Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

440 518. országos ülés 191b márczius 6-án, pénteken. családjainak túlságos igénybevételével kijátszani azt az állami felügyeletet, amely az állami fizetéskiegészítéshez hozzá van csatolva. (Helyeslés balfelöl). Tehát ezt a törvényjavaslatot sikerült födél alá hoznom. A gazdasági ismétlőiskolákról szóló törvényjavaslatot benyújtottam. Én annak nemzeti szempontból is nagy fontosságot tulajdonítottam, mert midőn az ismétlőiskolát összekötöttem az egyes egyén, ami népünk legnagyobb részének boldogulására szolgáló ismeretek közvetítésével, bizonyára hozzájárultam volna annak népszerűsítéséhez és aki ismeri a mi viszonyainkat, tudni fogja azt is, hogy az ismétlőiskolák felállítása az esetek legnagyobb részében az államnak jutott volna osztályrészül, ugy hogy mégis állami befolyás alä került volna az a serdülő ifjúság életének talán legfontosabb fejlődő korszakában. Sajnos, ez a törvényjavaslat sem jutott tovább, mint a bizottsági tárgyalásig. Közbejött a többségi viszonynak megbomlása és ez lehetetlenné tette annak letárgyalását az akkori képviselőházban. Gróf Zichy János közoktatásügyi minister ugy nyilatkozott egyszer itt a "házban, hogy ő ezt a törvényjavaslatot a maga lényegében magáévá teszi, csak néhány módosítást akar rajta tenni, azonban ez — nem tudom milyen stádiumban van most az ügy — nem valósult meg. A tanfelügyelet újjászervezését organieze nem tudtam eszközölni. Szerintem itt nincs más egészséges megoldás, mint a járási tanfelügyelet létesítése. Gr. Tisza István ministerelnök: ügy van! Meg is lesz! Gr. Apponyi Albert: Ez akkor fináncziális akadályokba ütközött. Akkor annyit mégis tettem, hogy kormányzatom alatt 60 uj segédtanfelügyelőt állítottam be, akiknek működése nagyon is érezhető volt, mert odaállítottam be őket, ahol intenzív felügyeletre leginkább szükség volt. Az óvodai törvényjavaslat a ministeriumban szintén elkészült. Nemcsak az előadói tervezet volt meg, hanem én azt revideálás alá is vettem, de minisztertanács elé nem kerülhetett a javaslat. A tanítóképzők szakfelügyeletére és ezzel kapcsolatosan a képesítésre vonatkozó törvényjavaslatom megakadt a pénzügyministeriummal való tárgyalásokon. Természetesen nem hiszem, hogy ez végleg zátonyra jutott volna, mert igen csekély összegről volt szó, ahhoz a nagy érdekhez képest, amely hozzáfüződik. Elég az hozzá, hogy beállottak azok a politikai viszonyok, amelyek engem megfosztottak a lehetőségtől, hogy a dolgot tovább vigyem. En csak beszámolok arról, hogy iparkodtam egész konczepeziómat megvalósítani ezen a téren. Nem hallgathatom el, hogy az én lelkem előtt azonban mindig az is állt, hogy az iskola által elvégezhető ezt a hazafias nevelési munkát kell hogy kiegészítse a hadseregben olyan viszonyok létesítése, amelyek a hadseregben szolgáló magyar fiút legalább nem teszik ki olyan benyomásoknak, melyek a magyar állam tekintélyét előtte leszállítják, hanem ellenkezőleg, lehetőleg olyan benyomásoknak, amelyek azt a tekintélyt megerősítik. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha a kaszárnya ledönti és lerombolja azt, amit az iskola épit, akkor igen kétséges lesz az eredmény, amit a legjobb nevelési politikával is elérni képesek vagyunk. A múlt kormány ezen is fáradozott, tulajdonképen ebbe a törekvésébe bukott bele. Az eszközök, melyeket a népiskolán belül használtam annak elérésére, hogy csak olyan iskola létezhessék, amely a hazafias czélt szolgálja, , a következők voltak. Hogy először csak a formai részt vegyem : ezt a czélt, ezt a kötelességét a minden jellegű és minden nyelvű iskolának egy külön törvényszakaszban kifejezetten odaállítottam s annak a külső jelvényekben való megjelenését is kötelezővé tettem, továbbá a tanítókat egy olyan eskümintára köteleztem, amelyben ők ezt a kötelességet nyíltan Isten előtt magukra vállalják. De itt természetesen nem állottunk meg. Az eszközök, melyeket részben a Berzeviczy Albert t. képviselő ur által — nem benyújtott, hanem előkészített . . . Berzeviczy Albert: Benyújtott! Be volt nyújtva! Bizottsághoz is utasíttatott! Gr. Apponyi Albert: ... be is nyújtotta? bocsánat, nem tudtam — tehát benyújtott törvényjavaslatból vettem, részben azonban kibővítettem, a következők. Először egészen öntudatosan iparkodtam arra, hogy az 1879-iki XVIII. t.-czikket, mely a magyar nyelv kötelező tanítását elrendeli, holt betűből elő valósággá tegyem. A követelmények szempontjából valamicskét visszamentem azon követelményekkel szemben, amelyeket ugy annak idején Wlassics minister ur a rendeleteiben, mint Berzeviczy Albert t. képviselőtársam az ő törvényjavaslatában megállapított. Annyiban mentem vissza, amennyiben Berzeviczy Albert törvényjavaslatában az volt tanczélul megjelölve, hogy a hatéves tanfolyam alatt a magyar beszédet a gyermek annyira elsajátítsa, hogy az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul tisztán és szabatosan ki tudja fejezni. En ennél kevesebbet mondtam. Többet talán abban az irányban, hogy már a negyedik év végére tettem a tanczél elérését, a negyedik évre pedig azért, mert sajnos még ma is igen sok iskolánk van, amelyik a negyedik évnél tovább nem megy. De nem mondtam, hogy tisztán és szabatosan, mert ez egy kicsit erős követelmény, hanem csak azt mondtam, hogy szóban és írásban érthetően tudja kifejezni. Ennek az ekként megállapított feltételnek a végrehajtásáról és keresztülviteléről azonban mindenképen gondoskodni, akartam. Erre szolgál az,