Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-506

506. országos ülés 19H február 4-en

; szerdán. >' szolgálat érdekének, az üzem biztosságának s a közönség érdekeinek szempontjaira. Ebben a rendeletben, tekintettel arra, hogy annak hatálya a magyar szent korona országainak területén üzemben levő összes közhasználatú vasutakra ki fog terjedni, általános elvként kimondatnék, hogy a vasúti szolgálatba csak olyan egyén vétetik fel, aki a magyar nyelvet birja. Horvát-Szlavónországok különleges viszonyaiból kifolyólag azonban a rendeletben kimondatnék az is, hogy azok, akiknek Horvát-Szlavonországokban van községi illetőségük, akkor is felvehetők, ha csak a horvát nyelvet birják. Ezzel kapcsolatban azonban megállapittatnék az is, hogy mindazoktól az alkalmazottaktól, akiknek a vasúti üzem, vagy a vasutüzlet vezetésénél és lebonyolításánál Írásban vagy szóval (táviratban vagy távbeszélőn) intézkedniök és rendelkezniük kell, vagy akik ügyiratok, számadások stb. készítésével és kezelésével vannak megbízva, a magyar nyelvnek szóban és írásban való ismerete megköveteltetik. Másrészt pedig megállapittatnék, hogy Horvát-Szlavonországok területén azoktól az alkalmazottaktól, akik az utazóvagy szállitóközönséggel és munkásokkal való érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkívántatik, valamint kimondatnék az is, hogy Horvát-Szlavonországok területén a városi közúti vasutak alkalmazottaira a rendelet nyelvi rendelkezései ki nem terjednek«. A nyelvi kérdést különben, t. ház, a gyakorlati élet már évtizedek előtt teljesen a nagyközönség igényeinek megfelelően oldotta meg. Horvátországban nagyban hozzájárult ehhez a vasutak geográfiai helyzete, amennyiben az módot nyújt a főnökségeknek arra, hogy a horvát fiuk megtanuljanak magyarul, a magyar tisztviselők pedig horvátul. És a tisztviselők szívesen tanulnak, mert mindnyájan tudják, hogy a több nyelv tudása még senkinek sem vált kárára. Azért a horvát nyelvben járatos egyénekben sohasem volt hiány. Az egységes vezetés alatt teljesített szolgálat pedig létrehozta a horvát és magyar fiuk közti barátságot, másrészt a vasúti szerves kapcsolat következtében kifejlődött gazdasági érdekszálak eleinte az üzleti, később a baráti érintkezést fogja létrehozni a lakosság körében. Minthogy pedig a nyelvkérdés megoldása a félreértéseken alapult izgalmat megszünteti, továbbá lehetővé teszi, hogy a társországokkal a jövőben békés együttműködésben dolgozzunk, a pragmatika pedig a tisztviselők jogait és kötelességeit szabatosan írja körül és humánus rendelkezéseivel a legmesszebbmenő követelményeknek megfelel, tisztelettel javaslom, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az igazságügyi bizottság előadója kíván ugyanebben a tárgyban jelentést tenni. Jakabffy Elemér előadó: Tiszt lt ház! (Halljuk! Halljuk!) Előadótársam a közlekedésügyi bizottság nevében és megbízásából ismertette a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot ; és nagy szakismerettel és a gyakorlati életből merített tapasztalataival reávilágitott a javaslat egyes rendelkezéseire és kérte annak elfogadását. Midőn én most elfoglalom az előadói helyet, teszem ezt az igazságügyi bizottság megbízásából, amely bizottságnak tagjai a közlekedésügyi bizottsággal együtt tárgyalták a javaslatot azért, hogy a javaslat jogpolitikai és közjogi vonatkozásai is bírálat tárgyává tétessenek. Az igazságügyi bizottság tagjai komofyan, a kérdés nagy fontosságához méltó lelkiismeretességgel teljesítették feladatukat és miután helyénvalónak találták azt, hogy a javaslatban lefektetett közjogi és jogpolitikai vonatkozások itt a házban is ismertessenek, bátorkodom a t. ház szíves türelmét rövid időre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk !) T. ház ! A jogállamban feltétlenül szükséges az, hogy mindazok a jogviszonyok, melyek a közület és az egyes állampolgárok közt létrejönnek, továbbá mindazok a jogviszonyok, melyek az egyes állampolgárok közt létesülnek, végül mindazok, melyek egyes jogi alakulatok és természeti személyek közt fenforognak, normativumokkal szabályoztassanak. Az ily szabályozásnak leghelyesebb módja, ha az a legtökéletesebb, legünnepélyesebb formában, törvényben jön létre. Törvénynyel kell tehát szabályozni mindazt, amit törvénynyel szabályozni egyáltalán lehetséges, mert ezzel igen sok jogsérelemnek útját áüjuk, amely félreértés, félremagyarázás vagy jognemcudás következtében keletkezik. Épen e szempontból, amint előadótársam is kiemelte, máT 1907-ben az akkori kormány és törvényhozás a vasutasok jogviszonyait is törvénynyel kívánta szabályozni. Ennek a törvénynek nyelvi rendelkezései azonban a horvát képviselő urak részéről obstrukcziót támasztottak és miután akkor még a parlamentarizmus ezen rákfenéje ellen megfelelő törvényes eszközök rendelkezésre nem álltak, kénytelen volt az akkori kormány benyújtott törvényjavaslatát egyszakaszossá összezsugorítani, hogy ezen egy szakasz alapján felhatalmaztassa magát arra, hogy a vasutasok pragmatikáját rendeleti utón szabályozhassa. Kimondatta azonban a törvényhozás ebben a törvényben azt, hogy vasutvállalat alkalmazottja csak olyan egyén lehet, ki magyar állampolgár és a magyar nyelvet birja. Ezzel az akkori kormány a jogpolitikai szempontoknak fölébe helyezett más szempontokat, mert hiszen az eredeti czélt, hogy t. i. törvény által biztosittassa a vasutasok jogviszonyait, el nem érte és egyedül a törvény alapján kiadott ministeri rendeletben volt képes jogviszonyokat szabályozó normativuniokat felállítani. Ha most a kormány ismét törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, hogy a szolgálati pragmatika törvénybe kerüljön, jogpolitikai szempontból is helyesen jár el, mert ezáltal elérjük azt, hogy végrevalahára kódexünkbe kerül a vasutasok pragmatikája, másrészt azonban kiküszöböli kódexünkből azt az igen furcsa törvényt is, mely magán viseli annak bélyegét, hogy tulajdonképen