Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

516. országvs ülés l9lí keiknek kellő és hathatós megvédése szempontjából meghallgatni. Hogy a tarifa-kérdésekben méltóztatott őket meghallgatni, amiről elismerem, hogy igy van, az nem kicsinylendő és nem alárendelt jelentőségű dolog a mi kereskedelmi forgalmunk szempontjából, de azt hiszem, hogy az mégsem meríti ki annyira ennek a fontos tárgynak minden részletét, hogy ezzel a minister ur lelkiismeretét megnyugtathassa és az ügyet továbbra is diszkréten véka alatt tarthassa. Itt különösen nagy sulylyal esik a latba az a körülmény, hogy ha már a minister ur sua sponte, önként nem is jutott arra a gondolatra, hogy az érdekelteket meg kell hallgatni, az érdekelteknek egyik-másik része közvetlen kérelemmel is fordult ebben az irányban a ministerhez. Á Gazdaszövetség a minister ur elődjéhez fordult ezzel a kérelemmel és a minister ur elődje kijelentette, hogy ezen kérelem teljesítésének semmi akadálya nincs. De mikor később megsürgették a ministeri Ígéret beváltását — megjegyzem, hogy nem a minister ur, hanem elődje Ígéretének a beváltását — akkor választ sem kaptak ebben a kérdésben. A kérdést tehát ez még súlyosbítja a minister ur rovására. A minister ur kifogást emelt tegnapi beszédemmel szemben abban a tekintetben, hogy én a járatokat ugyan számszerűen helyesen, de mégsem egészen megfelelően adtam elő. En azt mondtam tegnap, hogy a régi szerződés szeriiit teljesítendő volt 540 járat, az uj szerződés szerint teljesítendő 492 és ennek következtében az uj szerződésben a társaság 48 járattal kevesebbre van kötelezve. Azt mondja a minister ur, hogy igaz ugyan, hogy 540 járat volt, csakhogy én ebbe belefoglaltam a korfui, patrasi, sant maurai, kefaloniai, zantei és katakólói járatokat, amelyek eddig nem voltak meg. Ez igaz, csakhogy abban a szerződésben ki volt kötve, hogy a társaság kötelezettséget vállal e járatok életbeléptetésére, ha a kormány kívánja : itt tehát egy kötelezettségről van szó. Minthogy pedig engem nem elfogultság és nem az vezetett, hogy mindenképen a magam ellenzéki álláspontjának szerezzek bizonyítékot, egyenlő czinozurát alkalmaztam akkor is, amikor az uj szerződés szerinti járatokról szóltam és belefoglaltam a 492 járatba a javaslat 5. §-a szerint teljesítendő londoni, hulli, amsterdami 24 — oda 12 és vissza 12 — járatot, amelyek nem tartoznak a szerződés szerint teljesitendő járatok közé, hanem azok közé, amelyeket a társaság szintén a kormány kívánságára tartozik létesíteni s amelyekért éj} ugy nem jár külön díjazás, mint a jnatrasi és az egyéb járatokért. En tehát egyenlő mértékkel mértem, mert amint ott belevettem a feltételesen kikötött járatokat, ép ugy számításba vettem azokat itt is. Azonban a kérdés érdemén ez nem változtat semmit, minthogy a szerződés szerint a társaságra nézve feltétlenül fennáll a kötelezettség a járatok megindítására, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Aki figyelemmel kisérte a minister ur beszémárczius li-éh, szerdán. • 375 dét, észrevehette, hogy az ő védekezésének súlypontja az Adria-szerződésen nyugodott és aránylag igen kevés adat volt olyan, amely a többi társaságra vonatkozott volna. Mi azonban a tarifa kérdésében nemcsak az Adriával foglalkoztunk, t. minister ur. Mi foglalkoztunk a többi társasággal is és tekintettel arra, hogy a javaslatok indokolásának egyik fő támasza a tarifakérdés, tegnap voltam bátor kimutatni, hogy az Adria-szerződéstől eltekintve, a többi szerződésben semmi eredmény és semmi vívmány nincs a tarifa tekintetében. Ezt méltóztassék leszögezni. Már most mi nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy a tarifa kérdése miért gyakorol felemelő hatást a segélyeknél, hanem arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért nem gyakorolt a többi társaságnál, mert hiszen az előterjesztés szerint ez a tarifáiig érv, amelylyel dolgozni méltóztatik, valamennyi társaságnak egész szerződési komplekszumára nézve van ide állítva. Tehát a minister u' ebben a tekintetben nekünk a felelettel adós maradt és én ennélfogva a magam részéről leszegezem azt a tényt, hogy az az egyik főérve a javaslatnak, amely a tarifára támaszkodik, ezzel tehát tényleg elesett, mert viszont megállapítottuk azt, hogy az az eredmény, amely végeredményben az Adria javaslat 32, §-á,ban eléretett, a tarifa-kérdésben nem tökéletes és teljes eredmény, mert egyszerűen csak a Földközi-tenger öblében teljesitendő járatokra a és a portugál járatokra volt megállapítva. Ezeknek száma pedig 156 — gondolom a minister ur mondotta — és ezzel szemben áll 336 olyan járat, amelyben a tarifa megállapítva nincs, ahol tehát a maximális és paritásos tarifa van érvényben. Ezen a téren tehát a minister ur a vívmány bebizonyításával nekünk adós maradt. Ugyanez a helyzet a menetrendek tekintetében is. A menetrendekre nézve én tegnap részletesen előadtam, hogy eltekintve az ausztráliai forgalomtól, amelyre nézve már a mostani javaslatban sincs menetrend megállapítva, a régi szerződések szerint a többi szerződésekben a menetrend már meg volt állapítva, kivéve ugyancsak az adriai és a galaczi járatokat, ahol a konjunkturális járatok voltak megállapítva és konstatáltam azt, hogy ebben a tekintetben a galaczi járatnál van eredmény és van eredmény az Adria-szerződésben, de ugyancsak ott vagyunk, hogy nem egészében. sőt az itteni vívmány még kevesebb, mint amennyi vívmány a tarifánál van, mert az 1901 : VII. t.-cz. 4. §-a értelmében a barcelona—valenciai, — Barcelonába is mentek azok a járatok, a régi szerződés értelmében, nemcsak Valenciába — azonkívül marseille-i és braziljai járatokra nézve meg volt már ott is állapitva a menetn nd bemutatásának kötelezettsége. Tehát az egész változás ma ezen a téren a régi szerződéssel szemben, egyszerűen a marokkói és lybiai vonalokra szorítkozik, amely marokkói és lybiai vonalokra nézve pedig nekünk csak kevés kilátásunk van, hogy az k beváltják a hozzájuk fűződő reményeket. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól,) Tehát ebben az irányban sem kaptuk meg azt a meg-