Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

126 5T3. országos ülés 191k márczius 18-án, szerdán. hogy a palotaőrségnek katonai szervezetet adtak és a hadsereg ek tiszt karát kényszeritették arra, hogy jobb belátása és meggyőződése ellenére szo­lidaritást vállaljon azzal a palotaőrségi tisztikarral, amely a hadsereg tisztikarának belső meggyőző­dése szerint nem végez katonához méltó funkcziót. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sághy Gyula : Ugy v:.n ! Nem katonatiszthez méltó. Lovászy Márton : Az eset, amelyből ezek a bonyodalmak származtak, ismeretes. A magyar közéletnek egy igen tiszteletreméltó alakja, meg­engedem, erős, kemény, lesújtó kritikát mondott a polatoőrségről és annak tisztikaráról. A palota­őrség tisztjei sértve érezték magukat, lovagias elégtételt kértek. A közéletnek az az alakja, akire az imént hivatkoztam, megnevezte a maga segé­deit és ezzel, azt hiszem, minden lovagias felfogás szerint eleget tett a maga kötelezettségének, mert hiszen a többi már nem ő rá, hanem a megbízot­takra tartozik. Ekkor történt az, hogy a palotaőrség tiszti­karának megbizottai érdekeltségi kifogást emeltek a gróf Vay Gábor megbizottai ellen és ezzel meg­indult egy lavina, amelyet én itt részletezni nem akarok, talán nem is volnék képes, mert hiszen ez oly bonyodalmas áradata a provokáczióknak, a nyilatkozatoknak, a jegyzőköny veknek, hogy igazán nem érzek magamban elegendő elbeszélő képességet mindennek előadására. Csupán a végeredményt kivánom fodrozni abban, hogy az ezen ügy és az ebből keletkező ügyek során támadó differencziáknak kiegyenlítése lehetetlenné vált az által, hogy katonai részről az ilyen katonai differencziák kiegyenlítésének egyet­len lehetséges útjához és módjához, t. i. a válasz­tott bíróság, vagy mondjuk : becsületbiróság léte­sítéséhez hozzá nem járultak. Ez által ezeknek az ügyeknek rendes lovagias elintézése lehetet­lenné vált. Ezeknek az itt megtörtént nyilatkozatoknak és eseményeknek tömegéből én itt csak két momen­tumot emelek ki, mint amelyek az ügy lényegébe vágók. Az egyik az, hogy márczius hó 10-én meg­jelent egy félhivatalos jellegű kőnyomatosban egy nyilatkozat, amely állítólag illetékes katonai hely­ről származik és amely azt mondja (olvassa) : »Miután a tisztikarhoz tartozó mindazok a meg­bízottak, akik a közelmúltban felmerült, politikai okokon alapuló becsületügyben eljártak, magukat az egyedül és kizárólag illetékes fórum, a tiszti becsületügyi választmány előtt igazolták<< . .. Rakovszky István: Mi közöm hozzájuk! (Igaz I Ugy . van! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton :'».-.. és eljárásukat e fórum J tökéletesen korrektnek és kifogástalanoknak ta- l lálta, ezek az ügyek a tisztikarra nézve teljesen el vannak intézve. Az ellenfél részéről proponált becsületbiróságot, tekintettel a vegyes becsület­biróságban való részvételre vonatkozólag . évek ; óta fennálló tilalomra, nem lehetett elfogadnk. 1 A többi már nem vág annyira lényegbe.. Itt I mindenekelőtt egy előzetes kérdést óhajtok tisz­tába hozni. Ez a nyilatkozat névtelenül jelent meg, a forrás határozott megjelölése nélkül, de annak különös kiemelésével, hogy illetékes katonai oldalról jött. , Miután pedig ez a körülmény határozott tá­madást jelent a polgári felfogás és polgári önérzet ellen .(Ugy van! a baloldalon.) ennélfogva a pol­gári társadalomnak nincs módjában erkölcsi fele­lősségre vonni azt a forrást, amelytől ez a közle­mény ered. Én azt kérdezem az igen t. honvédelmi mi­mister úrtól, vájjon ha ez a nyilatkozat csakugyan illetékes katonai helyről jön és nem apokrif, meg­egyeztethetőnek tartja-e a hadsereg méltóságával és tekintélyével, hogy egy ilyen fő fontosságú ügyben, amelyben a katonai felfogás szembe­helyezkedik a polgári felfogással, a hadsereg név­telenül nyilatkozzék és elbújjék egy kőnyomatos mögé ? Mert hiszen végre is ezért a közleményért nem vonhatjuk felelősségre . . . B. Hazai Samu honvédelmi minister: Engem ! Lovászy Márton : Épen azt akartam kérdezni, hogy az igen t. minister ur vállalja-e a felelősséget ezért a közleményért ? Ha vállalja, akkor kény­telen vagyok megállapítani, hogy az igen t. mi­nister ur, akinek pedig a hivatása volna a polgár­ság és katonaság közti jó viszonynak az ápolása, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) ennek a kötelezett­ségének nemcsak, hogy nem tett eleget, hanem igenis súlyosan vétett ellene, (ügy van ! a balol­dalon. Ellenmondások a jobboldalon.) T, képviselőház ! Ami most már ennek a nyi­latkozatnak a tartalmát illeti, annak a lényege az, hogy a tisztikar tagjai nem vehetnek részt vegyes becsületügyi bíróságokban, aminek természetes következménye az, hogy amikor tisztek és pol­gárok közt lovagias ügyek merülnek fel,. akkor a polgárság vagy meg van fosztva attól, hogy az illető ügyben a differencziákat egy választott bíró­ság dönth:sse el, vagy pedig kénytelen magát alá­vetni az a polgári egyén az egyoldalú katonai Ítél­kezésnek. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ennek az egyoldalú állásfoglalásnak azután különösen két következményét vagyok bátor itt az igen t. honvédelmi minister ur figyelmébe aján­lani. Az egyik az, hogy ilyen álláspont mellett polgárok és katonák közt lovagias eljárás egyálta­lán le nem folytatható, mert nincs az az önérzetes polgár, aki magát ilyen egyoldalú katonai bírás­kodásnak alávetné. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: (csenget:) Csendet kérek képviselő urak! Lovászy Márton: Hogy ez azután mennyire szolgálja a polgárság és a katonaság közti jó vi­szonyt, azt igazán nem vagyok képes felfogni. Ráth Endre: (közbeszól.) Elnök: Xéreni Jiáth Endre képviselő urat, ne méltóztassék szüntelen közbeszólni. Ráth Endre: Alig jöttem!

Next

/
Thumbnails
Contents