Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

älS. országos ülés 1914 dottam és ami nekem egyik alapvető politikai meggyőződésem, hogy t. i. a nemzetiségi kérdés egyáltalán nem olyan önmagában álló, különálló jaolitikai kérdés, amelyet ad hoc rendszabályokkal meg lehet oldani, amint meg lehet oldani pl. az ipartörvény kérdését, vagy más kérdést, hanem hogy ezt a kérdést semmi más nem oldhatja meg, mint a nemzeti életnek az egész vonalon egészségessé és erőssé tétele. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ennek folytán sem tanügyi politikával egyedül, sem közigazgatási politikával egyedül, sem közgazdasági politikával egyedül nem lehet azt megoldani, hanem csupán mindezeken a területeken czéltudatosan, egybehangzólag, következetesen folytatott oly politikával, amelynek czélja az, hogy a nemzeti élet mindezeken a területeken teljesen egészségessé váljék. JSTekem, mikor a vallás- és közoktatásügyi ministerium élére jutottam, feladatul jutott, hogy egyebek között a nemzetiségi kérdésnek tanügyi vonatkozásaival is foglalkozzam. Én megkezdtem azt, miután a tanítói fizetés rendezésének égető szüksége a kérdést úgyis napirendre hozta, de mert különben is megalapozással kell kezdeni, megkezdtem azt a népiskola terén. Sem akkor nem mondtam, sem ma nem mondom, hogy én itt járatlan utakon indultam meg. Ugy akkor, mint ma, távol állott tőlem az a gyermekes viszketeg, hogy mindazt, amit elődeim csináltak, rossznak, elvetendőnek mondjam. Ellenkezőleg, elismertem és elismerem, hogy elődeim ezen a téren már igen hasznos munkát végeztek, s hogy ebből a munkából sokat felhasználtam. Különösen elismertein akkor is, hogy a törvényhozási konczepczióban nagymértékben felhasználtam azt a törvénytervezetet, melyet Berzeviczy Albert t. képviselőtársam benyitott, ámbár azután a kivitelben más szisztematikát, más utat, más módot választottam. Tehát teljesen fentartva elődeimnek ezen a téren szerzett érdemeit és teljesen elismerve mindazt, amit az ő munkájukból merítettem, mégis összesíteni kívántam az akcziót a népiskola terén és bátor leszek az 1907 : XXVII. törvényczikkhez, mint törvényjavaslathoz beadott indokolásomnak azt a passzusát felolvasni, amelyben egészen röviden az akkori kéj>viselőkáz elé állítottam kultúrpolitikám ezen részletének egész programmját, egész konczepczióját. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa.) »Ez intézkedések* — t. i. a törvényjavaslat intézkedéseinek — »komplexumában semmi sincs, ami a hazafias iskolafentartókat kulturfeladatuk teljesítésében gátolná, ami különösen a hitfelekezetek számára megnehezítené azon érdekük megóvását, hogy a hivők gyermekeiknek a szülők vallásos meggyőződésével egyező nevelést biztosítsanak; nem magyarajku polgártársainkat sem érinti azon jogukban, hogy gyermekeik alapnevelését anyanyelvükön eszközölhessék, az oktatás szabadsága és minden ahhoz márczius 6-án, pénteken. 439 fűzött tiszteletreméltó érdek teljes megóvásával. Sőt a nevelés uj támogatásban részesül, de az állami és nemzeti érdek is, mert kellő végrehajtás mellett és összekötve az óvodaügy fejlesztésével, a tanfelügyelet újjászervezésével, az ismétlőiskolák és a tanítóképzők rendezésével, mely munkában van és melyre nézve lehető rövid idő alatt fogom bemutatni javaslataimat, a törvényjavaslat rendelkezései alkalmasak annak a czélnak biztosítására, hogy ebben az országban ne lehessen iskola, mely az^ állami és nemzeti érdekeket nem szolgálja.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez volt a perspektíva, melyet magam elé tűztem és nem az, amit később egyszer egy nemzetiségi képviselőtársam mondott: hogy én dicsekedtem azzal, hogy jótállok érte, hogy egy pár esztendő múlva minden nem magyarajku iskolát bezáratok. Eszembe sem jutott, nem is törekedtem erre. Egy hang (a szélsöbaloldalon) : Az kéne! Gr. Apponyi Albert: Arra igenis törekedtem, s arra törekedném, ha hasonló helyzetbe jutnék ismét, és ezt a törekvést követelem minden magyar kormánytól, hogy ne lehessen ebben az országban iskola, nemcsak amely hazafiatlan, amely az egységes nemzeti államnak követelményeivel ellentétes irányban halad, de olyan se lehessen, amely ebben a tekintetben pozitive hazafias nevelést nem nyújt a gyermekeknek. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsobaloldalon.) T. ház! Ismétlem, mi volt benne az egész konczepczióban? Benne volt az 1907: XXVII. t.-cz. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezekre , a részletekre kiterjeszkedem, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, talán magamnak is tartozom azzal, hogy ebben a házban is, ahol politikai ellenfeleim többségben vannak, beszámoljak törekvéseimről, továbbá, hogy ezekből a törekvésekből állapítsam meg a mértéket, amelylyel megmérem a t. ministerelnök ur akczióját. (Halljuk! Halljuk!) Kilátásba helyeztem egész komplexumát az intézkedéseknek. Az egyik, az alapvető volt, — az állami iskolákról később fogok szólni — az 1907: XXVII. t.-cz., amely a nem állami iskolák jogviszonyait rendezte. Ezt kiegészítette volna egy törvény, amely még létrejött, a népoktatás ingyenességéről szóló törvény, amelyről szóló törvényjavaslatot nem csupán abból a szocziális ós igazsági indokból adtam be, hogy azt a minimális nevelést, melyet az állam minden gyermekétől megkövetel, még külön fizetéshez kapcsolni belső ellentmondás és amiben nem csupán az a demokratikus gondolat vezetett, hogy a haza minden fiának meg kell könnyíteni az odajutást az iskolához, hanem vezettek igen nagy nemzeti szempontok is, mert ennek a törvénynek segítségével értem azt el, hogy ne sikerülhessen egyes iskolafentartóknak — megmondom nyíltan — híveiknek, az iskolába járó gyermekek