Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

408 511. országos ülés 191í márczias 5-én, csütörtökön. Emiitettem előbb, hogy rendkívül gyanúsnak tűnik fel nekem az, hogy miért kellett megvárni azt az időpontot, hogy akkor lehessen ezt a törvényjavaslatot letárgyalni, amikor az alkalmatlan ellenzéket innét Gerőkkel és parlamenti őrséggel lehet eltávolitani. Megemlítettem, hogy rendkívül gyanús körülménynek tartom ezen szerződés létrejöttének időpontját. 1911 május 5-től 1911 november hó 18-ig boldogult Hieronymi kereskedelemügyi minister halála után Lukács László látta el ideiglenesen a kereskedelmi tárcza ügyeit. (Zaj.) Köztudomású dolog és általános gyakorlat, hogyha egy szakminister ideiglenesen bizatik meg egy másik szakministerium ügyeinek vezetésével, az kizárólag ezen ügyek vezetésére szorítkozik, hogy fennakadás ne álljon be, de annak a ministernek olyan sulylyal biró nagy dolgokkal előjönni, amelyek az ő utódját is kötik, nemcsak hogy nem illik, de nem is szabad. A kereskedelemügyi minister ur, ha jól értettem, elismerte azt, hogy már második elődje alatt fixiroztattak a szerződés megállapodásai, tehát tiszta dolog, hogy Lukács László volt az, aki ezen társaságokkal, ezen bankokkal megegyezett. Amint már említettem, végtelenül sajnálom, hogy viszonyaink oda fajultak, hogy olyan züllött állapotok voltak nálunk, hogy amikor ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyek az országra nehéz milliók terhét rójják, mindig okulva a multak tapasztalatain, önkéntelenül mindenki arra kénytelen gondolni, hogy vájjon mit fizethettek ezek a bankok a pártkasszába? (Nagy zaj a jobboldalon. Éljenz,és balfelől. Felkiáltások jobbfelól: Halljuk az elnöJwt!) Elnök: Csendet kérek ! Rendreutasítom a kéjnviselő urat ! Szmrecsányi György : Ez az én kijelentésem a túloldalon nem tudom hogy igazi, vagy műfelháborodást váltott-e ki. Természetes, hogy nekem, amikor ilyen súlyos kijelentést teszek, azt indokolnom is kell. Hát engedelmet kérek, nem a bíróság előtt lett megállapítva, hogy a sószerződésért 4,800.000 koronát fizettek? (ügy van! Ugy van! balfelől.) Nem a mostani ministerelnök ur beismerésével lett annak idején megállajritva, hogy a büntető törvénykönyvben tiltott dolgokért zsaroltak ki 1,800.000 koronát a margitszigeti banktól (Zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.), amit azután ő kénytelen volt a ministerelnök ur pártja által vissza is fizettetni ? Én ugyan ezzel elintézettnek az ügyet nem látom, mert magát azt a tényt, hogy egyáltalában adatott, azt Ítélem el . . . Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék felszólalásában a tárgynál maradni. (Nagy zaj és közbekiáltások a baloldalon.) Csendet kérek ! Ne méltóztassanak az elnököt enuncziácziójában félbeszakítani. Nekem most már kötelességem a képviselő urat, miután egy ideig hallgattam más irányú fejtegetéseit. . . (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelól: Halljuk az elnököt!) Bartos képviselő urat rendreutasítom . . . tartozó kötelességem figyelmeztetni, hogy most a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződésről van szó, méltóztassék tehát a tárgynál maradni. (Helyeslés jobbfelól. Zaj a báloldalon.) Szmrecsányi György: T. képviselőház! Ezen előzmények után . . . (Zaj a baloldalon ) Bartos János (közbeszól.). Elnök: Bartos képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Holló Lajos: Erre utazik! Bakonyi Samu : Megülheti a rendreutasitások jubileumát. Szmrecsányi György: ... feljogosítva éreztem magamat arra, hogy ezen szerződésekkel, tehát a Keleti Tengerhajózási szerződéssel, valamint az Adria szerződéssel kapcsolatban is — mely ugyan most nincsen tárgyalás alatt — a ministerelnök úrhoz egy kérdést intézzek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. barátom és képviselőtársam Huszár Károly ugyanis a következő kérdést intézte a ministerelnök úrhoz : — szó szerint fogom ismét idézni — (olvassa) : »Kérdezem én a t. ministerelnök urat és a kereskedelemügyi minister urat is, hogy tudnák-e nekem azt garantálni, személyi és politikai reputácziójukkal, hogy ezen szerződés alkalmával, sem az illetékes ministerium, sem a ministerelnökség, sem az államnak semmiféle más hivatalnoka, sem a munkapártnak semmiféle bizalmi embere nem kért, nem követelt és nem kapott ezen szerződésekért semmit, hogy nem kapott a múltban és nem helyeztetett kilátásba a törvényjavaslat elfogadása után sem ?« A ministerelnök ur erre nyomban válaszolt és a következőket mondotta (olvassa) : »A t. képviselő ur azt a kérdést intézte a kormányhoz, hogy vájjon akár adatott, akár kilátásba helyeztetett-e bárminő politikai természetű ellenszolgáltatás a kormány részére ezen törvényjavaslatokkal, ezen szerződésekkel kapcsolatban. Ebben a tekmtetben nagyon határozottan és világosan kijelenthetem, — ami voltaképen fölösleges is, mert hiszen ebben az irányban elvi álláspontomat méltóztatnak ismerni — hogy a kormány semmiféle ilyen ellenszolgáltatást, vagy ellenszolgáltatásra vonatkozó Ígéretet ezen szerződéssel kapcsolatban nem kapott és abszolúte semmi támpontunk nincs arra a feltevésre, hogy ilyenforma ellenszolgáltatás a mi kormányrajutásunk előtt is adatott volna.« Ezt mondotta a t. ministerelnök ur. (Zaj a jobboldalon.)- Engedelmet kérek, sem Huszár Károly, sem jiedig én, aki magamévá tettem és megismételtem ezt a kérdést, nem állítottuk azt, hogy a ministerelnök ur és az ő kormánya vett vagy kért, vagy kapott ellenszolgáltatást ezen szerződésekért, de a ministerelnök ur mégis jónak látta a fősúlyt erre helyezni. Ismétlem, nem a ministerelnök urat, vagy a mostani kormányt akarom én azzal meggyanúsítani, hogy kért és kapott; mert hiszen ennek ellenkezőjét nyilatkozatával ismételten megerősítette