Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés IMk márczias 18-án, szerdán. 99 jogosultságát akarja elismerni. De tessék megkérdezni : Miháli Tivadar ur nem nemzetiségi párfc alakításának konczesszióját kéri, hanem kéri a román nemzeti pártét. Ennek politikai, etimológiai és állambölcseleti értelme pedig nem a nemzetiség, hanem a politikai nemzet fogalmát abszorbeáló az a követelés, hogy itt nem egy politikai nemzet van, tehát nem igaz az a fundamentális álláspont, amelyet Gueth t. képviselő ur is ma olyan szépen hangoztatott, hanem itt a horvát politikai nemzeten kivül ahány nemzetiség, ugyanannyi külön politikai nemzet létezik mint politikai államalkotó tényező, tehát Magyarországon van román nemzet, van szerb nemzet, van német nemzet, van tót nemzet, sokácz nemzet és bunyevácz nemzet, van azután hiencz nemzet, azután van a felvidéken a krikehájok nemzete, (Derültség bálfelöl.) a handerbulczok és a ruthének nemzete, stb. Hát, t. képviselőház, itt talán egy federalisztikus konglomerátuma van több nemzetnek olyan államban, amelyről eddig a história nem tudja, hogy hogyan is keletkezett ez ? Mik ezek % Honfoglalók, vagy talán honfentartók ? Szerződéssel jöttek ehhez a nagy megtiszteltetéshez ? Honnan merítik ezek az urak a czimet arra, hogy ebben a birodalomban, amelyet őseink a maguk vérével, magyar vérrel a maguk számára a honfoglalás j ogán szereztek meg és birnak itt előttünk az önök hallgatag autorizácziójával, az önök helyeslésével, ilyen pretenzióval jelenhessenek meg ? (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Igaz az, hogy ezek az urak három millió oláht vagyis románt képviselnek ? Ez is közönséges valótlanság ! (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. uraim, igaz, hogy Magyarország területén van kétmillió kilenczszáz és nem tudom hány ezer román, de kérdem, ki jogosult ezeknek az uraknak nevében beszélni ? Talán ez a komité, vagy ezek a képviselő urak ? Hiszen a nemzetiségi kérdés szempontjából és mondjuk, elsősorban a román nemzetiség szempontjából — hogy többet ne mondjak, a ministerelnök ur önmagával is alkudozott, mert az aradi mandátumban 15% oláh szavazat is van. Sümegi Vilmos: Nem ingyen! (Derültség. Mozgás.) Polónyi Géza: Azt nem mondtam! — De, hogy egyebet ne mondjak, Arad városban 15% a román, de Aradmegyében már 65%. És itt a t. kormánypárt tagjai között ülnek az Aradmegyéből megválasztott képviselők. Ha pedig az összes nemzetiségeket vesszük, hiszen az én mandátumom mögött is áll 25% tót szavazat. Micsoda módon jutnak ezek az urak ahhoz, hogy itt vakmerően merészkedjenek beszélni az én választóim nevében ? (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Kún Béla: Feltolják mint lázitók magukat! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Polónyi Géza : Ez olyan vakmerőség, amilyent más parlamentben nem szoktak türelemmel elviselni, hanem kikergetik azokat az urakat, akik ilyen pretenziókkal állnak elő ! (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hiszen még ha saját táborikat vesszük is, kérdezem, a politikai pártként megalakult románságnak ezek az urak a képviselői ? Hol van Siegescu ? (Felkiáltások jobbfelől: Nincs itt!) Hol van Mangra Vazul ? Hol van Burdea ? Hol van Ciocán stb. ? Majd beszédem vonalán fel fogom olvasni, hogy ezek az urak hogyan becsülik meg a saját testvéreiket; hogy becsülik meg azt a Mangra Vazult, akiről oly ditirambust és tósztot hallottunk a ministerelnöki székből, hogy mennyire lekenyerezte és mennyire megnyerte a ministerelnök ur fascináló tószt ja őt a magyar ügynek. Olvasta a t. képviselő ur azt a brosürát, amelyet önről kiadtak, mikor a püspökségi jelöltség nem sikerült és mikor a t. képviselő ur behódolt a ministerelnök urnak ? Olvasta 1 En olvastam ! (Zaj és mozgás jobbról és a középen.) Én restelleném, ha az utolsó kocsis merne ilyen dolgokkal előállani, hogy egy saját felekezetbeli papot családi tisztességében, egyéni becsületében ugy meghurczoljanak, csak azért, mert elfogadta a magyar állameszme alapján való igazi nemzeti egységet. Igaz-e, uram, hogy ugy van ? Ezekkel az urakkal természetesen Juriga ur egy társaságban van. Sümegi Vilmos: Szép társaság! Polónyi Géza: Mert ez is a helyzethez tartozik, hogy az egész nemzetiségi campagne-ban a t. ministerelnök ur összesen egyetlenegy gimplit fogott, ezt Juriga Nándornak hívják. (Derültség.) Ez a fogházviselt pánszláv agitátor, az egyetlenegy ember volt a képviselőházban . . . Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen sértő kifejezések használatától tartózkodjék. (Elénk felkiáltások a baloldalon : Be volt csukva!) Polónyi Géza : A tényeket mondom el! Elnök: Nem a tényt kifogásolom, hanem a sértő tendencziát. (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Én hajtattam ellene végre az Ítéletet. Talán csak szabad azt a magyar parlamentben megmondani, ha egy pánszláv agitátorról van szó. Kún Béla : A nemzeti állameszme ellen vétkezett ! Polónyi Géza : Eszem ágában sincs egyénileg és becsületbelileg diffamálónak tekinteni azt, ha valaki politikai dologért el volt Ítélve. De abban a parlamentben, ahol a magyar állameszme képviselői ülünk, csak szabad megmondani, hogy valaki az állameszme elleni bűntett elkövetéseért fogházat viselt. Sümegi Vilmos: Fegyházba kellene dugni őket! Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat rendreutasítom ! Polónyi Géza: De, t. képviselőház, engem az a dolog érdekel, miután itt Juriga képviselő úrról megemlékeztem, noha beszédem során másutt akartam volna rátérni, hogy ez az ur, aki az egyetlen volt a nemzetiségi képviselők között, aki tel13*