Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

517. országos ütés 191í márczius 5-én, csütörtökön. 413 érdekében létesültek. Én, mint koronatanura Batthyány Tivadarra hivatkozom, amit tegnap is bátor voltam tenni, de ezt, ugy látszik, elfelejtette t. képviselőtársam. 1911-iki budgetbeszédében mondja: »örömmel hallom, hogy több irányban nagyobb mérvű fejlesztésről, uj ausztráliai vonal beállításáról van szó. Minél nagyobb térre terjesztjük ki közvetlen összeköttetéseinket a hazai vállalatokkal, annál nagyobb a szolgálat, melyet a magyar közgazdaságnak tehetünk etc.« Ugy látszik, ez egy régi eszme azokban a körökben, melyek ilyen hajózási kérdésekkel foglalkoznak; ez tényleg nem volt elszigetelve és argumentummal szolgálhat az ügy érdekében is. Legyen szabad azután megjegyezni, hogy, ha nem rendeztük volna be ezeket a járatokat, akkor teljes biztonsággal berendezkedett volna erre előbb-utóbb vagy Ausztria, vagy Olaszország valamely hajózási társasága és akkor mi csakis harcz árán juthattunk volna oda. Bátor vagyok még felhozni, hogy a dolognak nagyon lekicsinyelt jelentősége nem állja meg a kritikát, mert különösen az utóbbi években Ausztrália rendkívül fejlődött. Az Ausztráliából való behozatalra abszolúte súlyt nem helyezünk, azonban a kivitelre igen. Ausztrália iparczikkekben, ha jól tudom körülbelül 1600 millió korona bevitelre szorul. Ez egy igen nagy összeg és látszik, hogy itt az ipari czikkekben oly nagy bevitelnek van tere, hogy igazán hibát követnénk el, ha nem iparkodnánk a magunk részét itt kivenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Amint már mondottam, igeii szépen emelkedik e téren a kivitelünk, de az idő előrehaladottsága folytán nem akarok itt adatokkal előállni, amit annál kevésbbé tartok szükségesnek, mert ezeket már tegnap is futólag megemlitettem. Most még csak két pontra szabadjon a t. ház figyelmét felhívnom. Először is Szmrecsányi képviselőtársam a ministerelnök urnak azt a szemrehányást tette, hogy ő védi a kereskedelemügyi ministert, pedig azt senki sem támadta. Elismerem, hogy velem aránylag szelíden bánt az igen t. ellenzék, (Derültség jobbfelöl.) és ezt igen köszönöm. De végre is engem ér a vád, ha ezek a törvényjavaslatok olyan rosszak, mint ahogy azt az igen tisztelt ellenzék mondja. Hiszen azzal is kezdtem beszédemet, hogy én vállalom a felelősséget, ami természetes is. Ez végre is nem csupán formaság. Tehát igenis engem támadtak ezzel a kritikával. Egyúttal egy mulasztást vet szememre Szmrecsányi igen t. képviselőtársam. Azt mondja, mintha tegnap tudatosan hallgattam volna az egész memorandum - kérdésről és csak mikor direkt kérdést intézett hozzám Rakovszky képviselő ur, azzal fenyegetve, hogy ha én nem nyilatkozom, majd nyilatkozik Szterényi képviselő ur, csak ez bírt engem arra, hogy a memorandumról említést tegyek. Addig mintegy el akartam volna ezt hallgatni. Ezzel szemben utalok tegnapi beszédemre, ahol világosan felhoztam ezt a dolgot és azt mondottam: »En megjegyzem, hogy a memorandum nem alapul a társasággal folytatott tárgyaláson«. Szterényi József: Ez a tévedés! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Ezt már rektifikáltam ! Szterényi József: Helyes, lojálisán elismerte ! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a memorandumról igenis szólottam tegnap és épen a memorandumról vitatkoztam már tegnap Rakovszky képviselőtársammal, ugy, hogy itt eltitkolásról vagy elhallgatásról szó sem volt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést : Elfogadja-e a t. ház a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal galac—konstantinápolyi magyar hajójáratok fentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a czim. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. §-«ÍÍ, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. Je'entem, hogy a most letárgyalt törvényjavaslatokkal kapcsolatban elintézést nyert az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a ház asztalán fekvő kérvénye. Következik a napirend 7. pontja : az 1913. évi szeptember hó 2. napján Svájczczal kötött választott bírósági egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 963, 987) első sorban annak általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Kenedi Géza előadó: T. képviselőház! Az 1899 június 29-én kötött általános hágai békeegyezmény 19. czikke az egyes államoknak szabadságukra hagyta, hogy olyan kérdésekben is, amelyek erre alkalmasaknak mutatkoznak, külön egyezményeket kössenek. Később az 1907-iki 2. hágai egyezmény 40. czikke fentartotta ezt a felhatalmazást és óhajtást, minek következtében számos hasonló megállapítás jött létre olyan kér désekben is, melyek kívül estek az államok közt már létező és természetesen kötelező megállapodások keretén. így jött létre az 1904 október 3-án Magyarország és Svájcz között egy nemzetközi egyezmény, amely azonban 1910 október 31-én lejárván, további meghosszabbítást nem nyert. Ennek következtében köttetett egyrészről