Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-506

506. országos ülés 1914 február 4-én, szerdán. 75 taktika, amelyet az ellenzék követ, nagyon világos bizonyítéka annak, hogy alapjában véve helyeslik ezt a politikát (Igaz ! Ugy van !) s annak eredményeit nem fogják koczkára tenni akkor, ha egyszer majd ők lesznek uralmon. (Éljenzés és taps.) Ezek után nagyon röviden, de nyilatkoznom kell a köztünk fennálló kontroverz kérdésekről is. (Halljuk ! Halljuk !) Megkönnyíti feladatomat az, hogy alig pár hónappal azelőtt volt már alkalmam kifejteni ez irányban nézeteimet és még inkább megkönnyíti az a nagyon alapos, meggyőző és világos beszéd, amelylyel a vitának ezen részét az igazságügyi bizottság t. előadója bevezette. Abban a tekintetben, hogy az 1868. évi kiegyezési törvény 57. §-ának rendelkezései vonatkoznak-e az államvasutakra vagy sem, az egész magj^ar közvélemény felfogása a Horvát-Szlavonországokban uralkodó szintén általános felfogással ellentétben áll. A mi nézetünk, a mi jogi meggyőződésünk az, hogy az államvasutakra az 1868. évi XXX. törvényczikk 57. §-ának rendelkezései nem vonatkoznak. E rendelkezések szerint HorvátSzlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelve a horvát nyelv. Nem a közös »kormány« közegeinek, hanem a közös »kormányzat« közegeinek; nézetünk szerint a »kormányzat» fogalma az államvasutak üzemére s ennek folytán a »kormányzat közege« fogalma az államvasuti alkalmazottakra vonatkozik. (Igaz ! ügy van !) Az államvasút magángazdasági, üzleti váUalkozása az államnak, (ügy van !) bejegyzett czég; az államvasuti személyzetnek alkalmazására, illetményeire, szolgálati és fegyelmi viszonyaira, elbocsátására és nyugdíjazására vonatkozólag egészen más rendelkezések állanak fenn, mint az állami tisztviselőknél. (Igaz! Ugy van !) Ezekből kifolyólag az államvasút a kormány rendelkezése alatt álló intézmény, de nem kormányzati intézmény, tehát az államvasuti személyzet tagjait kormányzati közegeknek tekinteni nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) A magyar szöveg alapján alig is képzelhetnék jóhiszemüleg más magyarázatot mint ezt; s hogy Horvát-Szlavonországok közvéleménye mégis más álláspontra helyezkedhetett, az nézetem szerint csakis abban leli magyarázatát, hogy a horvát szövegben egy olyan kifejezés, a »vlada« szó hasz náltatik, amely, amint tudom, — mert fájdalom, a nyelvet nem ismerem, — használható a »kor mány« és használható a »kormányzat« fogalmának megjelölése gyanánt. Horvát-Szlavorországok közvéleménye tehát ezt a törvényt ugy értelmezi, hogy a kormány közegei, vagyis mindazok a közegek, amelyek a kormány rendelkezése alatt állanak, kell, hogy az 57. § értelmében a horvát hivatalos nyelvet használjáK. Előttünk áil tehát az a tény, hogy itt teljes jóhiszeműséggel két egymással szembenlévő jogi felfogás, (Halljuk!) két egvmással szembenlévő törvénymagyarázat áll fenn, amelyek között biró természetessn maga a két testvérnemzet közös törvényhozása lehet ; (Helyeslés.) amely kérdést eldönteni csak ugyanazon módon lehetne, amelyen a törvén} megalkottatott. (Ugy van!) Arra — fájdalom — egyelőre semmi kilátás sincs, hogy ezen a módon megegyezésre jussunk, mert hiszen amint t. képviselőtársaimnak is tiszteletreméltó, komoly meggyőződése az, aminek ők kifejezést adnak, ép olyan tiszteletreméltó, ép oly komoly meggyőződés köt minket a másik állásponthoz. (Igaz! Ugy van!) Ily körülmények között tehát csakis azzal a kettős feladattal lehet számolni, hogy először egyoldalulag ne prejudikáljunk a jogi kérdésnek (Helyeslés.), másodszor, hogy egy olyan modus vivendit állítsunk fel, amely a jogi kérdést nyitvatartja arra az időre, azonban olyan tényleges állapotokat tart fenn, amelyek megfelelnek a magyar felfogásnak is, azonban bizonyos határok között Horvát-Szlavonországoknak erre vonatkozó jogaival is számolnak. '(Élénk helyeslés.) Tartozom az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy nézetem szerint ennek a jogi kérdésnek az 1907-iki törvény sem prejudikált. Hiszen ünnepélyesen kijelentették az akkori ministerelnöktől kezdve az akkori vezető politikusok mindannyian, hogy ők ennek a jogi kérdésnek nem akarnak prejudikálni. (Ugy van !) A törvényjavaslat nem is a szolgálati nyelvet rendezte, hanem csakis a kvalifikáezió szempontjából állított fel nyelvi követelményeket, nézetem szerint tehát ebben prejudiczium nem lett volna. Azonban itt ismét ezzel a nézettel szemben áll Horvát-Szlavonországok közvéleményének az az egyhangú állásfoglalása, amely igenis praejudiciumot látott ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva azt hiszem, hogy épen abból a testvéri szellemből, amely kell, hogy vezessen és vezetett minket ebben az egész kérdésben (Ugy van !) és amely oly örvendetes módon talál visszhangra most Horvát-Szlavonországok illetékes tényezői részéről: (Éljenzés.) az következik, hogy ne tartsa fenn az erősebb fél azt a rendezést, amelyben a gyengébb fél a maga jogi álláspontjának praejudiciumát látja. (Helyeslés.) Ez volt az az indok, amely a kormányt arra birta, hogy ugy amint a t. ház helyeslése mellett már november havában bejelenteni szerencsém volt, a nyelvi rendelkezéseket a törvényből egészen kihagyta. (Elénk helyeslés.) Ami a végleges rendezést illeti, annak lényeges diszpozicziói teljes világossággal jóformán szószerint — ugy ahogy a rendeletbe bele fognak jönni — benfoglaltatnak a törvényjavaslat indokolásában. Mi ebben az ideiglenes rendezésben az államvasutak magyar szolgálati nyelvét nem adtuk és nem is adhattuk fel, (Elénk helyeslés.) mert ha azt feladtuk volna, akkor feladtuk volna azt a jogi álláspontot, amelyhez ragaszkodunk, eltűrtük volna a praejudiciumot a mi hátrányunkra. (Ugy van !) De nem adhattuk fel azért sem, mert ez az álláspont felel meg nézetem szerint nemcsak a 10*