Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-506
m 506. országos ülés 191k február k-m, szerdán. a nemes munkából, az előttünk fekvő törvényjavaslat készítéséből az előző parlament kivette méltó osztályrészét. A nyelvkérdésben felmerült viták következtében a szolgálati rendtartás csak rendeleti utón volt életbeléptetkető ; a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur, valamint elődje azonban azt vélték, hogy, mivel a pragmatika jórészt garancziális intézkedéseket tartalmaz, helyesebb s az alkotmányjogi elveknek megfelelőbb volna, ha ezek a rendelkezések törvény utján szabályoztatnának. Szükségesnek és kívánatosnak tartják ennélfogva, hogy a pragmatikát a rövidéletű rendeletek sorából kiragadva törvénybe iktassuk, mert ezeknek a rendelkezéseknek törvénybe iktatásával az alkalmazottak jogainak biztosítása ünnejjélyesebb formát nyer, ami viszont a tisztviselők körében nagyobb megnyugvást kelt. Másfelől kívánatosnak tartják a törvénybe iktatást már csak azért is, hogy végre teljes joghatály]yal mondassék ki az a nagyfontosságú elv, hogy a vasutasokat, — habár az ő alkalmaztatásuk tisztán magánjogi természetű, — a büntetőtörvény szempontjából közhivatali) oknak tekintsük. A kereskedelemügyi minister ur, valamiként elődje, a szerzett tapasztalatok alapján kiküszöbölték a pragmatikából az észlelt hiányokat és ujabb jogbiztositó intézkedésekkel bővít vén azt ki, annak a nemes elvnek hódoltak, hogy a szerzett jogok ne csorbittassanak, senki méltánytalanabb elbánásban ne részesüljön, mint annak előtte és hogy a jogos igények mindenben megvédessenek. Valóban lélekemelő jelenség, hogy, miként a törvényszerkesztő ministerek, akként a tárgyaló bizottságok minden egyes tagja mintegy versenyre kelt egymással abban, hogy az alkalmazottak jogait biztosító intézkedések tekintetében ujabb rneg ujabb javaslatokat tegyenek. Ennek az együttműködésnek nemes gyümölcse az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely humánus intézkedéseivel, bátran állithatom, a nyugat minden egyes államának hasonló intézményét felülmúlja. (Halljuk/ Halljuk !) A kormány szorgos gondoskodásáról tanúskodik a 2. §., amely kapcsolatban az egész újonnan beillesztett 3. §-szal, a legegyszerűbb foglalkozású munkásnak is biztosítja a megélhetését, állásában való biztosságát és öreg napjaiban nyugbér élvezetében való részesedését. A 4. §-ban a tör véiryj avaslat kimondja, hogy (olvassa): »Amennyiben a vasút alkalmazottairól .minősítési táblázatokat vezet, minden alkalmazottnak joga van, évenként egyszer, saját minősítéséről tudomást szerezrrk. Ez a bizalomgerjesztő nyíltság, azt hiszem, megnyugtatólag kell, hogy hasson minden vasúti tisztviselőre. Nóvum a törvényjavaslatban a 18. életéven alul lévőknek alkalmazása. A törvényjavaslat ugyanis ezzel módot nyújt azoknak, akik szorult helyzetük következtében tanulmányaikat félbenhagyták, arra, hogy dologkerülés helyett a produktív munkásság terén szerezzék meg kenyerüket. A 7. §-ban, mely a képesítést tárgyalja, egy régebben sajgó sebet orvosiunk, annak kimondásával, hogy azok, akik érettségi vizsgát tettek, de apróbb testi hibák miatt vasúti szolgálatra nem alkalmazhatók, a megfelelő szakvizsgák letevése után a számviteli, valamint a szertári szolgálat körében tisztviselőkként alkalmazhatók. A törvényjavaslat kiterjeszti továbbá az alkalmazottak panaszjogát is, megakadályozva egyúttal az ugyanazon tárgyra vonatkozó panaszok megismétlését. Szabatosabban rendelkezik a javaslat az alkalmazottak ellen elkövetett túlkapások megtorlásáról. Az illetményekből való levonások eseteit szabatosan körvonalozva, egyben módot nyújt a törvényjavaslat az alkalmazottaknak arra is, hogy az állami vagy az államvasuti házakban könnyebben bérelhessenek lakást. A szabadságolási jog szintén kiterjesztetett, amennyiben a szolgálati főnök évente két izben három napnál többre nem terjedhető szabadságot engedélyezhet, anélkül, hogy ezek a rövid szabadságolások az évi rendes szabadságolási időbe betudatriának. A tárgyalás során a kereskedelemügyi minister ur a 31. §-al kapcsolatban egy ujabb javaslatot terjesztett elő, amelyről külön is meg kell emlékeznem. A fegyelmi vétséget elkövető tisztviselőnek családját sújtó rendelkezések enyhítéséről van szó, amennyiben a fegyelmi bizottság felhatalmaztatik arra, hogy különösen méltánylást érdemlő esetekben a nőre és a gyermekekre nézve az illetmény-szabályokban megállapított nyugdijat folyósíthassa. (Helyeslés.) Azt mondja ugyanis a 31. §-nak ez a része (olvassa) : »A fegyelmi bíróság elbocsátását megállapító határozatában különös méltánylást érdemlő okokból kimondhatja, hogy az elbocsátás a végellátási igény tekintetében az elbocsátásra itéltnek hozzátartozóira nem jár az előbbi bekezdésben megjelölt következménynyel. Ebben az esetben az ellátási igény a jogosultakat ugy illeti meg, mintha az elbocsátásra itélt a szolgálat kötelékéből végleges szolgálatképtelenség alapján vált volna meg.« (Helyeslés.) Mindezeket a humánus rendelkezéseket mintegy betetőzi a törvényjavaslat 56. §-ának tiltó rendelkezése, amelynek értelmében a jelen pragmatikánál szigorúbb szabályzatok a vasutaknál nem alkalmazhatók, ellenben meg van engedve a kedvezőbb elbánás a vasúti tisztviselőkkel szemben. A nyelvkérdésre nem kívánok kiterjeszkedni, csak azt kívánom megemlíteni, hogy miként kívánja a nyelvkérdést a minister ur megoldani. A javaslat indokolásában tudniillik ezt mondja (olvassa): »Az alkalmazottaktól megkívántató nyelvismeret kérdésében kiadandó rendeletben tekintettel kívánnék lenni ugy Horvát-Szlavonországok különleges viszonyaira, mint a vasúti
