Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

nárczius 5-én, csütörtökön. 403 517. országos ülés 191í i függésben az Adria-szerződessel — rátérjek fel­szólalásának arra a részére, ahol ő itten az egész külpolitikai helyzetet is bírálat tárgyává tette és mintegy azt mondja, hogy a külpolitika hibái miatt addig, mig a külpolitikánk ilyen, hiába áldozunk ezen a téren is. Méltóztassanak meg­engedni, de erre a térre ma nem akarok rátérni; azt hiszem, annak, hogy ezt megtegyük, lesz majd máskor jobb alkalma és illetékesebbek fog­nak e kérdéssel foglalkozni. Csak egy pontra kívánok megjegyzést tenni. A képviselő ur a konzulátusok működését is szigorú bírálat alá vette. Nem akarok afölött vitatkozni, hogy a múltban voltak-e itt hiányok, talán előfordulnak ilyenek most is, de ez végre mindenütt így van. Az a kritika azonban, ame­lyet a t. képviselő ur gyakorolt, azt hiszem, mégis kissé túlszigoru volt. Azonkívül határozott javulás konstatálható ugy a szolgálat minősége tekintetében, mint a másik tekintetben, amelyre tudom, az ellenzék is nagy súlyt fektetett: a magyarság érvényesülése tekintetében. így 1907-ben pl. 31% volt a magyarság a konzulá­tusoknál. 1912-ben már 35%. Ez végre is elég tetemes javulás. A szaktudősitók intézményét is szigorúan kritizálta. Azt hiszem, a mai pillanat nem alkal­mas arra, hogy ezekkel foglalkozzunk, mert elvégre a külállainokkal való szerződések meg­újítása maholnap küszöbön lesz és ha valamikor, ugy ez alkalommal lehet e közegeket értékesí­teni. De már ma hangsúlyozom, hogy a szak­tudósítók intézményének megszorítását én is szükségesnek tartom, sőt egyet, a brüsszelit, amelynek szükségét sehogy sem láttam indokolt­nak, már most, ez év derekán, be fogom szün­tetni, úgyszintén mielőbb megszüntetni szándé­kozom a segédszaktudósitók állásait is. Szterényi József: Okosan! B. Harkányi János kereskedelemügyi minis­ter: Ehelyett inkább a ministeriumnak egyes kiváló fiatal alkalmazottait átmenetileg kül­földre szándékozom küldeni, tanulmányutakat tétetni, sőt egyes kérdések tanulmányozására komissziókat kiküldeni. Azt hiszem, annak a do­tácziónak egy hányada, amely most a szaktu­dósitókra fordittatik, elég lesz e költségek bő­séges fedezésére és azt hiszem ezzel többet fogunk elérni, mert a segédszaktudósitók érde­két sem szolgálja ez a mai állapot. Evekig van­nak künn, elvesztenek minden kontaktust ve­lünk, kijönnek a rendes munkából és ha behi­vatnak a ministeriumba, rendszerint teljesen deplaszirozott emberekként szerepelnek. Haller István t. képviselőtársam tegnap ki­fogásolta, hogy számtalan járatot, — ugy az 5. §-ban felsoroltakat, a hullit, liverpoolit és ham­burgit — átengedtünk a szabad hajózásnak. Bátor vagyok itt hangsúlyozni, hogy ezeknek átengedése csak feltételes. Amennyiben ugyanis szükség volna rá, az 5. §-a a szerződésnek meg­adja a jogot, hogy mi az Adriát e járatoknak saját hajóival való teljesítésére, ha jól emlékszem, három hónapon belül, kötelezhetjük és ezek ez esetben ép ugy teljesitendők, mint a 2. §-ban felvett járatok. Újból rátért igen t. Rakovszky képviselő­társam mai beszéde során az opezió kérdésére is és ezt mint az Adriának egészen indokolat­lan kedvezményét állította oda. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert mát tegnap jelez­tem, hogy micsoda indokok vezérelték a kor­mányt, illetve a kereskedelemügyi mmisteriumot abban, hogy ezen opezió jogát megadja. Ismét­lem azonban, hogy ez a régi szerződésben is biztosítva volt az „ Adriának és ma csak arra akarok rátérni, amire a múltkor nem reflektál­tam, hogy t. i. Rakovszky t. képviselőtársam odáig ment, hogy azt mondja, hogy ezen opezió kizárja még azt is, hogy az állam bármikor államosíthatná ezen hajóstársaságokat, illetve ezen szolgálatot. Ez megint messzemenő túlzás, vagy mondjuk, félreismerése a helyzetnek, mert csak arról van szó, hogy más társasággal nem köthetjük meg ezt a szerződést anélkül, hogy azt az Adriának fel ne ajánljuk. Hogy az állam maga ne telje­síthesse ezt, arról szó sem lehet és szó sem volt. így áll a dolog, ha minden áron bele aka­runk magyarázni a szerződésbe olyanokat, amik­ről szó sincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért voltam bátor már tegnap is azzal végezni szavaimat, hogy azt, hogy az urak szigorú kritikát gyakorol­nak, nem bánom, sőt hálásan veszem, de hogy az urak nem gyakorolnak objektív kritikát, azt fájlalom és hogy azt imputálják itt az egész ministeriumnak, tehát az én felelősségem folytán nekem is, mintha mi dolgokat burkolnánk és szemfényvesztést űznénk, ez komolyan bánt. Még meglehetősen bő anyag állana ugyan rendelkezésemre, de bevégzem szavaimat, mert azt hiszem, czéltalan volna ma már hosszasab­ban vitatkoznom, mert azok, kik leghevesebben támadtak, úgyis már félrevonultak, mintegy je­lezve — nem akarom mondani — hogy meg­győztem őket, hanem, mondjuk, hogy meguntak engem hallgatni. (Derültség.) Ezért zárom sza­vaimat és kérem, hogy a törvényjavaslatot elfo­gadni méltóztassék. (Elénk éljenzés és taps jobbfelbí és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kér­dést, elfogadja-e a t. ház az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársasággal kö­tendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Elsősorban a czim. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvény­javaslat czimét). Elnök: Szólásra fel van valaki jegyezve? öl*

Next

/
Thumbnails
Contents