Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

334 5ID. országos ülés l'.iU márczius 3-án, kedden. tottabb tényezőre, hogy a képviselő urak kritikáját a kellő értékére szállítsa le. Haller istván: Nemcsak az a czélja, hogy leszállítsa. Gr. Tisza istván ministerelnök: Az én felszólalásom tulaj donképen inkább személyes kérdés természetével bír. (Halljuk! Halljuk! johbfelől.) A képviselő ur említést tett arról, hogy valamikor, ezelőtt körülbelül 14 évvel tagja voltam az Adria igazgatóságának. Ezzel kapcsolatban ismételten rá kell mutatnom a tényállásra. A most érvényben álló összeférhetetlenségi törvény meghozatala előtt több részvénytársaság igazgatóságában részt vettem, a többek közt az Adriáéban is. Azt hiszem, egészen kétségtelen dolog, hogy az akkori törvényes állapot szerint inkompatibilitás esete nem forgott fenn. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Én csak azt akarom még hozzátenni, bogy a mostani törvényes állapot szerint is, ha emlékezetem nem csal, ,az Adria volt az egyedüli olyan részvénytársaság, amelyiknél inkompatibilitásba jutottam Volna, mert sem a Magyar Ipar és Kereskedelmi Banknak egyáltalában nem volt az állammal üzlete, sem azon másik jelentékeny társulat, amelynél tulaj donképen egyedül volt számottevő pénzügyi érdekemről szó, a Rimamurányi, nem esik a jelenlegi törvény rendelkezései alá sem, amire nézve szabad legyen arra utalnom, hogy a Rimamurányi Részvénytársaság igazgatóságában ma is és pedig ellenzéki képviselő is ül benne ott. (Felkiáltások balfelóí : Ki az !) Gróf Andrássy Géza. Már pedig, ismétlem, ez volt az egyedüli olyan részvénytársaság, amelynek igazgatósága nem ugyan a maihoz hasonló, — mert hiszen a társaság, hála Istennek, örvendetesen fejlődött azóta is — de akkor is már mindenesetre sokkal több jövedelemmel járt, mint összes többi állásaim együttvéve. : Én lemondtam ezekről az állásokról, nem azért, mert azt hittem volna, hogy ezen állásokkal — kivévén az Adriánál viselt állást — az uj törvény mellett inkompatibilis helyzetbe jutok, hanem lemondtam azért, mert teljesen szabad kezet akartam magamnak a kritika terén biztosítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Lemondtam azért, mert be akartam igazolni azt, hogy ebben a kérdésben abszolúte semmiféle egyéni érdek által nem vezettetem magam. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ezt nem annyira a képviselő úrral szemben, akiről elismerem, hogy semmi olyat nem mondott, ami ezzel és az igazsággal ellenkezett volna, (Helyeslés balfelől.) de szükségesnek tartom konstatálni azért, mert bizonyára akadtak volna a házon kívüli kommentátorok, akik ezt a kérdést nem az igazságnak megfelelőleg tüntették volna fel. (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon.) Ha azonban már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy azonnal megtegyek egy másik kijelentést is. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt a kérdést intézte a kormányhoz, hogy vájjon akár adatott, akár kilátásba helyeztetett-e bárminő pártpolitikai természetű ellenszolgáltatás a kormány részére, ezen törvényjavaslatokkal, ezen szerződésekkel kapcsolatban. Ebben a tekintetben nagyon határozottan és világosan kijelenthetem, — ami voltaképen felesleges is, mert hisz ebben az irányban elvi álláspontomat méltóztatnak ismerni — hogy a kormány semmiféle ilyen ellenszolgáltatást, vagy ellenszolgáltatásra vonatkozó ígéretet ezen szerződésekkel kapcsolatban nem kapott és abszolúte semmi támpontunk nincs arra a feltevésre, hogy ilyenforma ellenszolgáltatás a mi kormányrajutásunk előtt is adatott volna. (Felkiáltások balfelől: A pártkasszába sem ?) Természetesen a pártkasszába sem. Ezeket kívántam elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Mihályi Péter jegyző: Hailer István! Haller István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy felszólalásommal ilyen rövid időre vagyok kénytelen szorítkozni, amennyi a tanácskozásnak még rendelkezésére áll. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Hailer István : Azonban megvigasztalom magamat azzal, hogy a részletes tárgyalásnál úgyis módomban lesz azokat a megjegyzéseket megtenni, amelyeket esetleg ebben az esetben tehettem volna meg, ha a tanácskozásnak hosszabb ideje áll még rendelkezésemre. (Halljuk !) Mielőtt beszédem tárgyára áttérnék, felelni kívánok arra a megjegyzésre, illetőleg arra a felháborodásra, amely akkor jelentkezett, midőn Huszár Károly t. képviselőtársam azt találta mondani, hogy Lánczy Leó zsebébe vándorol a szubvenczió és én azt helyeseltem, amely alkalommal a túlsó oldalról azt mondotta egyik képviselőtársam, hogy álljak helyt is ezért. Hát én hajlandó vagyok ezért a közbeszólásomért helyt állni, mert roppant könnyű helyt állni. Rakovszky István : TJgy van ! Hailer István : T. i. Lánczy Leó az Adriatársaságnak az elnöke és a Kereskedelmi Bank az Adria-társaságnál igen erősen érdekelve van. Rakovszky István : Főrészvényes ! Haller István: És pedig többféle módon. Először mint részvényes és másodszor mint az Adria pénzügyeinek a kezelője. Ezt a két szempontot figyelembe véve igen könnyű konstatálni, hogy, igenis, a szubvencziónak egy megfelelő hányada Lánczy Leónak a zsebébe vándorol. (Igaz! TJgy van ! balfelől.) Mert egészen természetes, ugy-e bár, hogy az Adria Részvénytársaság jövedelmezőségét emeli a szubvenczió. Egészen bizonyos dolog, hogy az a 4,600.000 korona, illetőleg, ha sikerül nekik minden rejtett szubvencziót is igénybe venniök, amely ebben a javaslatban feltalálható, akkor 5 millió vagy még ezen felülmenő szubvenczió hatalmasan fogja emelni az Adria részvénytársaságnak jövedelmezőségét, módot nyújt az osztalék nagyobbitására, módot nyújt az igazgatóság és az elnök javadalmazása-