Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
412 517. országos ülés 19í'i márczius 5-én, csütörtökön. Egyesült-Államokból jön be, az, amit Ausztráliából hoznak, csak 9—10 °/o. Ezt azonban nem a mi hajóinkon, hanem a német hajók hozzák Hamburgba, onnan pedig német vasutak viszik Ausztriába. t Feltéve, hogy ezek a mi uj járataink tényleg Ausztráliából fognak gyapjút szállítani, nem nekünk magyaroknak, hanem az osztrák iparnak, akkor a különbség az lesz, hogy nem német hajók és nem német vasutak, hanem magyar hajók és magyar vasutak fogják szállítani azt a gyapjút, amelyre az osztrák iparnak feltétlenül szüksége van, amely nélkül az osztrák ipar mozogni sem tud. Kérdem tehát: van-e ennek a törvényjavaslatnak, van-e ennek a Keleti Tengerhajózási Társasággal kötött szerződésnek egyáltalában valami köze a magyar juhtenyésztéshez ? Elképzelhető az, hogy e relácziókban a magyar juhtenyésztésnek csak egy fillér kára lesz ? Méltóztassék ezek felől egészen nyugodtan lenni. Nemcsak feltételezem, de meg vagyok győződve, hogy a Magyar Gazdaszövetség és a zsámbokréti kerület t. képviselője kifogásaikat jóhiszemüleg tették és remélem, hogy e felvilágosítások után az ő aggályaik is eloszlottak. En a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. "házat, elfogadja-e a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal fiume —ausztráliai járatok fentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Szojka Kálmán jegyző: (Olvassa a törvény, javaslat ezimét, 1., 2., 3., 4. és ő. §-ait, amelyele észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során leszek bátor indítványt tenni. Következik a napirend 6. pontja. A Magyar Keleti Tengerhajózási Készvénytársasággal galacz—konstantinápolyi magyar hajójáratok fentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 972, 986) és pedig első sorban annak általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Szabó János előadó: T. ház! A javaslatok általános tárgyalása alkalmával már voltam bátor megemlékezni a Dunáról, mint a nemzetközi kereskedelem fontos útjáról, a Duna jelentőségét azonban ez alkalommal inkább a belföldi és a nyugati viszonylatokban méltattam, holott a Dunának a keleti viszonylatban is igen nagy jelentősége van. Mondhatjuk azt, hogy mennél inkább industrializálódunk, annál inkább emelkedik jelentősége. A Dunát ugyanis ugy tekinthetjük, mint a tengert, mert a hajózás rajta teljesen szabad, azt ismételt nemzetközi szerződések biztosítják, a különbség talán csak az, hogy a Duna a mi belföldi viszonylatunkban mélyebb járatú hajókkal való közlekedésre nem alkalmas ugy, hogy Kelet felé, a Fekete-tenger felé menő forgalmunkat csupán átrakodása révén vagyunk képesek biztosítani, az átrakodás helye pedig Galacz, ameddig a Duna mélysége a torkolattól kezdve az európai Duna-bizottság sikeres és eredményes munkálkodása következtében 7 2 méterre mélyittetett ugy, hogy a jelzett pontig 3500 tonna tartalmú hajók szabadon feljöhetnek. Látjuk ebből, milyen nagy jelentősége van a hazai közgazdaság szempontjából annak, hogy a magyar, a tenger felé gravitáló forgalmunknak a galac—konstantinápolyi viszonylatban állandó rendszeres járatok álljanak rendelkezésre. Ezen járatok a szerződés értelmében menetrendszerűen lesznek beállitva, még pedig az eddigi 36 járat helyett heti járatok lesznek. Méltóztatnak látni, hogy objektív szempontból véve a dolgot, igazán nem helytálló Szmrecsányi képviselő urnak azon ellenvetése, hogy az egész reláczió voltakéj3en arra való, hogy a beocsini cementgyár forgalma ezen irányban lebonyolittassék. Az ipari fejlődés szempontjából mindenesetre előnyös, ha a beocsini cementgyárnak e viszonylatban kivitele van, de a fő az, hogy ezen nagy reláczió Magyarországnak Kelet felé menő forgalmát jobb, sokkal egészségesebb, sokkal gyorsabb közlekedéssel szolgálja. Bátor vagyok az előadottak alapján kérni, hogy a szóban forgó javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás akipjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván nyilatkozni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden szóljak, de nem ehhez a törvényjavaslathoz, hanem az előzőhöz, minthogy ezt elmulasztottam a vita bezárása után megtenni. Elnök: Mivel a házszabályok 201. §-a értelmében csak az elnök javaslatára engedheti a ház, hogy más kérdés tárgyalására térjünk át, javaslom, hogy a t. ház, a kereskedelemügyi minister urnak az engedélyt adja meg. (Felkiáltások : Megadjuk!) A ház az engedélyt megadja. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Nagyon röviden fogok a ház szíves engedelmével élni és ezt annál rövidebben tehetem, minthogy Szmrecsányi képviselő ur itt aposztrofált, azután elment és igy tulajdonképen nem is kíváncsi válaszomra. Felszólalásának csak néhány jjontjára akarok reflektálni, amit saját reputáczióm érdekében tartok szükségesnek megtenni. A t. képviselő ur először azt állítja, hogy az ausztráliai járatok kizárólag a Hitelbank
