Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

438 518. országos ülés 19ík márczius 6-án, pénteken. görög-katholikusoknak a száma, akik kimaradtak, kik tehát ezentúl is . . , Egy hang (jobbról): Mondta a ministerelnök! (Zaj a középen.) Gr. Apponyi Albert: . . . igen, hogy visszajönnek ; de a ministerelnök ur válaszában azt mondta, hogy itt szó lehet valami 12.000 románajku görög-katholikusnak a hajdúdorogi püspökségből való kikapcsolásáról és körülbelül ugyanannyi magyarajKúnak belekapcsolásáról. Ha ezt a két számot aequiparáljuk, akkor ez a határkiigazitás nem fog igazságot szolgáltatni a magyarságnak, pedig erre nagy szükség van. T. ház! Agresszív politikáról beszélünk folyton, de merem állítani, hogy a magyar állam összes intézkedéseivel, melyeket nemzetiségi téren tett, tisztán defenzív állásponton áll. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Azokkal a görögkatholikus magyarajkuakkal szemben, kik románnyelvü püspökségbe voltak bekebelezve, — tisztelet a kivételeknek — rendszeresen folyt az elrománosítás munkája. (Igaz! TJgy van! Popp Cs. István tagadólag int.) T. képviselőtársam ezt nekem nem hiszi, pedig én hivatalos adatok alapján beszélhetek. Ministerségem alatt előttem álltak esetek, melyekben egy tisztán vagy legalább 95—98°/o-ában magyarajku községnél az ott fentartott görög-katholikus felekezeti iskola tannyelvéül a román nyelvet jelentették be. Ez a tapasztalás indított engem arra, hogy az 1907: XXVII. t.-czikkbe felvegyem azt a szakaszt, mely szerint a nem állami iskolafentartóknak az a joga, hogy a tanítás nyelvét saját belátásuk szerint állapithassák meg, akkép értelmezendő, hogy vagy az állam nyelvét, vagy az iskolába járó gyermekek többségének anyanyelvét állapíthassák meg, de nem egy harmadik nyelvet tetszésük szerint. Ez az egy példa mutatja, hogy melyik oldalon van az aggresszivitás, ugy hogy ezen magyar jmspökség felállítása, • mely ha nem is teljesen kielégítő, de mégis olyan megoldásra vezetett, melyet mindnyájan megelégedéssel és örömmel vettünk, egy elementáris önvédelmi eszköze és lépése volt a magyarságnak ebben az országban. (Elénk helyeslés a baloldalon). Ami pedig ennél számszerűleg csekélyebb jelentőségű, de nem jelentőség nélküli, a magyarajku görög-keletieknek ügye. A magyarajku görög-keletieknek ügyéről már az 1868-iki törvényczikk, mely a görög-keleti nemzetiségi egyházakat szervezte, megemlékezett, midőn azt mondta, hogy azoknak a görög-keletieknek ügyéről, kik sem nem szerbek, sem nem románok, a törvényhozás később fog gondoskodni. Ebben az irányban nem igen történt semmi. Mikor a kultuszministerium ólén álltam, felhívták figyelmemet erre a körülményre és én megindítottam mindenekelőtt annak kikutatását, hogy ezek hol vannak és milyen számban vannak. Nem nagyon könnyű ennek megállapítása, mert a statisztikai hivatal kimutatásaiban sokszor összevegyittettek a valóban magyar anyanyelvű görög-keletiek azokkal a görög-keletiekkel, akik a magyar nyelvet beszélik. Én egyelőre csak egy ilyen nagy egyházat találtam, Hódmezővásárhelyen. Ennek elöljáróságával érintkezésbe is léptem és megbíztam azzal, hogy kellő hivatalos támogatással indítsa meg kikutatását a hasonló helyzetben levő hitközségeknek. Azonban tovább ez a dolog az én ministerségem alatt nem jutott, minthogy én tárczámtól megváltam. Hogy azóta mi történt, nem tudom. Csak most találom a ministerelnök ur beszédének egyik passzusában azt, hogy görögkeleti magyar püspökség felállításával a magyar kormány nem foglalkozik. Hogy megvannak-e már a kormány birtokában az adatok, hogy ezt a kérdést megoldhassa, azt nem tudom, ép ezért nem is teszek a kormánynak szemrehányást abból, ha ezidő szerint ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Hanem azt már igen nagy hibának tartanám, ha mintegy paktumszerü kötelezettséget vállalt volna a kormány, hogy ezzel a kérdéssel nem fog foglalkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: Benne van, hogy a jövőre nem kötöttem le magamat semmi irányban. A jövőt [illetőleg a szabad kezet fentartott am. Gr. Apponyi Albert: Benne van? Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne! Benne van! A 19. lapon. Gr. Apponyi Albert :/.Ha benne van az, hogy a jövőre nézve a szabad kezet a kormány fentartja magának, — ez kikerülte figyelmemet — akkor ez a pont elesik. Már most áttérek a kérdéseknek arra a komplexusára, amely nagyon természetesen engem elsősorban érdekel, t. i. azokra, amik a tanügyre és nevezetesen a népiskolai ügyre vonatkoznak. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy az 1907: XXVII. t.-cz, revíziójának követelése merült fel és hogy ő, bár e törvénynek némely intézkedését nem tartja szerencsésnek s azt máskép csinálná, ha de lege ferenda volna szó, mégis érett megfontolás után nem ment be a tövény revíziójának gondolatába, hanem csak a végrehajtás tekintetében adott részint némely felvilágosítást, helyezett kilátásba részint néhány uj irányelvet, amelyekre tüzetesen ki fogok térni. Minthogy olyan törvényről van szó, melynek kezdeményezésében nekem döntő részem volt s amely nagyon öntudatosan, nagyon érett megfontolás és sok tanulmány után kialakult meggyőződésemet juttatta kifejezésre a nemzetiségi kérdés iskolai oldalának kezelésére nézve: a t. ház talán természetesnek fogja találni, ha ezzel az ügygyei kissé bővebben foglalkozom. (Halljuk ! Halljuk !) Visszatérek erre és fentartom azt, amit interpellácziómat megokoló beszédemben mon-