Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518, országos ülés 1914 hogy a magyar nyelv tanítására vonatkozó tannyelvet, ami különben szintén benne volt a Berzeviczy-féle javaslatban is, a minister állapítja meg. Meg is történt, ki is adattak hozzá az igen részletes utasítások és útmutatások, amelyek gyakorlati népiskolai tanférfiak által készültek és a nem magyarajku iskolafentartók részéről teljes elismerésben részesültek. A többi intézkedés azután arra vonatkozik, hogy a hazafias szellem ápoltassák, hogy t. i. mindazok a tantárgyak, melyek a hazafias gondolkozással öszszefüggésben vannak, a földrajz, történelem, polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése és ezután a számtan a ministerium által kiadott, illetőleg helybenhagyott tanterv alapján taníttassanak. Mit keres itt a számtan, amelynek látszólag semmi köze sincs a hazafias gondolkozáshoz? Ez egyszerűen a magyar nyelv oktatásával függ össze, mert igaza van a ministerelnök urnak, hogy az 1907: XXVII. t.-cz. 20. §-a nem mondja ki, hogy ezek a tárgyak magyar nyelvei! adassanak elő, de én az utasításban is és képviselőházi beszédemben is kifejtettem, hogy azért e tantárgyak előadását segítségül is akarom használtatni a magyar nyelv tanítására, amennyiben ezekben is bizonyos magyarázatok magyar nyelven is beillesztessenek és az elemi számolás magyar nyelven is taníttassák. Azonkívül további eszközeim voltak: a fegyelmi jognak az államellenes deliktumokkal szemben az állami közegeknek való átadása, ami szintén benne volt Berzeviczy Albert törvényjavaslatában is, anélkül azonban, hogy az iskolafentartókat felmentettem volna azon kötelesség alól, hogy ezen államellenes deliktumokat ők is üldözzék a maguk fegyelmi hatáskörén belül, mert az, hogy hogyan teljesitik ezt a kötelességüket, élénk világításba helyezte buzgólkodásukat, egyetértésüket azokkal a hazafias czélokkal, amelyeket magunk elé tűztünk. Ami ezért nóvum az én törvényjavaslatomban, az az volt, hogy ezekért az államellenes fegyelmi deliktumokért és a magyar nyelv tanításának elhanyagolásáért az egész felelősség súlyát nem hárítottam már arra a szerencsétlen tanítóra, aki igen sok esetben — amire nézve leszek bátor egy docét felhozni — nem is tehet arról a sikertelenségről, amely az iskolában van, hanem a kiterjedtebb felelősséget arra az iskolafentartóra, arra az iskolaszékre, arra a felettes egyházi hatóságra hárítottam, amely az iskola szellemére irányitólag hat és e tekintetben bizonyos szankcziókat vettem fel a törvénybe, még azon hitoktatóval szemben is, aki az iskola harmonikus, hazafias szellemét megzavarja. Hogy mennyire szükség volt erre az intézkedésre, arra nézve bátor vagyok csak egy mondatot felolvasni abból az igen érdekes tanfelügyelői ankétből, amelyet gróf Zichy János 1911 október 30-án összehívott az 1907 : XXVII. t.-cz. hatásának megállapítása végett. Az ankét, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. márczius 6-án, pénteken. 441 amelynek nyomtatványaihoz mindenki hozzájuthat, nekem azt a nagy elégtételt szolgáltatta, hogy egészen uj politikai viszonyok, egészen uj kormány működése alatt és annak kezdeményezésére a legilletékesebb férfiak, a tanfelügyelők szine-java, akiket gróf Zichy János hivott össze, odanyilatkozott, hogy nagyban és egészben véve az 1907: XXVII. t.-cz. hatása ugy a magyar nyelvtanítás eredménye, mint a hazafias szellem terjesztése tekintetében igen nevezetes. Pedig az ankét kicsit időelőtt tartatott meg. Méltóztatnak tudni, akik ezt a törvényt ismerik, hogy a törvény átmeneti időt szabott meg, amelyen át a törvénynek csak egy része lépett életbe, hogy a törvény teljes életbeléptetése csak 1910 június, illetőleg szeptember 30-án történt. Mikor ez a törvény csak 1910 szeptember végén lépett életbe, 1911 őszén talán kicsit időelőtti annak hatásáról végleges, érett véleményt mondani. Mindannak daczára vélemény, amelyet a szaktanácskozmány adott az 1907 : XXVII. t.-cz. hatására nézve, egészben véve nagyon kedvező volt. Természetesen a tanfelügyelő urak kívántak e törvény intézkedésein még túlmenő intézkedéseket, ami az ő hivatásuk, ami az ő buzgóságuk természetéből folyik, amivel már engem is ostromoltak ministerségem alatt, én azonban azt tartottam, hogy a helyes középúton kell maradnom. Ennek a tanfelügyelői ankétnek során a következő igen nevezetes körülmény derittetett fel (olvassál: »A magyar nyelvben elért ez a fokozott eredmény a román nemzetiségű vidékeken szemet is szúrt az egyházi hatóságoknak s több-kevesebb nyíltsággal állást is foglaltak ellene. Fogaras megyében a görög-keleti egyházi tanfelügyelő a kisvajdafalui és más iskolák haladási naplóiban adott nyílt kifejezést a magyar nyelv tanításában elért, szerinte túlságos eredmény feletti elégedetlenségének, a nagyszebeni görög-keleti érsek pedig a magyar nyelvű tankönyvek használását egyenesen eltiltotta. Hasonló jelenségek tapasztalhatók Alsófehér, Krassó, Marostorda, Szatmár és más délkeleti megyékben.« Ez a tény, amely csak megerősíti azokat a tapasztalásokat, melyeket már ministerségem alatt volt alkalmam szerezni, mutatja, hogy nem mindig a tanítóban, sőt a leggyakrabban nem a tanítóban, aki szerencsétlen bűnbakul dobatik oda, hanem a tanítók felettes hatóságaiban kell a hibát keresni (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és azért én a törvény által iparkodtam odahatni, hogy az állam keze ezekkel szemben is fel legyen fegyverezve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ma is ismétlem azt, amit akkor mondtam, mikor ezeket a törvényjavaslatokat benyújtottam, hogy egész politikai reputácziómat kötöm ahhoz, hogy ezen törvényeknek — természetesen annak az egész komplexusnak, amelyet a háznak kilátásba helyeztem s ' melynek tengelye az 1907 : XXVII. t.-czikk — 56
