Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-516
372 516. országos ülés J91k nagy igyekezettel iparkodott ezeket a javaslatokat a mi támadásainkkal szemben megvédelmezni s ha ez neki mindennek daczára nem sikerült, ezt én nem az ö tudása, nem az ő képessége hiányának tulajdonítom, nem is az ő igyekezete hiányának, hanem tulajdonítom annak, hogy erejét és tudását egy olyan tárgyra pazarolta, amelyet logikus, helytálló érvekkel megvédeni nem lehet, (Igaz! TJgy van! balfelol.) mivel a feketét nem lehet fehérre mosni s a valótlant nem lehet igazzá tenni. (Igaz! TJgy van! balfelol.) T. képviselőház! Nekem elsősorban szintén a minister urnak azzal a többé-kevésbbé inszinuáezió számba menő kijelentésével kell foglalkoznom, amelyben azt imputálta nekünk, hogy mi ide egy teljesen prejmrált, kész felfogással jöttünk és éppen ez a mi elfogultságunk teszi reánk nézve lehetetlenné, liogy mi tisztán lássunk és teszi lehetetlenné reá nézve, hogy ő bennünket kapaczitálhasson. Haller István t. képviselőtársam a maga részéről ebben az irányban már megadta a választ és én azt hiszem, hogy a minister ur erre vonatkozólag többi képviselőtársaimtól is meg fogja kapni a feleletet. TJgy érzem azonban, hogy a válaszszal én is tartozom s ezért kijelentem, t. képviselőház, hogy ha valakit ez a vád igazán méltatlanul és indokolatlanul ért, akkor igy ért elsősorban engem, mert nekem a tengerhajózáshoz egyébként, minthogy képviselői kötelességemből kifolyólag foglalkozom most ezzel a tárgygyal, semmi össze-köttetésem nem volt a múltban, nincs most és én ezt a kérdést abszolúte nem ismertem, az reám nézve teljesen nóvum volt. (Élénk helyeslés és felMáltások balfelol: Nagyon szépen beszélt !) Én arra a konklúzióra, amelyet kifejezni bátor voltam, egyedül és kizárólag maguknak a javaslatoknak beható kritkai bonczolásából, a rendelkezések szigorú mérlegeléséből és egybehasonlitásából jutottam. így jutottam arra az eredményre, hogy 7 az, ami itt kontempláltatik, nem áll a magyar közgazdaság emelésének érdekében és ami áldozat itt, ezen czélból az ország terhére iratik, nem felel meg az igazi szükségletnek, nem felel meg a tényleges viszonyoknak. Én tehát a magam részéről nem elfogultan jöttem ide ; én meggyőződéssel jöttem ide, amelyhez ma is ragaszkodom, miután ettől a minister urnak felszólalása engem egy lépésnyire sem tudott eltántorítani. Mert a minister ur felszólalásából én sok mindent megtanultam, de nem kaptam informácziót arra nézve, hogy ezen segélyeknek mérve és összege mi által és miben van indokolva ; (Igaz ! TJgy van! a baloldalon.) ebben az irányban a minister ur nekünk tiszta képet nem ád. A minister ur védekezik a pongyolaság vádjával szemben és azt mondja, hogy ha előfordul is tévedés a tekintetben, hogy az ilyen nagy horderejű, sok tárgyat felemelő szerződésnél az egyes intézkedések nem a kellő helyükre jutnak, ebből még nem kell semmiféle szándékosságra követmárczius 4-e/i, szerdán. keztetni, ezt csak az anyag nagyságának kell tulajdonitani, ebben szándékosság nincs, ez a dolog természetéből folyik. Erre én azt mondom, hogy, ha nem volt ebben szándékosság, legalább is nagymérvű ügyefogyottság és hanyagság volt benne. Mert engedelmet kérek, én ugy tudom, hogy ezek a szerződések két esztendeig készültek. Azt konczedálom, hogy, ha nekem máról ho napra kell egy szerződést nyélbeütnöm, ha nekem ennyi idő alatt kell azt a nagy anyagot valahogy rend-' szerbe öntenem, akkor előfordulhat, hogy bizonyos intézkedések egymástól széjjel vannak szakítva. De, mélyen t. minister ur, akkor, amikor olyan nagyon hosszú idő állott rendelkezésre ezen szerződések megkefélésére, akkor, méltóztassék nekem megengedni, ezen hosszú idő alatt csak ki lehetett volna keresni ezen szerződés rendelkezéseiből azokat a j>ontokat, amelj 7 ek téves helyre kerültek és lehetett volna egyszerűen odailleszteni, ahová azok a dolog természete szerint tartoznak. De, t. képviselőház, egy csodálatos jelenséggel állunk itt szemben. Egy séma áll a minister ur rendelkezésére a szerződések kötése dolgában, egy oly r an séma, hogy ha azon méltóztattak volna elindulni, akkor elő sem fordulhatott volna az, hogy T ilyen rendszertelenül, ilyen pongyolán legyen egy szerződés összeállítva. Rámutatok, mélyben tisztelt minister ur, az 1894: XXXVI. t.-czikkre, amelyben a Magy~ar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés van beczikkely 7 ezve. Méltóztassék ezt a szerződést nézni, hogy micsoda rendszer, micsoda logika érvényesül benne. (Igaz! TJgy van ! a baloldalon.) Egyszerűen ennek a rendszernek minden intézkedését át kellett volna venni és applikálni a mostani szerződésekre. Ez a szerződés fejezetekre van osztva, tárgyak szerint külön-külön fejezetekre s a fejezetekbe vannak foglalva sorrendben az egymáshoz tartozó tárgy r ak. É szerződés első fejezete : alaptőke, második fejezete : székhelye és ügykezelési nyelv, harmadik fejezete : igazgatóság, negyedik fejezete : ministeri biztos, ötödik fejezete : rendes járatok, a hatodik : járatok módosítása, a hetedik : külön járatok. Amint méltóztatik látni, a külön járatok itt közvetlenül egymásután következnek, nem mint a La Plata és a newyorkiak az 57. és 58. §-okban (olvassa) : »Budapesti helyi és vidéki személyforgalom. A rendes járatok megindításának ideje. Díjszabás Atrakodási forgalom. Közös átrakodás! díjszabások. A teljesítmények katonai és egyéb rendkívüli czélokra. Levél és kocsipostaküldemények szállítása. A szerződés tartama. Államsegély. Részesedés a tiszta jövedelemben. Állami beváltási jog. Adó- és bélyegilletékmentesség. Biztositék és birság«. Méltóztatik tehát látni, hogy ebben a szerződésben van egy rendszer, (TJgy van! balfelol.) amely eo ipso rámutat arra, hogy valamely intézkedés melyik fejezet alá tartozik és hogy azt mely fejezet alá kell vonni. És ha én azt látom, hogy itt rendelkezésünkre áll egy séma és hogy velünk