ezeket előadva és tekintettel arra, hogy a legjobb meggyőződésem és legjobb tudomásom szerint a parlamenti őrség nem azért kreáltatott, hogy a t. ellenzéket leigázza, sem azért, hogy a törvényeket elnyomja és a párturalmat megerősítse (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfélöl.) és tekintettel arra, hogy ezen intézmény semmikép sem sértheti a tiszti vagy a katonai tekintélyt, én sajnálatomra a t. képviselő ur kívánságainak nem tudok eleget tenni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ezekben nagyban véve úgyszólván már meg is van a válasz — legalább nagyrészben — azon fejtegetésekre, melyeket Lovászi Márton t. képviselő úrtól hallottunk és most méltóztassék csak megengedni, hogy azokra válaszoljak, melyekre eddig még nem volt alkalmam ezt megtenni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Mindenekelőtt legyen szabad egész nyíltan kijelentenem, hogy én teljes életemben azon voltam, hogy az összhang, a jó harmónia, a katonaság és a polgári társadalom között meglegyen. Sőt tovább megyek t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) részemről határozottan tagadásba veszem és perhoreszkálom azt, hogy voltakép ilyen két ellentétes fogalmat állítsunk fel, t. i. katonaság és polgárság, mert az én felfogásom szerint a tegnapi polgár a mai katona és a mai katona a holnapi polgár. (Élénk taps jobb felöl. Felkiáltások a baloldalon: Ugy kellene lenni!) Bakonyi Samu: Épen ezt rontja meg az ilyen dolog! (Zaj. Elnök csenget.) B. Hazai Samu honvédelmi minister: Ennek következtében ezt a két fogalmat egymás mellé állítani nem kell, hanem egybeolvasztani. Ráth Endre: Azért kell kilépni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. B. Hazai Samu honvédelmi minister: Ezt az én nézetemet vallja, felfogásom szerint, a tisztikarnak minden tagja. Midőn tehát itt közbeszólás alakjában azt hallottam, hogy miért van kétféle becsület, erre nézve is azt mondhatom, hogy nincs a világon csak egyféle becsület. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a balfelöl.) Bikádi Antal (közbeszól.) Elnök : Bikádi Antal képviselő urat rendreutasítom. Ráth Endre (közbeszól.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat újból rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek szigorúbb eszközökhöz folyamodni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) B. Hazai Samu honvédelmi minister: Annál maradtam, hogy csak egyféle becsület van. De itt kell disztingválni, t. képviselőház, és itt kell megállapítani azt, hogy a most fennforgó ügyben a katonaság részéről vallott azt a felfogást, hogy a sértésért mindenki tartozik elégtételt adni, nemcsak a katonaság osztja, hanem a polgári társadalomnak igen nagy része is. (Helyeslés jobbfelöl,) Ezt a felfogásomat az a kaszinó, melyre méltóztatott hivatkozni és amelyről szó van, hasonlókép kimondta volt, tehát e tekintetben egyhangú nézetben vagyunk. (Zaj bál felöl.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy magát ezt a lovagias ügyet ne pertraktáljam. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is kell! Nem tartozik ide!) Legalább is hozzám nem tartozik. Én csak annyit vagyok kénytelen kijelenteni, hogy ez régi álláspontja, régi felfog katonaságnak és ennek meg van a maga jelentősége, hogy addig, amig a lovagias ügyeket lovagias utón intézik el, korrekt, határozott felfogást és álláspontot foglaljunk el. Es ennek következtében nem ez az első eset, több eset fordult már elő — természetesen nem vert fel ilyen port, hiszen ennek az ügynek politikai vonatkozása van — mondom, több eset volt, amikor polgári egyének kértek egymástól elégtételt és az egyik a másiknak nem adta meg, és akkor is kénytelenek voltak a tisztek a kaszinóból kilépni. Méltóztassék nekem elhinni, nekünk erre az álláspontra nagy szükségünk van, mert nekünk etikai érzésre.is nagy súlyt kell fektetnünk, hogy annak a nehéz feladatnak, amelyet háborúnak nevezünk, meg tudjunk felelni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Mindezekből méltóztatik látni, hogy ennek 17*
