Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

368 5l6 országos ülés lyií márczius í-én, szerdán. sünk, hozzunk ennyi áldozatot — mert hiszen a kereskedelemügyi ministernek mindig módjában van bármely esztendőben, ha látja, hogy most már csakugyan nem felel meg, azt a szerződést revízió alá venni —, ha a társaságnak uj teljesítményekért ujabb szubvenczió lenne ígérve, biztos vagyok benne, nem kötné magát a 10—15 esztendőhöz s ha előbb kapna szubvencziót, "biztosan belemenne abba. Különben is ennek a társaságnak az a szisztémája, hogy egyetlen szerződési időt sem töltött ki, hanem ujabb és ujabb kívánságokkal jött mind sűrűbben. Valószínűleg ezt a 15 esztendőt sem fogja kitölteni, hanem jön néhány esztendő múlva, fog megint szubvencziót kérni, ha lesz minisztérium, mely gavallérosabb és amely nem olvassa a milliót akkor, mikor a nép zsebéből lehet azt fedezni. Egy másik indok lehetett volna, vagy a felemelt szubvencziónak magyarázata kellett volna, hogy legyen az, hogy e társaság sokkal nagyobb teljesítményekre van kötelezve az uj szerződés szerint, mint aminőket teljesített a régi értelmében és hogy ezek az uj teljesitmények oly nagyok, hogy csakugyan megfelelnek a megnagyobbodott szubvencziónak. A t. kereskedelemügyi minister ur hivatkozott is arra, hogy körül-belül 100.000 tengeri mérfölddel nagyobb utat köteles ezentúl a társaság megtenni. Nem hiszem, hogy ez a 100.000 mérföld megfelelne a 3,500.000 K-ás szubvenezióemelkedésnek, mert ha ennyit csakugyan teljesít is, ez nincsen arányban a szubvenczió emelésével, ha vesszük azt a teljesítményt, amelyet eddig végzett. Lehet, hogy a társaság hajóépítés tekintetében sokkal többre van kötelezve, mint a régi kisebb szubvenczió mellett. A régi szerződés értelmében köteles lett volna 8 hajót építeni, az uj szerint pedig köteles 15 hajót csináltatni és így hét hajóval papunk többet, mint kaptunk volna amúgy. Én mindenkinek megítélésére bízom, vájjon ez a hét hajót jelentő többlet és az a 100.000 tengeri mérföldnyi többlet megfelel-e annak a horribilis összegnek, amelyet ellenértékül állapit meg a szerződés. Amit én a szerződésben kifogásoltam az az volt és erre kénytelen vagyok visszatérni, hogy amiben a szerződés a járatok tekintetében módosul, ez a módosulás a mezőgazdaság hátrányára történik, még pedig azáltal, hogy az angol járatokat a szerződés a szabad hajózásnak engedi át. Arra vonatkozólag, hogy nekünk csakugyan nagy érdekünk az angol piacz megtartása, illetőleg az Angliába vezető ut biztosítása, leszek bátor felolvasni az 1901. évi törvényjavaslat előadójának beszédéből egy passzust. Heltai -Ferencz volt képviselőtársunk mondotta akkor a következőket: (olvassa): » Nekünk a Nyugaton uj hajójáratot kell berendeznünk, hogy a közeli piaczokról kiszoruló terményeinknek minden körülmények között biztosítsuk az elhelyezést, biztosítsuk azokon a piaczokon, amelyek ma még nyitva vannak előttünk és amelyek felvételi képessége igen jelentékeny. Ebből a szempontból a közgazdasági bizottság nemcsak jogosultnak, de szükségesnek találta, hogy a kereskedelmi kormány uj hajójáratok berendezésére már most találjon módot, amidőn a kereskedelemnek még alkalma van a szerződések lejárata előtt a piaczokat felkeresni, azokon kiviteli terményeit megismertetni és e termények számára a piaczokat megszerezni. Nem képzelhető oly helyzet, amely Magyarországra nézve, a magyar kiviteli főterményekre nézve a Nyugatra irányuló hajózási járatokat feleslegessé teszi és ha ez igaz, akkor a közgazdasági bizottság felfogása szerint indokolt ezeknek az érdekeknek hosszú időre való biztosítása, annál is inkább, mert az összes európai államoknak a tengerhajózási vállalatokkal az ujabb időben kötött szerződései tanúsítják, hogy e szerződések meghosszabbítása csak folyton fokozódó áldozatok mellett volt lehetséges. A nagy versenyben, amely az utóbbi időben a tengeri államokban megindult, ezen államok mindegyike jelentékeny áldozatokat hoz tengeri erejének növelésére, jelentékeny áldozatokat hoz legközvetlenebb szomszédunk és versenytársunk: Ausztria, folyton fokozódó áldozatokat hoz Olaszország stb.« A közgazdasági bizottság jelentése ugyanezt a körülményt, t. i. az angliai járatok fentartásának szükségességét újból hangsúlyozta a következőképen (olvassa): »A járat jegyzékbe felvett uj járatok megfelelnek — t. i. ezek a járatok a liverpooli és a hulli járatok — az ország kiviteli érdekeinek. Azon j3Íaczok, melyekkel az uj járatok utján összeköttetésbe jutunk, legfontosabb kiviteli czikkeink: a gabonanemüek, liszt, fa, ezukor tekintetében állandó bevitelre utalvák, amelyekben mi eddig alig vettünk részt. Ezeket a piaczokat meg kell nyitnunk kivitelünk előtt, mely a közelebb fekvő piaczokon mind nagyobb nehézségek között helyezheti csak el terményeinket«. Amint tehát méltóztatnak látni, a közgazdasági bizottságnak akkori jeles előadója, akinek közgazdasági érdemeit és tudását bizonyára mindenki honorálta és elismerte ebben az országban, szükségesnek és rendkívül fontosnak tartotta a mi számunkra azt, hogy az angol piaczokkal való összeköttetést főkép mezőgazdasági termékeiknek könnyű és biztos elhelyezése szempontjából hosszú időre biztositanunk kell. O akkor még azt a reménységét fejezte ki, hogy ennek segítségével az angol bevitelben mezőgazdasági czikkek dolgában, melyeknek egy részét felsorolja, amelyekből nekünk nagyon kicsi részvételünk van, ez a részvétel meg fog nőni. Ez a jóslás tényleg be is következett, mert ha mai kivitelünket tekintjük, azt fogjuk megállapíthatni, hogy például az 1911.. évi öszszes kivitelből, amelyből mintegy 73 vagy 75