Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

52ö. országos ülés Í91í märczius 18-án, szerdán. Í13 amelyek ezen elvi álláspont keretén belül igazolhatnák azt, hogy nem individuális sérelmekről, hanem politikai testületek sérelméről lehetne szó. Én értem Berzeviczy Albert t. képviselő urnak ezt a remarque-ját, mert itt már köteles vagyok kiemelni a beszédem elején hangoztatott azt a tényt, hogy a nemzetiségi kérdésben alig volt kormánynyilatkozat — talán még egy van, — amely annyira egységessé tette volna a magyar nemzet felfogását, mint az, amelyet Berzeviczy Albert akkori vallás- és közoktatásügyi minister ur tett egy anketten. Egy más alkalommal Széll Kálmán miniszterelnök nyilaikozata aratott általános helyeslést. Az ő beszéde a nemzetiségi kérdésben a magyarságot mondhatom párt és egyéni különbség nélkül egy kalap alá állitotta. Ismertük ezt a definicziót mi is, mert történeti alapon nyugodott, de olyan szépen és meggyőzően, mindnyájunk helyeslése mellett elsősorban ő fejtette ki ezt a teóriát, amely szerint a nemzetiségi törvény az 1868: XLIV. t.-cz.,' senkinek a világon nem ad politikai testületi jogot, csak individuális érvényesülést és biztositja azt, hogy senkit faja, vallása nem akadályozhat a politikai érvényesülésben. Ertem, természetesnek is tartom, bár sajnálatomra nem tudtam megszerezni akkori beszédét, hogy a t. képviselő ur ma is ragaszkodik konzekventer ehhez az elmélethez. Azonban, amikor felállitja azt a tételt, hogy ő nem lát a ministerelnök tetteiben semmi olyat, ami ezzel ellenkeznék, akkor engedjen meg nekem a t. képviselő ur, hogy rámutassak a kiáltó tényekre, amelyek csak a pártszempont szemüvegén keresztül nem engedték meg a képviselő urnak azt, hogy meglássa, mennyire lépett tul a ministerelnök ezen a vonalon. (Halljuk ! Halljuk ! halfelől.) Miután rövidebb a téma, ezzel foglalkozom először. Ott van a görög-keleti egyház kérdése. Az 1868 : IX. t.-cz., ugy-e bár ön emlékszik reá, megállapítja, mikor a román és a szerb nemzeti egyházat kreálja — elég szerencsétlenül és elég szomorúan, de hát törvény — megállapítja a 9. §-ban, hogy van a román és a szerb nemzeti egyházon kivül olyan sem nem román, sem nem szerb görögkeleti, akiknek jogviszonyairól és azok szabályozásáról gondoskodni kell, ezeknek eddig élvezett szabadságait jövendőre is meg kell tartani. Ennek természetes folyománya volt és folyománya ma is, hogy a magyar nemzetnek 1868 óta fennálló adósságot kell lerónia a görög-keleti nem szerb és nem román, hanem magyar ajkú magyarokkal szemben, hogy egy görög-keleti püspökséget létesítsen. Engedje meg nekem már most t. képviselőtársam, micsoda individuális jog alapján van ehhez a kérdéshez Miháli Tivadarnak, a román görög nem egyesültnek beleszólása ? Micsoda individuális joga van Pop Cs.-nak, aki se nem magyar, hanem mondjuk görög-egyesült, én nem tudom, hogy az-e . . . Vajda Sándor: Az mindegy! Polónyi Géza : . . . micsoda czimen van neki joga a görög-keleti magyar egyház dolgaiba beleKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. szólni ? Hát individuális joga ez neki ? S mondja meg nekem a t. képviselő ur, akár a román nemzeti egyháznak, akár a szerb nemzeti egyháznak tud ön biztosítani beleszólási jogot abba, hogy a magyar nemzet miként rendelkezik a görögkeleti vallású tisztán magyarnyelvű polgárok felett ? (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha ennek daczára t. ministerelnök ur mégis szóba áll emberekkel, akiknek se nemzeti, se felekezeti alapon ehhez a kérdéshez semmi közük nincs, akkor talán mégis csak igazolva van, hogy túllépett az individuális tárgyalás keretén és tárgyalt velük olyan kérdésekről, amelyek őket egyáltalán nem illetik s ha valakit illetnének, csak testületileg illethetnék a magyarnyelvű görögkeletieket. És mégis, t. képviselőház, ezek az urak kapnak egy Ígéretet arra, hogy pro nunc et hic a magyar kormány nem akar foglalkozni a görög-keleti se nem szerb, se nem román, hanem magyar püspökség felállításával. Engedje meg nekem, hogy ennél a pontnál pár szóval említsem az én kardinális álláspontomat ebben a kérdésben. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) T. ház ! Magyarországon a törvényhozás terén, a történelem terén egy végzetes hiba vonul végig, amely kulminál az 1868 : IX. t.-czikkben, amely csinált román nemzeti egyházat és szerb nemzeti egyházat, amelynek semmiféle történeti múltja, semmiféle történei ni alapja a világon nem volt és nincsen. Azonban nagy politikai és kormányzati hiba nálunk, hogy nem veszik figyelembe az 1868 óta keletkezett összes törvényeink szerint, amelyek a vallási és felekezeti kérdéseket érintik, hogy az iskola és az egyház, — figyelje meg a t. ministerelnök ur jól, hogy mit mondok — az iskola és az egyház nem a nemzetiségé, hanem a felekezeté s Magyarországon megtörténik az, hogy felekezeti érdekek érvényesülése révén nemzeti érdekek istápoltatnak. (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezt jegyezze meg magának Magyarország és jegyezze meg magának az ultraromán agitáczió is, mert Magyarországon van a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény, van a felekezetek egyenjogúságáról szóló törvény, a lelkiismeret szabadsága Magyarországon teljes és tökéletes. Nekem, magyar állampolgárnak, jogom van ahhoz, hogy én, ha tetszik, választhatom a görög keleti egyházat, vagy átléphetek a román nemzeti egyház kötelékébe, mert ez nem nemzeti kérdés, hanem felekezeti kérdés. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Lehetek én a magyar fajnak, a magyar állami eszmének leghívebb harezosa és ha vaüásos meggyőződésem oda szólít, akkor beléphetek akár a román, akár a szerb keleti vagy egyesült egyházba is. Hát jegyezzék meg az urak maguknak, hogy keletkeznie kell egy korszaknak, amelyben végre Magyarország meg fogja érteni, hogy az 1848 : XX. t.-czikk is, amely a vallásfelekezetek terheinek egyenlő viselését rendeü el, nem a nemzetiségek számára, hanem a felekezetek számára alkottatott 15