Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

517. országos ülés 191k márczius 5-én, csütörtökön. Azt mondotta a t. minister ur : nem áll az az állitásom, hogy a régi hajókat ki fogják selejtezni, hogy ezeket a szabad hajózásban használhassák fel és hivatkozott arra, hogy én ezeket a régi hajókat felemiitettem. Igen , de én ezeket nem mint olyanokat emiitettem fel, amely szabad hajózásra használhatók fel, mert — méltóztassék csak beszédemre visszaemlékezni — én azt mondtam, hogy ezek a hajók olyan rozogák és rosszak voltak már 1901-ben, hogy már akkor nagy nehézségek voltak a biztosító társaságokkal, hogy azokat biztosítsák. De t. minister ur, hisz én tudom, hogy 15 évnél korosabb hajót nem lehet szabad hajózásnak a szubvencziója alá vonni. Ámde vannak, lehetnek olyan öt, hat, sőt három, négy éves hajók, melyek be nem válnak, sőt vannak ilyen uj hajók is, azokat az ember egyszerűen kiselejtezi, ezek czéljára ujakat építtet és ezeket használta fel szabad hajózásra. A t. minister ur azt is kifogásolta, hogy én azt mondtam, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságoknál, ahol az osztalékmagasság meg van határozva, azontúl a kormány részesedése ki van kötve, hogy ott kis emberek nem igen vannak, mert a részvények legnagyobb része az állam kezében van, valamint a Hitelbank és a Leszámitolóbank kezében. Azontúl 350 darab szét van forgácsolva egyesek kezében. Egy hang a középen: Az igazgatóság kezében van ! Rakovszky István: Nem tudtam, hogy az igazgatóság kezében van; elismerem, hogy azok nem kisemberek. De akkor, amikor én olyan nagy bankellenség vagyok, elismerem azt is nagyon szivesén, hogy ezek a bankok nagyon szépen viselik magukat közgazdasági kérdésekben. Nem tudom, hogy az a befolyás, amelyet valamikor a t. minister ur ott birt, jut-e érvényre. Akár így van, akár nem, mindenesetre érdemére válik, de ez most a t. minister ur rovására megy azért, mert hogyha ezek a bankok ráállottak erre a dologra, épugy ráállott volna a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank is az ő illető hajóstársaságaiknál ezekre a feltételekre. (Helyeslés balfelől.) T, képviselőház ! A minister ur adós maradt a felelettel arra, hogy ez a szerződés egy örökös monopólium lesz. Mert a szerződésnek feltételei között az a feltétel is foglaltatik, hogy 1929-ben, akkor, amikor a szerződés végét járja, a minister ur nincs jogosítva más vállalattal szubvencziós szerződést kötni, mielőtt ezt a szerződést fel nem kínálja az Adriának. Ez egy lehetetlen dolog, egy abszolúte meg nem álló dolog, hogy mi jogokat biztosítsunk egy intézménynek akkorra, amikor már a szerződés megszűnt. Elismerem, hogy ahhoz lehet a t. minister urnak, lehet a törvényhozásnak joga, hogy oly föltételeket vegyen be a szerződésbe, hogy amennyiben a szerződés fennáll, ne csorbitassék a társaság érdeke. De oly megállapodást létesíteni a szerződésben, amely még a szerződésen túl is ad jogokat, ez jogosulatlan, ez nem szabad. Erre nézve a t. minister ur nem nyilatkozott. (Zaj.) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Kérem, a legvégét nem értettem. Rakovszky István : Azt mondtam, hogy a minister ur tegnapi felszólalásában nem nyilatkozott a társaságnak 1929-en túli opczió jogára nézve, hogy t. i. a szerződésnek ezen pontozatát, amely monopóliumot biztosit az Adria társaságnak, a minister ur fenn akarja-e tartani, vagy nem 1 (Zaj.) így nem lehet beszélni / (Elnök csenget.) T. képviselőház ! Ennek a szerződésnek még egy tulajdonsága van, amelyet okvetlenül fel kell említenünk. Ez a szerződés, bármit cselekedjék is a társaság, még a határozottan kifejezett rosszakarat fenforgása esetén is felbonthatatlan; ezt a szerződést felmondani egyáltalán nem lehet. Lehet büntetni a társaságot, lehet a társaság költségére járatokat létesíteni, de hogy hogyan akarja ezt egyik napról a másikra megcsinálni a minister ur, mikor hajói nincsenek, azt nem tudom. Az ilyen hatalmas társaságoknak olyan messzire nyúlnak a kezei, hogy képesek meghiúsítani azt, ha a minister ur valahol charterozni akar hajókat; képesek megakadályozni azt, hogy lefoglaljon hajókat, ha ezt az ő financziális érdekük kívánja. Ez a szerződés az olyan esetekre sem tartalmaz a szerződés felmondhatására vonatkozó intézkedést, midőn a rosszhiszeműség nyilvánvaló. A törvényjavaslat 68. §-a következőleg szól. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ha a társaság szerződéses szolgálatának teljesítése közben ugyanazon természetű mulasztások és szabálytalanságok sűrűbben ismétlődnek és a kereskedelemügyi in. kir. minister azt látná, hogy a társaság részéről e tekintetben czélzatos eljárás forog f

enn, a kereskedelemügyi m. kir. ministernek joga van — ha egyébb eljárást megindítani nem kivan — az előző §-ban részletezett bírságokat azoknak háromszoros összegéig fokozatosan fölemelni«. T. minister ur, minden első éves jogász, aki a magánjogot már tanulmányozza, tudja azt, hogy ha a megkötött szerződésnek teljesítése az egyik fél részéről meg nem történik, ez bontóokot képez és ebben a szerződésben, amelyben a szerződés teljesítésének czélzatos megtagadására nézve provideáltak, (Ugy van! Ugy van balfelől.) amelyben erre az esetre háromszoros büntetés van megállapítva, ez a megtagadás mint bontó ok nem szerepel, a bontó okra nézve intézkedés nem történik. (Ugy van! balfelől.) Bocsánatot kérek, t. minister ur, ez igazán oly messzemenő favorizálása ezen hatalmas bankcsoportoknak az ország kárára és az ország érdekeinek veszélyeztetésével, hogy nem értem, hogy a minister ur ezt hogyan vállalhatta. (Ugy van t Ugy van! baljelől.)