Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

420 518. országos ülés 1914 márczius 6-án, pénteken. hárommilliónyi román népet képviselünk. (Mozgás. Fdkiáltásoh jobbról: Az nem áll! Mozgás.) Siegescu József: Mi képviseljük ! Mihali Tivadar : Önök nem képviselik a román nép ideális programmját. (Zaj.) Győrffy Gyula: Magyar képviselők és nem román képviselők ! Miháli Tivadar: Elég az hozzá, t. képviselőház, hogy ma egészen más álláspontot foglal el ezen kérdésben a függetlenségi párt.. Legyen, szabad e tekintetben gróf Apponyi Albert képviselő urnak 1914 január 4-én tartott képviselőházi beszédére hivatkoznom (olvassa) : »Igen t. képviselőház! Én sajnálatomra nem tehetek eleget a t. ministerelnök ur kívánságának. Az én álláspontom az, hogy először az az eredmény, mely a jelzett tényezőkkel való megbeszélések és tárgyalások folytán jelentkezhetik mint politikai eredmény, a dolog természeténél fogva nem lehet jó az egységes magyar nemzeti állam erejére nézve. Hangsúlyozom , hogy nem lehet jó és ezt meg fogom indokolni. Másodszor, mert akármi legyen az eredmény vagy az eredménytelenség, akármilyennek legyenek a keretek, amelyek közt a megbeszélések folynak, akármik legyenek a határok, melyeket a t. ministerelnök ur maga is átléphetetlennek tart, magát azt a törekvést, hogy a nemzetiségi békét ilyen tárgyalás utján biztositsuk, én politikailag súlyos hibának (Élénk helyeslés a baloldalon) és következményeiben kiszámíthatatlan elhibázott eljárásnak tartom. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások : Bün !)« T. képviselőház és t. függetlenségi párt ! Nem érthetem, hogy hogyan juthattunk oda . . . Gr. Apponyi Albert: Majd meg fogom magyarázni ! Miháli Tivadar: . . . hogy bűnnek minősítsék azt az eljárást, ha egy kormány a kötelességét teljesiti, akkor, mikor az országban lakó összes népek érdekének megvédése czéljából az illető népek sérelmeit és igazait vizsgálat alá veszi. Hiszen, t. képviselőház, képzeljék el, hogy milyen hatása van annak a függetlenségi párt részéről tett kijelentésnek a mi népünkre. Azt érdemelte meg ez a nép, amely a perifériákon évszázadokon keresztül védte a hazát, hogy képviselőit a függetlenségi párt ennyire negligálja és bűnnek minősiti, ha egy kormánj- vele szóba áll ? (Igaz! ügy van! a közéj) hátsó padjain.) Higyje el a t. függetlenségi párt, hogy mi szivesebben fogadnánk a kérdés megoldását anélkül, hogy a tárgyalások nekünk annyi fáradságos munkánkba kerüljenek. Nem valami kedves dolog a ministerelnöki palota márványlépcsőit annyiszor koptatni (Derültség balról.) akkor, amikor mindig azzal az aggodalommal megyünk oda, hogy vájjon mi lesz a dologból, hogy vájjon hogy fog az én népem sorsa itt biztosíttatni. De, t. képviselőház, ha azt, amikor egy kormány teljesiti a kötelességét, ezt az urak bűnnek és megbocsáthatatlan hibának tekintik, akkor én csak sajnálatomnak adok kifejezést és nagyon örvendenék, ha a t. képviselő ur ezt a kijelentését ugy magyarázná meg, hogy az a mi népünkre megnyugtató lehessen. Legyen meggyőződve a függetlenségi párt, hogy én nem a ministerelnök urat akarom ezzel védeni ; ő nem szorul az én védelmemre. Én azt a bűnös kifejezést nem ebben az értelemben veszem, hanem abban az értelemben, hogy megbocsáthatatlan bűn volt velünk szóba állni, mert az én természetes eszem szerint ezt másként nem lehet magyarázni. Azt hiszem, az általam felhozottakból meggyőződtek mindnyájan, hogy az eddigi kormányok is formailag ugyanezt az eljárást követték, és ha a mostani formát árulásnak tekintik egyfelől és másfelől, akkor nem tudom, miféle indokok szolgáltak arra, hogy különösen az ellenzéki pártok ennyire megváltoztatták a véleményüket, (Zaj a baloldalon.) Rám nézve nagyon közönyös, hogy melyik kormánynyal és melyik magyar államférfiuval állunk szemben, hiszen a mi czélunk nem az, hogy az illető kormánynyal vagy államférfiuval kössünk békét, hanem az, hog}^ a népek között az ország érdekében teremtsünk állandó békés állapotokat. (Zaj a baloldalon. Halljuk!) Kún Béla (közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem Kún Béla képviselő urat, ne zavarja a tárgyalást. Miháli Tivadar: Azt az esetleges feltevést, mintha más érdekek játszottak volna közre, még tárgyalni is méltóságunkon alulinak tartom. Ez az, amit a formai tárgyalásokra nézve mondani akarok. Ami a jelenlegi tárgyalásokat illeti, mondhatom, azok sokkal pozitivebb alapon indultak meg és sokkal behatóbbak voltak, mint az előbbi tárgyalások és pedig azért, mert a limine, már az első tárgyalások alkalmával elfogadta a miniszterelnök ur azt az indítványomat, hogy a limine a személyi és pártérdekeket kiküszöböljük, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) tisztán közérdekből, tisztán objektív szempontokból lettek a tárgyalások felvéve. Elvi álláspontra helyezkedtünk az ország és az országban lakó nem magyar népek érdekében és védelmére. Ebben a tekintetben, t. képviselőház, pártmegbeszélés után szintén Írásba foglaltuk azon propozicziókat, amelyeket a ministerelnök urnak előterjesztettünk. A ministerelnök ur itt a házban adott válaszában az egész tárgyalás menetét olyan preczizitással, olyan loyalitással és olyan nyíltsággal adta elő és hozta a t. ház tudomására, hogy én aki a tárgyaló bizottságnak egyik tagja voltam, csak azt konstatálhatom, hogy a ministerelnök ur válasza teljesen fedi a való tényállást és én csak azért szólalok fel, hogy a mi oldalunkról tett lépésekről is tájékoztassam a házat, hogy lássa a képet egészében és a maga valójában. E tekintetben legyen szabad, t. képviselőház, felolvasnom azon propoziciókat, amelyeket mi voltunk bátrak a t. ministerelnök urnak előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »1. A tanszabadság elvének megfelelőleg ismertessék el a jog és adassék meg intézményileg a lehe-