Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

518. országos ülés 19H pontról pontra ujabb czitátumokat olvasva, ugyanazzal a beállítással, mely igen könnyű volna ezen kérdésben, mindig odavágnám a végső szentencziát, hogy azzal, a ki ezt irta, aki Scotus Viatornak tendencziáit osztotta, aki a magyar nemzeti államot a trializmus rovására meg akarja dönteni, azzal az ellenzék mélyen t. vezérei egy pódiumon állottak és állanak és azzal bizonyos szolidaritást vállalnak. Bakonyi Samu: Ebben a kérdésben ? (Felkiáltások jobbfelöl: Akármilyen kérdésben! Zaj a báloldalon.) Farkas Pál: Nem teszem, mert annak a politikai iskolának, amelyből én próbáltam a politika törvényeit megtanulni, első alaptótele az, hogy én nyilvánosan is mindig csak azt mondom el, amit magamban hiszek és hogy a legkedvezőbb beállítás kedvéért sem próbálhatok olyan fegyvereket használni, melyek nem egyeznek meg az én igazságérzetemmel és lojalitásommal. (Helyeslés jobbfelöl.) Éppen azért, bármennyire kecsegtető volna is a kilátás, hogy én most egyik részről a Huszadik Század és e sorok irója, Jászi Oszkár ellen vádat konstruáljak, akármilyen könnyű volna másfelől az ellenzék igen t. vezéreinek vele való állandó együttlétét hamisan beállítani, én, aki mint mondám, mindig lojális fegyverekkel akarok küzdeni, szivesen elismerem azt is, hogy* Jászi Oszkár ur, aki ezeket irta, még pedig igen nagy tudással és igen jóhiszemű becsületességgel egy évtized óta belekerült egy fogalomkörbe, mely annyira monomaniájává vált, hogy ő már ettől nem tud szabadulni és hogy mindenkit, aki ezzel szemben áll, a kormány, a koaliczió, az ezerholdasok és csuhások bérenczének titulál, hiszen még Vázsonyi képviselőtársamat is érte ez a megtiszteltetés, akit pedig igazán nem lehet az ezerholdasok és csuhások kitartottjának és bérenczének nevezni; (Derültség jobbfelöl.) amikor Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur tudniillik a kis radikális csoportot a nála megszokott erős iróniával politikai nyolczasoknak nevezte, nemcsak azért, mert nyplczan vannak, hanem azért, mert senki sem érti, hogy mit akarnak, akkor Vázsonyi Vilmos t. képviselősársamnak is volt alkalma a magyar radikalizmus fegyvertárából néhány követ kapni a szobájába, neki is volt alkalma tapasztalni, hogy abbáziai pikkolóját sem ihatia meg nyugodtan, olyannal — mondom — tehát, aki még Vázsonyi Vilmost is az osztályuralom kitartottjának nevezi, erről a kérdésről komolyan polemizálni nagyon nehéz. Azonban kérdem az egész háztól, hogy vájjon akkor, amikor erről egy tudományos revüben, a mikor egy ennek a kérdésnek szolgálatában álló tudományos egyesületben évek óta folyik a küzdelem abban az irányban, hogy a nemzetiségi propagandának ne a mérsékelt, ne a megértést kereső, hanem az intranzigens részével történjék a megállapodás, lehet-e monmárczius 6-án, pénteken. 431 dani, hogy erről az oldalról történtek azok a kísérletek, amelyek a nemzetiségi kérdés kiélezését vonták maguk után ? Lovászy Márton: Olvassa fel a legutolsó czikkét, melyben Tiszáról is ir. Farkas Pál: Olvastam, kérem. Hisz én mondottam, hogy Jászi Oszkárt becsületes és jóhiszemű embernek tartom. (Derültség és taps a jobboldalon.) Ha valaki konzekvensen megáll egy igazság mellett, szóljon az az igazság ellenem vagy mellettem, mindig tisztelni fogom azt a meggyőződést mindenkiben, hanem miután Lovászy Márton képviselőtársam ezt a kérdést érdekesnek tartja, bátor leszek erről még több dolgot elmondani, ami talán közelebbről fogja érdekelni őt. Most tudniillik az ő szűkebb értelemben vett pártvezéréről van szó, akit Jászi szintén dicsér, még pedig rendkívül dicsér, annyira dicsérte, hogy 1909 október havában »Kégi és uj hazaárulók« czimén a következő czikket irta (olvassa): »A habzó gyűlölködés, a rejtett gyanúsítás és nyilt rágalom megmérgezett nyilait röpiti az egész 67-es koalicziós sajtó a képviselőház elnökére attól a pillanattól kezdve, amint ez a nyakas és temperamentumos férfiú az önálló bank és az általános egyenlő és titkos választói jog követelésével együtt a nemzetiségi kibékülés eszméjét kezdi hangoztatni.« Jászi Oszkár tehát, mikor Justh Gyula kereste a kibékülést a nemzetiségekkel, ép ugy dicsérte Justhot, mint ma gróf Tisza Istvánt, Jászi Oszkár tehát konzekvens maradt. (Derültség és taps a jobboldalon.) Kún Béla: Justh a választói jog révén kereste a kibékülést! Farkas Pál: A Világ mai számában, amely orgánumot nagyrabecsülök, azt olvasom, hogy beszédemben én a ministerelnök ur régi beszédeiből való czitátumokkal fogom kimutatni, hogy ő álláspontjában konzekvens maradt. Azt hiszem erre nincs szükség, mert a házban nincs senki, sem ezen, sem azon az oldalon, aki kételkednék abban, hogy a ministerelnök ur e kérdés tekintetében álláspontjában mindenkor konzekvens volt. Ha a három szóban forgó tényező közül, a ministerelnök, Jászi ós Justh közül valakit az inkonzekvenczia vádjával lehet illetni, akkor legfeljebb Justh Gyula lehet az, — de róla se hiszem és őt bizonyára csak gyengélkedése tartja őt vissza most a ház üléseitől — mert különben itt volna és helyeselné a ministerelnök politikáját ép ugy, mint Jászi Oszkár teszi, (Derültség a jobboldalon.) mert hiszen ez a politika ugyanaz, amelyet Justh Gyula 1909-ben követett. (Derültség és taps a jobboldalon). Kún Béla képviselőtársam ezt nem hiszi el és ugy látom, r Jászi Oszkár auktoritása neki nem elegendő. Én tehát a Huszadik Század 1909 deczemberi számában megjelent czikkből fogok felolvasni. Ezt a czikket »TJj nemzetiségi politika* czimen egy másik nemzetiségi szak-