Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
Sí5. országos ülés Í9M márczius 3-án, kedden. 333 Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőház ! Kétszeresen érezzük ennek szükségességét azért, mert azt láttuk, hogy ezen hajósvállalatok nemcsak azt értik nagyon jól, hogy miként kell befolyásos emberek révén a szubvencziókat évtizedeken át megszerezni az államtól és változó viszonyok szerint változott emberekkel elérni ozéljukat, hanem — ugy látszik — értik annak módját is,' hogy az egész közvéleményt hogyan kell elnémitani, elhaUgattatni ily fontos és életbevágó kérdésben. (Igaz l Ugy van ! balfelöl.) Mert az a mesteri munka, amely megnyilvánul abban, hogy sem a Gyáriparosok Szövetsége, sem a Kereskedelmi és Iparkamara, sem az Iparegyesület, sem az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nem foglaltak állást és nem foglalhattak állást ezekben a kérdésekben ; továbbá, hogy ezen érdek-társaságoknak itt bennülő emberei hallgatnak ma is és ezenkivül a sajtó nagyrésze szintén hallgat, de főképen és előssorban hallgatnak azok a szaklapok, amelyeknek ex offo kellene foglalkozniuk ezekkel a kérdésekkel, mint tisztán a külkereskedelem érdekeit szem előtt tartó lapoknak, amelyek különösen a kereskedelmi forgalomnak feltárását és az e téren elhangozott panaszok publikálását tűzték ki czéljukul — mondom, ez a mesteri munka erre mutat. Azért érezzük, hogy egy ilyen időben, amikor az egész magyar sajtóban alig egy-két újság meri ezt a kérdést a maga nagy fontosságában és a maga nagy, hatalmas méreteiben feltárni, — a szaklapok közül pl. az Uj Nemzedék és a napilapok közül egynéhány — szükséges, hogy itt a képviselőházban legalább egy pár képviselő szót emeljen, hogy ugy ne menjen keresztül itt ez a javaslat, mint hogyha senkiben sem lett volna annyira lelkiismeret, hogy ezzel kötelességszerűen foglalkozzék. T. képviselőház I Azzal a kéréssel fejezem be beszédemet, hogy sziveskedjék a kormány ministerelnöke és kereskedelemügyi ministere egyénileg és politikailag egész reputácziójávai garancziát nyújtani nekünk és az egész országnak, hogy ezen szerződések megkötése alkalmából és ezen szerződések megfogalmazása alkalmával, az ezek iránt a társaságokkal létrejött megállapodás időpontjában nem folytak semmiféle olyan tárgyalások,, mint amilyenek folytak a Magyar Bankkal és más intézetekkel hasonló kérdésekben. (Derültség jobbfelől.) Ne méltóztassanak azt olyan nagyon nevetségesnek tartani, hogy mi ezeket a kérdéseket felhozzuk, mert egy olyan országban, ahol felemelt fővel elmondhatta egy ministerelnök, aki tudta, hogy mily bűnt követett el, aki tudta — és mások is tudtak róla, akik a háta mögött ültek — hogy ő tényleg állami szerződések alkalmával pénzt fogadott el, pénzt követelt és kapott és zsebre is vágta pártja részére a pénzt, — mondom, egy olyan országban, ahol egy ministerelnök mindezt tudva, volt arcza (Mozgás és zaj jobb jelöl.) az egész ország szine előtt azt állitani itt, hogy »nagy zavarba jönnének az urak, ha aktákkal kellene ilyet bizonyitani«, egy ilyen országban és ilyen kormányzási rezsim idejében, amelyben az az ember, aki az állami szerződések kötése alkalmával főszerepet játszott, még most is ott ül az önök pártjában és az önök pártja őt ünnepelte (Felkiáltások baljelől: Széchenyi!) és oly időben, mikor az az állami tisztviselő, aki a Magyar Bankkal kötött szerződés alkalmával a pénzt elfogadta és a párt részére elszállította, még mindig hivatalában van, egy olyan rezsimben, amelyben az is megtörtént, hogy befolytak pénzek a kormány kezéhez, befolytak pénzek a többség pénztárába olyan, törvényben tiltott cselekedetek engedélyezéseért, amelyeket később maga a mai ministerelnök ur sem tartott elég erkölcsösöknek arra, hogy azt, ami igértetett, teljesitse, akkor nagyon indokolt, hogy az; ellenzék azt mondja, hogy minden gyanúval élnünk kell (Igaz !. Ugy van ! a baloldalon.) és mi csak a legerélyesebb, csak a legnagyobb személyi biztosítékokban és garancziavállalásokban találhatunk megnyugvást az iránt, hogy itt is nem történtek amolyan üzletek, mert ezen szerződéseknek összes szolgáltatmányai, mindaz, amit a társaságok nyújtanak az államnak, nincsen arányban azzal, amit az állam ad nekik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Itt tehát megint.. . Haller István : Szolgálatkönnyités és szubvenczió szaporítás ! Huszár Károly (sárvári) : . . . arra kell gondolnunk, hogy itt talán még nem a mai kormánynak, hanem egy régebbi kereskedelemügyi ministernek elhamarkodott, nem eléggé meggondolt eljárása folytán kell önöknek, mint végrendeleti örökösöknek végrehajtani ezt a dolgot. Szíveskedjenek az egész országot tájékoztatni arról, hogy ebben a tekintetben minden irányban vállalják-e a garancziát. T. képviselőház ! Az 1901-i Adria-vitában Rakovszky István azt mondta volt az akkori Adria-szerződésről, hogy az akkori szerződés törvényes formában lebonyolított zsebmetszés. Hát én a mostani szerződésről mondom ezt. Akkor, amikor a nép az egész országban kenyeret, munkát és jogot kér, az urak itt a parlamentben palotaőrséget szerveznek és kint a gazdasági életben a Lánczy-féle bankoknak és haj ós vállal átoknak szubvencziókat tesznek. Ezt nevezhetik önök munkapárti politikának, ezt nevezhetik önök liberális politikának, de hogy ez minden, csak nem politika és nem nemzeti politika és hogy ez nem az ország gazdasági erejének, viszonyainak megfelelő politika s hogy nem közérdek, az egészen bizonyos. A törvényjavaslatot ezen hibái folytán nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani? (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Nem volt szándékom ebben a vitában részt venni, tulaj donképen most sem szándékszom abban résztvenni, reábízom t. barátomra, a kereskedelemügyi minister úrra, mint ebben a kérdésben sokkal hiva-