Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

376 516". országos ülés Í9U nyugtató fölvüágositást, amelyet vártunk, hogy nyugodt lelkiismerettel magunkévá tehettük volna a minister ur jóhiszemű álláspontját. A segélyek kérdésében a minister ur teljesen adós maradt a válaszszák Végtelenül csodáltam, hogy ezt a kérdést úgyszólván hallgatással mellőzte. Öt ugy látszik teljesen kielégítette az a tudat, hogy a segély felemeltetik és hogy ugy informálták, hogy ez a segély szükséges. Én, ha nem ezen az oldalon ülnék, hanem a túlsó oldalon, még akkor sem tudnék egyszerűen belenyugodni abba, hogy elhigyjem. hogy a segélynek az a mérve, amely itt kontempláltatok, megfelel, ha nekem azt számszerűleg schwarz auf weiss be nem bizonyítják. Mert miért kap az Adria éppen nettó 4,600.000 koronát, miért nem kap tiz milliót, miért nem kap 3 milliót, hogy jön ki ez a 4,600.000 korona. Én amvyira objektív vagyok, hogy elismerem azokat az indokokat, amelyek az előterjesztésben foglaltatnak ; elhiszem, hogy a menetrend, a tarifák, uj hajók, uj piaczok és relácziók keresése, a menetrendszerű járatok biztositása tényleg uj befektetéseket és drágább üzemet igényel, levonom ennek következtében azt a konzekvencziát is, hogy az államsegélyt fel kell emelni. De akkor legalább a felemelés mérvével kell tisztába jönnünk. Indokolnom kell, hogy miért éppen ez a határ. Meg kell adnom ennek a megfejtését, hogy kielégítsem egyrészt a magam közgazdasági érdekeit, de viszont biztosítsam annak a társaságnak is a velem szemben vállalt kötelezettség tekintetében az ő szükségletét. Hol van erre vonatkozólag a támpont, a számítás ? A legkevesebb, amit ebben az irányban tenni kellett volna, az lett volna, hogy a minister ur részletes kimutatást terjeszszen elő a legközelebb múlt évek forgalmáról, hogy mi volt az egyes járatok forgalma, mi volt azok hozadéka, jövedelme, mely járatok voltak azok, amelyek önmagukat tartották fenn, melyekre kellett feltétlenül ráfizetni, melyek azok, amelyeket istápolni kell. Ha egy ilyen előterjesztés birtokában vagyok, ha teljesen tiszta kép van előttem, arról, hogy ez a fiume—aneonai járat önmagát fizeti ki, hogy viszont a patrasi járat veszteséggel jár, akkor végeredményben meg tudom csinálni a magam kalkulusát és nyugodt lelkiismerettel eldönthetem a kérdést, hogy megszavazhatom-e azt, amit a minister ur kér. De addig, mig nekem e tekintetben semmiféle konkrét alapos bizonyítékom és előterjesztésem nincs, (Igaz! ügy van! bálfélól.) hogy a segélynek proponált mérve jogosult-e és indokolt-e, addig én pusztán a minister urnak abbeli kijelentésére, hogy erre 4,600.000 korona kell, nem szavazhatom meg ezt az előterjesztést. (Helyeslés balfelol.) (Az elnöki széket Beőthy Pál foglalja el.) Ami a minister urnak a menetsebesség tekintetében tett észrevételeit illeti, méltóztatott engem félreérteni, mert én nem azt diffikultáltam az egyes járatoknál, hogy miért nem mennek gyorsabban ; én csupán szembehelyeztem a régi szermárczius i*én, szerdán. ződésben ebben az irányban biztosított jogainkat a mostani javaslatokban szerzendő jogokkal és ebből megállapítottam azt a tényt, hogy a galaczi vonalon a tiz tengeri mérföld sebesség meg volt állapitva a régi szerződésben és megvan állapítva a mostani szerződésben. Megállapitottam azt, hogy az ausztráliai járatokra nézve a javaslatban a menetsebességre vonatkozólag kikötés egyáltalában nincs, mert csak annyi foglaltatik benne, hogy a beszerzendő négy, egyenként 6000 tonnás hajónak, a próba alkalmával 11 mérföld sebességgel kell mennie. Ez tehát nem jelenti azt, hogy azok a járatok 11 tengeri mérföld sebességűek lesznek, hanem lesznek 9%, 10, 10% mérföld sebességűek. A leglényegesebb e tekintetben a horvát szerződés, amelyre nézve kimutattam, hogy a régi szerződésben az aneonai és a velenczei járatokra nézve 12% tengeri mérföld sebesség volt, mig az újban 10, 9 és 8 tengeri mérföldre köteleztetik. Ezzel szemben elismerem hogy az uj szerződésben, igenis, lényeges emelkedés van a menetsebesség tekintetében, körülbelül 1368 járatnál, köztük a raguzai és cattarói járatnál, ahol a menetsebesség 16 tengeri mértföld, másoknál 14, 12. Kimutattam azonban, hogy a többi járatokra nézve a régi szám, a 10, 9 és 8 igen kevés változtatással megmarad és hogy ennek következtében összesen 1368 egynehány járatnál van a menetsebesség tekintetében nagyobb eredmény és vívmány, ellenben a többinél ez a vívmány nem igen van meg. Viszont az Adriánál kimutattam, hogy a 7. §. szerint a menetsebesség 12,10, de rámutattam viszont arra, hogy a 96. §. ezt az intézkedést részben rögtön hatályon kivül helyezi és egy fél mérföldnyi engedményt tesz. Ezeket az adatokat nem azért hoztam fel, hogy azt mondjam, hogy a menetsebesség kevés, hanem azért, hogy beigazoljam, hogy ezen a téren is olyan kevés a vívmány, hogy az a vívmány, ami itt eléretett, egyáltalán nincs arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket nekünk hoznunk kell. (Ugy van! halfelöl.) Az adó kérdésében a minister ur adós maradt egy válaszszák Azt mondtam tegnaj), hogy a javaslatoknak az a kérkedése, hogy itt uj vívmány van, amennyiben a társaságok adómentességet élveztek, a jövőben pedig ilyet élvezni nem fognak, nem áll meg, egyszerűen abból az indokból, mert ezek a társaságok soha adót nem fognak fizetni, ha életbe lép az 1909: VIII. t.-czikk, amelynek értelmében az államsegély adómentes. Ugyanis eddig is osztalékot és üzleti nyereséget csak az államsegély hozzászámitásával tudtak kimutatni; ha tehát az államsegély levonatik az üzleti nyers eredményből, akkor eo ipso mérlegeik állandóan* veszteséggel fognak végződni és ennek következtében soha adót fizetni nem fognak. Ily körülmények között ez a vívmány, ne méltóztassék rossz néven venni, de tiltakozása daczára újból használom ezt a kifejezést: szemfényvesztés. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)