Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

398 517. országos ülés 19lk márczius 5-én, csütörtökön. Én azon nyilatkozatomban, mint méltóztat­nak talán tudni, csak azt jeleztem, hogy én nem láttam bizonyítékát, nem láttam nyomát annak, hogy az Adria kötelezően elfogadta volna a memorandumot, ennek nyomát nem láttam. Erre nézve bátor vagyok a következőket igen t. kép­viselőtársam tudomására hozni. Jogosítva éreztem magamat erre a kijelen­tésre azért, mert még az 1907 Julius 10-éről egy beadványát találtam az Adriának, amely szerint a társaság — amint már tegnap is jeleztem — annak ellenében, hogy vele a szerző­dés a lejárat előtt négy évvel meghosszabbittatik, illetőleg hogy a kormány gyakorolja ezen opczió­jogot, a hét hajóból, amelyet a szerződés meg­hosszabbítása esetén tartozott volna szolgálatba állítani, azonnal, illetőleg két éven belül beállít öt hajót, még pedig kiválóbb hajót. Ezt követő­leg találtam az aktákban egy tanácskozási jegyző­könyvet oly tanácskozásról, ahol Szterényi kép­viselőtársam elnökölt, 1908 június 30-án, amely­ben az egész szolgálat javításáról volt szó. De itt segélyösszegek nem állapíttattak meg. Tudomásom van róla, hogy ezen értekezlet folyományakép megbízatott azután az osztály, hogy folytasson tárgyalásokat az egyes hajós­társaságokkal és ezen tárgyalások alapján vette be azokat a számokat, amelyek ebben a memo­randumban segélyek gyanánt az egyes járatokért esedékesek. Azonban ma is ugy vagyok infor­málva — és ennek végig utána jártam — hogy tulajdonkép a társulatok részéről, vagy — miután igen t. képviselőtársam kizárólag csak az Adriát kívánja érinteni — az Adria részéről olyan nyilatkozatnak, hogy ezt elfogadta volna, az aktákban nincs nyoma. Rakovszky István: írásban nem is volt. B. Harkányi János kereskedelemügyi minis­ter: Ellenben bevallom, hogy találtam — erre tegnap sem czéloztam, amikor azt mondtam, hogy nyomát nem találtam — az Ungaro­Croata-nak egy későbbi beadványát, illetőleg találtam 1909 deczember 22-ről egy egyez­ményt az Ungaro-Croatával, azonban ez már nem azt a segélyösszeget állapítja meg, amely­ről a memorandumban szó volt, hanem az 1,220.000 K-val szemben, amennyit a me­morandum statuál, 1,321.000 K-át. De meg­jegyzem, hogy valamivel jobb szolgálatot vállal. Ugyanis ebben az egyezményben a memorandum­mal szemben már bizonyos módosítások foglal­tatnak, de ennek ellenében — ismétlem — a memorandumban kontemplált 1,220.000 K helyett 1,321.000 K szerepel. Én tehát tegnap teljes jóhiszeműséggel mondtam azt, hogy egyáltalában nem találtam nyomát annak, hogy a memorandumhoz a tár­sulatok hozzájárultak, mert az TJngaro-Croatá­nak ezt a nyilatkozatát sem hoztam direkt összeköttetésbe ezzel a memorandummal, mint­hogy az összegek sem egyeznek és a szolgálat is módosítva van. Sőt amikor erre a tárgyra készültem, kötelességszerüleg átnéztem az összes aktákat és nekem feltűnt, hogy abszolúte nincs a memorandumban tervezett szolgálatra nézve egy egyezményi bázis és ebből kifolyólag nyilatkoz­tam tegnap. Egy rövid kivonat is készült az osztály ré­széről, ahol az volt mondva, hogy kötelezettsé­get a társulatok és elsősorban az Adria, nem vállaltak. (Mozgás balfelöl.) Szterényi József: írásban! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Az előttem lévő kéziratban ugy van, hogy »for­mális kötelezettséget nem vállalt« ; meg is tudom mutatni. Vagyis a lehetőség meg lett volna arra, hogy nem állják. (Zaj balról.) Ez tárgyaltatott egyes igazgatókkal, de az igazgatóság még állást nem foglalt. De azzal az őszinteséggel, amellyel ilyen dolgokat tárgyalni szoktam, egé­szen nyíltan bevallom, hogy közben nyert in­formáczióm szerint meggyőződésem, hogy ha akkoriban ezt Analizálják, igenis az Adria el­fogadta volna ezen feltételeket. (Ugy van! bal­felöl.) Rakovszky István: Ez az egész! Ez elég! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Én azt hiszem, hogy ha akkor szorították volna, lehet ugyan, hogy adódtak volna kisebb diffe­renciák, de ugy hiszem, in totó meg lehetett volna ezen vagy egy megközelítő összeggel kötni a szerződést. (Igaz! Ugy van! balról.) Tehát méltóztassék konstatálni, hogy itt nincs ellen­mondás a közt, amit tegnap mondtam és a közt, amit most mondok, mert én tegnap is hozzá­tettem, hogy ezt egészen mellékesnek tartom, mivel a dolog súlypontját nem erre helyezem, hanem arra, hogy az akkor volt, tehát ha nem köttetett meg, az nem a mostani kormány hi­bája. De tovább megyek és a dolog má^ik ol­dalát is megvilágítom, t. i. a kettő nem egy. Természetes, hogy a maiért többet kell fizetni; nem mondom, hogy nem fizetünk arány­lag többet, mert hiszen nagyon részletes számí­tást igényel az ilyen különböző szolgálatok összehasonlítása és hozzá teszem: hogy azon­fölül közben minden megdrágult. Ezen társa­ság már 1911. februárban Hieronymi minister­sége alatt direkt kijelentette, hogy nem hajlandó ezen a bázison tárgyalni, ugy hogy egészen uj tárgyalások kezdődtek. Akkoriban egy propo­zicziót tett a társaság, egy programmot állított fel, mely szerint 4,800.000 K-ért vállalta volna megközelítőleg ezt a szolgálatot. (Mozgás bal­felöl.) Huszár Károly (sárvári). Két év alatt két millióval drágult! (Zaj.) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Majd rátérek, hogy mik a különbségek. De ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni azt, hogy előfordulhat, hogy valamit későbben drágábban kell megfizetni és későbben csak terhesebb fel­tételekkel lehet egy szerződést megkötni. Őrgróf Pallavicini György: Választásra!

Next

/
Thumbnails
Contents