Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

128 523. országos ülés 191h márczius 18-án, szerdán. bői világosan látom azt a tendencziát, amely felülről kiindulva a hadsereget egy exkluzív, külön jogokkal bíró elzárt területté akarja visszafejleszteni, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) amely terület külön jogszabályokkal él . . . (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lovászi Márton: . . . amelynek privilégiumai vannak és a mely több joggal bir, mint az a polgárság, (Ellentmondás jobbfelol.) amelynek pedig a, pénzéből tartja fenn magát. (Igaz! ugy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Valami különös dolog az, t. képviselőház, hogy amikor a folytonos létszámemelések révén a hadseregnek a természetes fejlődés során mindinkább demokratizálódnia kellene, akkor merülnek fel ezek a reakeziós törekvések, amelyek a hadsereget vissza akarják vinni a régi időkbe, el akarják különíteni a polgári társadalomtól. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsobalóldalon. B. Hazai Samu honvédelmi minister tagadólag int.) Bocsánatot kérek, meglehet, sőt ón meg vagyok győződve róla, hogy a t. honvédelmi minister urnak nem ez az intencziója, (Felkiáltások balfelöl: De ide juttatja a dolgokat!) de azt a minister ur sem tagadhatja, hogy ez az eljárás, amint azt a tények már is bizonyítják, egyenesen arra fog vezetni, hogy a hadsereg és a polgári társadalom között szakadás támad, amely najiról-napra tátongóbbá lesz. (Igaz! Ugy van! Félkiáltások bal felöl: A parlamenti őrség miatt!) Ilyen körülmények között csakugyan azt kell látnom, hogy a reakczió, midőn ide is beleviszi a maga törekvéseit, el akarja különíteni a hadsereget a polgári társadalomtól. Nem akarja meghallgatni a közvélemény szavát, mint ahogy egy csöppet sem csudálkoznám azon, ha a t. honvédelmi minister ur abban a válaszában, amelyet Rakovszky István t. képviselőtársam interpellácziójára ad, egyszerűen azt jelentené ki, hogy nekik eszük ágában sincs a palotaőrség intézményét, amely a polgárság és a hadsereg közti jó viszony ezen megrontását, megromlását okozta, eltörölni, vagy átszervezni. Nem csodálkoznám ezen, hisz a reakczió mindig és minden időben és mindenütt makacs és ostoba volt, amely elzárkózik a kor követelményei elöl, amely magát csalhatatlannak hiszi, kritikát nem tür és gyengeséget lát abban, ha a közvélemény jogos kívánalmainak a legcsekélyebb engedményt is teszi. Bakonyi Samu: A saját érdekében! Lovászy Márton: Ezek után a következő interpellácziót intézem a honvédelmi minister úrhoz: (Halljuk! Halljuk! bálfelöL) Interpelláczió a t honvédelmi minister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnak a félhivatalos »Budapesti Tudósitó« utján f. é. márczius 10-én megjelent, állítólag illetékes katonai helyről származó és az összes fegyveres erő nevében nyilatkozó közleményről, mely az által, hogy a polgárságot becsületügyekben katonai bíráskodás alá szándékozik helyezni, a véderő tisztikara és a polgárság közötti jó viszony megzavarásának veszedelmét rejti magában. Hajlandó-e a minister ur a közlemény forrását megjelölni és vállalja-e érte a felelősséget ? Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy bizonyos katonai parancsnokság egy lovagias ügy egyoldalú elintézésének ürügye alatt a katonatiszteket az Országos Kaszinóból való kilépésre kényszeríti? Nem lát-e a minister ur ebben a hadsereg tisztikara és a polgárság közötti jó viszony mesterséges megzavarására irányuló törekvést? Mit szándékozik a minister ur tenni, hogy ez a törekvés meghiusittassék ? (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: A honvédelmi minister ur kíván szólni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! Rakovszky István képviselő ur f. hó 13-án egyenes felszólítást intézett hozzám a tekintetben, hogy a parlamenti őrség tisztjei helyeztessenek vissza csápattesteikhez és tegyem meg a lépéseket arra nézve, hogy a katonai szervezettel bíró parlamenti őrség minél hamarább eltöröltessék. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ezen interpelláczió megtételénél őt, aki a tisztikar soraiból került ki és aki a tisztikarnak jó barátja és tisztelője, az az óhaj vezérelte, hogy a jó viszony a polgárság és a katonaság között fenntartassák és azonkívül a tisztikar tekintélye csorbát ne szenvedjen. Már pedig szerinte a parlamenti őrség katonai szervezete veszélyezteti ezeket és pedig azért, mert — úgymond ő — ezen intézmény a párturalom megerősítésére, a törvények elnyomására és az ellenzék leigázására kreáltatott. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Azt az állítást, hogy a parlamenti őrség a törvények elnyomására, az ellenzék leigázására, a párturalom megerősítésére kreáltatott volna, tisztelettel tagadásba veszem. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Derültség és taps a baloldalon. Zaj.) Rakovszky István: Éljen Erdély! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Egy hang (a baloldalon) : Hát mikor Héderváryt lekaszabolták! Elnök: Kún Béla képviselő urat ismételten kérem, ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a tárgyalást. (Zaj a baloldalon.) B. Hazai Samu honvédelmi minister: Tagadásba veszem azért, mert sem én, sem az összes faktorok egyike sem, sem pedig a többség nem adta volna magát soha arra, hogy ez megtörténhessék. (Zaj és derültség a baloldalon. Elnök csenget) Egy hang (a. baloldalon): Valóságos komikum! (Zaj balfelöl.)