Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

,523. országos ülés 191b márcziús18-án, szerdán. 127 Lovászy Márton: A másik következmény, amely épen a hadseregre még súlyosabb, az, hogy az ilyen egyoldalú Ítélkezést a polgári társadalom abszolúte nem fogja figyelembe venni... (TJgy van! a baloldalon.) Rakovszky István: Egész helyesen! Teljes joggal! Lovászy Márton: ... és azokat a tiszteletreméltó egyéneket, akiket az igen t. tisztikar vagy annak választmánya jónak látott egyoldalúan, meghallgatásuk, befolyásuk nélkül diszkvalifikálni és igy a becsületüktől megfosztani azokat az egyéneket, a polgári társadalom továbbra is korrekt gentlemanoknak tartja, (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) továbbra is megtiszteli barátságával, mint eddig. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Rakovszky István : Egyoldalú disqualifikáczió. Kúti Béla (közbeszól). Elnök' (csenget): Kérem Kún Béla képviselő urat, méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Lovászy Márton: Ez az egyik momentum, amelyet ki kellett emelnem, a másik pedig, amelyben azután kicsúcsosodik az egész dolog és amely még súlyosabb jelentőségű, ez az, hogy a hadsereg vagy -az az illetékes hely, vagy nem tudom névtelen valaki, akiért most már a felelősséget, sajnos, a minister ur elvállalta, hogy ez a tényező a maga egyoldalú katonai felfogását ra akarta oktrojálni az ország egyik legnagyobb és legtekintélyesebb polgári testületére, az Országos Kaszinóra. Katonai részről oly értelmű megkeresés érkezett az Országos Kaszinóhoz, hogy vagy tessék annak a kaszinónak a hadsereg által úgynevezett disqualifikált tagjait kiléptetni vagy eltávolíttatni, vagy pedig a kaszinót annak összes tiszti tagjai hagyják el. Hát t. ház, ez a leghatározottabb támadás a polgári önérzet és polgári felfogás ellen, követelése annak, hogy a kaszinó és a polgári társadalom térdet-fejet hajtson a katonai felfogás előtt, az előtt meghódoljon és elismerje annak jogosságát, hogy a polgárok a becsületbeli ügyekben a katonai illetékesség és a katonai bíráskodás alá tartoznak. Ennek más vége nem lehetett, mint udvarias de a leghatározottabb visszautasítás a kaszinó .választmánya részéről. Azt kérdezem az igen tisztelt minister úrtól; helyes és okos dolog-volt a hadsereget ilyen visszautasításnak, amely előre látható volt, kitenni? Helyes dolog volt, igy a hadsereget és annak tisztikarát társadalmi súrlódásokba kergetni? Itt azután különösen még egy felötlő momentumra kell rámutatnom, amennyiben az a nyilatkozat, amelyet az imént felolvastam, arra is utal, hogy ami természetes, (olvassa) : »ki sértést követ el, azért elégtételt köteles adni; ellenkező magatartás nemcsak a sértőit diszkvalifikálja, hanem ennek ezt a néze^ tet képviselő megbizottaít is«. Vonatkozik pedig ez, amint az előzményekből kitűnik, egy régebbi esetre, amely szintén a palotaőrség kérdésével áll összefüggésben, amikor a felmerült affér egyoldalulag intéztetett el. T. képviselőház! Itt az a kérdés merül fel, hogyha ez a sérelem, amint tudvalevő, már hónapok óta fennáll, hogyan történhetett az, hogy akkor a hadsereg vezetői hónapokon keresztül tűrték ezeket az állapotokat és most egyszerre jutott eszébe, hogy azok a tiszti tagok abban a kaszinóban nem foglalhatnak helyet, mert annak két olyan tagja van, akik hónapok előtt elkövettek olyan cselekedetet, amely miatt őket a katonaság diszkvalifikálta. Az a körülmény, hogy erre a cselekedetre a hadvezetőség most határozta el magát, nem más, mint erőszakos felkavarása a dolgoknak, szétszakítása annak az utolsó szálnak, amely a hadsereget a társadalmi érintkezésben a polgársághoz kötötte. Es, t. képviselőház, miután a kaszinó, amint az előre látható volt, nem volt hajlandó térdetfejet hajtani, nem volt hajlandó meghajolni az egyoldalú katonai felfogás előtt (Zaj jobb felől. Sálijuk! Halljuk! a baloldalon.), miután súlyt fektetett arra, hogy a maga belső békéjét és belső nyugalmát is megőrizze: a hadvezetőség egyszerűen ráparancsol azokra a tisztekre, akik annak a kaszinónak tagjai, hogy hagyják el azt, lépjenek ki, szakítsák ki magukat megszokott körükből, megszokott barátaik, megszokott társaságuk köréből. T. képviselőház! Vájjon meggondolta-e az igen tisztelt minister ur, hogy ez az eljárás, ez a parancs minő helyzetbe hozza a hadsereget és annak tisztikarát? Mert, bocsánatot kérek, a mikor ugy állítják fel a dolgot, ho^y annak a hadseregnek tagjai nem lehetnek tagjai egy olyan társas egyesületnek, amelyben az ország társadalmának mintegy a szine-java együtt van ; a mikor olyan helyzet állhat elő, hogy egy húsz éves hadnagy, tehát egy fiatal ember, aki még úgyszólván gyermek, a maga becsületérzésével nem tarthatja összeegyeztethetőnek, hogy egy födél alatt legyen egy kaszinónak tagjai között pl. Wekerle Sándorral, a magyar közélet egyik legkimagaslóbb alakjával, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) vagy a mikor előfordulhat az az eset, hogy az ő becsületérzése nem engedi meg, hogy egy kaszinóban legyen (Felkiáltások balfelöl: Az édesapjával! Testvérével!) az ő édesapjával, mert neki különb és érzékenyebb becsülete van mint az atyjának, akkor bocsánatot kérek, t. képviselőház, ez az eljárás nemcsak hogy gyűlöletessé, hanem egyszerűen nevetségessé is válik. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Csuha István: Nagyon ügyes intézmény volt az a palotaőrség! Holló Lajos: Nagyon fejlődésképes intézmény ! Lovászy Márton:" T, képviselőház! Nem óhajtom. hosszasabban fejtegetni ezeket a dolgokat. (Halljuk! Halljuk! balfelőh)iEii az egész-