Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
126 5T3. országos ülés 191k márczius 18-án, szerdán. hogy a palotaőrségnek katonai szervezetet adtak és a hadsereg ek tiszt karát kényszeritették arra, hogy jobb belátása és meggyőződése ellenére szolidaritást vállaljon azzal a palotaőrségi tisztikarral, amely a hadsereg tisztikarának belső meggyőződése szerint nem végez katonához méltó funkcziót. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sághy Gyula : Ugy v:.n ! Nem katonatiszthez méltó. Lovászy Márton : Az eset, amelyből ezek a bonyodalmak származtak, ismeretes. A magyar közéletnek egy igen tiszteletreméltó alakja, megengedem, erős, kemény, lesújtó kritikát mondott a polatoőrségről és annak tisztikaráról. A palotaőrség tisztjei sértve érezték magukat, lovagias elégtételt kértek. A közéletnek az az alakja, akire az imént hivatkoztam, megnevezte a maga segédeit és ezzel, azt hiszem, minden lovagias felfogás szerint eleget tett a maga kötelezettségének, mert hiszen a többi már nem ő rá, hanem a megbízottakra tartozik. Ekkor történt az, hogy a palotaőrség tisztikarának megbizottai érdekeltségi kifogást emeltek a gróf Vay Gábor megbizottai ellen és ezzel megindult egy lavina, amelyet én itt részletezni nem akarok, talán nem is volnék képes, mert hiszen ez oly bonyodalmas áradata a provokáczióknak, a nyilatkozatoknak, a jegyzőköny veknek, hogy igazán nem érzek magamban elegendő elbeszélő képességet mindennek előadására. Csupán a végeredményt kivánom fodrozni abban, hogy az ezen ügy és az ebből keletkező ügyek során támadó differencziáknak kiegyenlítése lehetetlenné vált az által, hogy katonai részről az ilyen katonai differencziák kiegyenlítésének egyetlen lehetséges útjához és módjához, t. i. a választott bíróság, vagy mondjuk : becsületbiróság létesítéséhez hozzá nem járultak. Ez által ezeknek az ügyeknek rendes lovagias elintézése lehetetlenné vált. Ezeknek az itt megtörtént nyilatkozatoknak és eseményeknek tömegéből én itt csak két momentumot emelek ki, mint amelyek az ügy lényegébe vágók. Az egyik az, hogy márczius hó 10-én megjelent egy félhivatalos jellegű kőnyomatosban egy nyilatkozat, amely állítólag illetékes katonai helyről származik és amely azt mondja (olvassa) : »Miután a tisztikarhoz tartozó mindazok a megbízottak, akik a közelmúltban felmerült, politikai okokon alapuló becsületügyben eljártak, magukat az egyedül és kizárólag illetékes fórum, a tiszti becsületügyi választmány előtt igazolták<< . .. Rakovszky István: Mi közöm hozzájuk! (Igaz I Ugy . van! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton :'».-.. és eljárásukat e fórum J tökéletesen korrektnek és kifogástalanoknak ta- l lálta, ezek az ügyek a tisztikarra nézve teljesen el vannak intézve. Az ellenfél részéről proponált becsületbiróságot, tekintettel a vegyes becsületbiróságban való részvételre vonatkozólag . évek ; óta fennálló tilalomra, nem lehetett elfogadnk. 1 A többi már nem vág annyira lényegbe.. Itt I mindenekelőtt egy előzetes kérdést óhajtok tisztába hozni. Ez a nyilatkozat névtelenül jelent meg, a forrás határozott megjelölése nélkül, de annak különös kiemelésével, hogy illetékes katonai oldalról jött. , Miután pedig ez a körülmény határozott támadást jelent a polgári felfogás és polgári önérzet ellen .(Ugy van! a baloldalon.) ennélfogva a polgári társadalomnak nincs módjában erkölcsi felelősségre vonni azt a forrást, amelytől ez a közlemény ered. Én azt kérdezem az igen t. honvédelmi mimister úrtól, vájjon ha ez a nyilatkozat csakugyan illetékes katonai helyről jön és nem apokrif, megegyeztethetőnek tartja-e a hadsereg méltóságával és tekintélyével, hogy egy ilyen fő fontosságú ügyben, amelyben a katonai felfogás szembehelyezkedik a polgári felfogással, a hadsereg névtelenül nyilatkozzék és elbújjék egy kőnyomatos mögé ? Mert hiszen végre is ezért a közleményért nem vonhatjuk felelősségre . . . B. Hazai Samu honvédelmi minister: Engem ! Lovászy Márton : Épen azt akartam kérdezni, hogy az igen t. minister ur vállalja-e a felelősséget ezért a közleményért ? Ha vállalja, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy az igen t. minister ur, akinek pedig a hivatása volna a polgárság és katonaság közti jó viszonynak az ápolása, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) ennek a kötelezettségének nemcsak, hogy nem tett eleget, hanem igenis súlyosan vétett ellene, (ügy van ! a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) T, képviselőház ! Ami most már ennek a nyilatkozatnak a tartalmát illeti, annak a lényege az, hogy a tisztikar tagjai nem vehetnek részt vegyes becsületügyi bíróságokban, aminek természetes következménye az, hogy amikor tisztek és polgárok közt lovagias ügyek merülnek fel,. akkor a polgárság vagy meg van fosztva attól, hogy az illető ügyben a differencziákat egy választott bíróság dönth:sse el, vagy pedig kénytelen magát alávetni az a polgári egyén az egyoldalú katonai Ítélkezésnek. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ennek az egyoldalú állásfoglalásnak azután különösen két következményét vagyok bátor itt az igen t. honvédelmi minister ur figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy ilyen álláspont mellett polgárok és katonák közt lovagias eljárás egyáltalán le nem folytatható, mert nincs az az önérzetes polgár, aki magát ilyen egyoldalú katonai bíráskodásnak alávetné. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: (csenget:) Csendet kérek képviselő urak! Lovászy Márton: Hogy ez azután mennyire szolgálja a polgárság és a katonaság közti jó viszonyt, azt igazán nem vagyok képes felfogni. Ráth Endre: (közbeszól.) Elnök: Xéreni Jiáth Endre képviselő urat, ne méltóztassék szüntelen közbeszólni. Ráth Endre: Alig jöttem!
