Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

516. országos ülés Í91b százalék esik magára Ausztriára, tehát valamennyi többi állam között vajmi kevés, mintegy 25—30 százalék oszlik meg, Nagybritannia részesedett 21 százalékkal, korona értékben 38 millió koronával. Kétségtelen dolog tehát, hogy nekünk ezek a járatok fontosak; kétségtelen dolog tehát, hogy ha lehet reménységünk, hogy valamikor be fog következni az, hogy mezőgazdaságunknak nagy kivitele lesz: akkor nekünk ezekre az angol összeköttetésekre feltétlenül nagy szükségünk van. A kereskedelemügyi minister ur azt felelte, hogy ezek a járatok ugyan elmaradtak, de arra az esetre, ha nem akadna vállalkozás, amely a mi termékeinket Angliába közvetíti, akkor a szerződés 5. §-a jogot ad a kereskedelemügyi minister urnak, hogy a Vigon túlmenő járatok valamelyikének meghosszabbítását követelje Liverpoolba, Hultba és Hamburgba és követeljen ugyanonnan 12 járatot vissza. Ezzel azonban a kérdés igazán nincs elintézve, mert egész bizonyos dolog, hogy fog járat vállalkozni és fog hajósvállalat akadni, amely mint a szabad hajózásban résztvevő vállalat, elszállítja a mi termékeinket, csakhogy akkor ki vagyunk itt téve a világkonjunktura esélyeinek, ki vagyunk téve az összes nevezetesebb hajóstársaságok által megállapított tarifának és minél jobban fog nőni a mi kivitelünk oda, annál inkább ki leszünk téve annak, hogy a hajóstársaságok olyan nyereségekre tesznek rajtunk szert, amilyeneket ők éppen akarnak és nekünk nincs egy faktorunk sem, amely ezt a versenyt és a tarifának ilyen pótlását megtudja akadályozni, mert semmiféle beleszólásunk ebbe többé nem leszHivatkozás történt arra is, hogy a mezőgazdaság érdekében az uj járatok, amelyeket beiktattak ebbe a szerződésbe, aggályosak. Erre nézve a kereskedelemügyi minister úrtól semmi néven nevezendő megnyugtatást nem kaptunk, mert aggályosaknak vannak feltüntetve a mezőgazdaság szempontjából a laplatai és a brazíliai járatok és aggályosnak van feltüntetve — ami nem tartozik ehhez és ezért most nem is említem, — egy másik hajózási szerződésünk által statuált uj járat. Ezek a járatok ezidő szerint tulajdonképen az illető államok behozatalált mihozzánk szolgálják, mert de facto ezeknek az államoknak sokkal nagyobb a behozatala hozzánk, mint nekünk a kivitelünk ő hozzájuk. Ha szubvenczionálásról lehet beszélni, ne mi szubvenczionáljuk azt a járatot, amely nyaKúnkra hozza a mezőgazdasági termelést, esetleg a fagyasztott húst Argentínából, de tessék azoknak az államoknak fizetni az Adriát, ha versenyt akarnak csinálni a mi terményeinknek és ne mi hozzuk saját vonalainkon ezeknek az államoknak mezőgazdasági terményeit a magyar mezőgazdaság nyakára. Egy harmadik kifogás és ellenvetés volt az, — amelyre a kereskedelemügyi minister ur szintén csak ugy apró részletekben felelt, de KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. márczhts í-én, szerdán. 369 semmiféle vezető gondolatot, vagy határozott állítást nem adott, amellyel el tudta volna ezt ' a,z aggodalmat oszlatni, — hogy maga a szerződés is rossz Rossz abban a tekintetben, hogy azok az intézkedések, amelyek a társaság terheit involválják, nagyon labilisak, mert tetszés és a lehetőség szerint alkalmazzák ezt, vagy azt, hogy pl. kiválóbb hajókat járassanak, vagy egyszerüebbeket stb. E szabályok megtartása is a társaság kényére-kedvére van bizva. Ezek mind oly szubjektív dolgok a törvényjavaslatban, amelyeknek elbírálása igazán nagyon nehéz. Egy törvényjavaslatnak konkrétumokkal, határozott megállapításokkal és kikötésekkel kell dolgoznia, amelyeket szabad tetszés szerint, szubjektív érzés szerint ne lehessen jobbra-balra magyarázgatni. Az is roppant aggályos, hogy ahol a társaság ellenőrzéséről van szó, ott a kereskedelemügyi minister ur mindössze a bizalomra tudott hivatkozni, mondván: hogy bízzunk meg ő benne, mert ő szigorúan, a paragrafusokhoz ragaszkodva, a nemzet közgazdasági és pénzügyi érdekeinek szem előtt való tartásával, fog intézkedni. A bizalom helyt állhat bizonyos egyénekkel szemben és bizonyos esetekben, de hogy egy szerződést, egy törvényjavaslatot bizalomra lehessen alapítani, ez non sens. Mi megbízunk a kereskedelemügyi minister úrban ma, de senki sem biztosit, hogy holnap megbizhatunk-e még benne vagy nem követik-e őt mások, akikben már nem tudunk megbízni? Másrészt mikor kötelességek teljesítéséről, büntetések kiszabásáról, ellenőrzésről van szó, akkor semmiféle bizalomnak nincs helye, akkor szigorú precziz meghatározások kellenek, amelyekhez kénytelen ragaszkodni az a minister is, aki a társasággal szemben túlzott jóindulattal viseltetnék. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi minister ur nem fog ily túlzott jóindulattal viseltetni, de semmi sincs kizárva és jöhet egy olyan minister, aki nagy engedékenységgel és részrehajlással fogja kezelni ezeket a dolgokat és a törvényhozásnak nem lesz módja szigorú meghatározásokra támaszkodva ennek a túlzott jóindulatnak ellenállani. Végül a negyedik erős és sokat hangoztatott kifogás volt a szerződések ellen az, hogy ha mindent konczcdálunk, ha konczedáljuk azt, hogy kivitelünk oly rohamos mértékben szaporodik, hogy szükség van sürgősen gondolkodni a kivitel levezetéséről, ha konczedáljuk azt, hogy a régi szerződés mellett a társaság nem tudná ezt a kivitelt lebonyolítani: akkor sincs a magyar állam ezidő szerint abban a helyzetben, hogy ezt a czélt ilyen áldozatokkal szolgálja. Nincs azért, mert a magyar állam pénzügyi viszonyai nem engedik meg azt, hogy mi más czélok elé téve, más szükségleteket ki nem elégítve, erre a térre vessük magunkat. Az okos állami gazdálkodás czinozurája nem lehet más, mint a legszükségesebbekből, az adófizető polgárokhoz legközelebb álló szükségletekből sorát 47