Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

332 575. országos ülés 1914märczius 3-án, kedden. megint eltolja a teljesítményeket olyan időkre, mikor egy uj szerződés előterjesztésével menekül a súlyosabb természetű kötelezettségek alól. Az 1901-i országgyűlésben volt annyi erő, annyi felelősségérzet és kötelességtudás az országgal, az ország népével, az ország gazdasági életével szemben, hogy az akkori kereskedelemügyi ministernek javaslatával, az akkori kormány álláspontjával szemben helyt adott a kapaozitácziónak és magát a ministerelnök vette kezébe a törvényjavaslat hiányainak javitását. ö maga nyújtott be egy módositó indítványt, amelynek kapcsán a legsérelinesebb pontok töröltettek a javaslatban. • Abban a politikai szituáczióban, amelyben ma vagyunk, ugy látszik, le kell mondanunk arról, hogy a mi argumentumainkkal, aggodalmainkkal szemben a kormány azzal az előzékenységgel viseltessék, amelylyel nem nekünk, az eUenzéknek, hanem az országnak tartozik. Mi nem reméljük és nem is hisszük azt, hogy e társaságokkal szemben a kormány a jövőben rideg megfontolással szűkmarkúbb lesz, mint amilyennek ezekben a szerződésekben mutatkozik. Hogy ide jöttünk, nem is azért tettük, mintha reméltük volna, hogy gyenge szavunkkal itt sikert tudnánk elérni, mert hiszen a törvényhozás egész eddigi működése e eziklus alatt mutatja, hogy egyetlen lényegbe vágó módosítás nem történt az ellenzék javaslatára. (Elénk felkiáltások a baloldalon : Hiába beszélünk !) Itt egy oly többséggel állunk szemben, amelynek megállapodott nézetei vannak, amely semmi kapaczitácziónak nem enged. Meg vagyok győződve, hogy százan és százan meg fogják szavazni ezt a törvényjavaslatot, akik még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy egyszer elolvasták volna, (Ugy van! a baloldalon.) megszavazzák tisztán a pártpolitikai bizalomra és a pártpolitikai szituáczióra való tekintettel. Nekünk azonban, t. képviselőház, kétszeres kötelességünk volt idejönni és aggodalmainknak, kifogásainknak kifejezést adni, mert ezzel tartozunk annak a közönségnek, amely bennünket azért küld ide a parlamentbe, hogy az ő anyagi erejének meg nem felelő terheket ne engedjünk a nyakába sózni és ne engedjük az államnak és a polgárságnak pénzét oly czélokra igénybe venni, amelyek ellenértékét nem a nemzet összessége, hanem egyes kiváltságos pénzintézetek és üzleti vállalatok látják csak. (Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Amit beszédem elején mondottam, megismétlem és összegezem. Sem az ország anyagi helyzete, sem a mostani pénzügyi szituáczió, sem a magyar mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek érdeke nem indokolja azt, hogy ezt a javaslatot ide hozzák elibénk. Semmiféle argumentum arra nincs, mert ami az indokolásban van, az a tényeknek, a való gazdasági helyzetnek nem felel meg, mivel azok a dajkamesék a darabforgalomról és a tömegáruról nem felelnek meg a reális valóságnak. Az ország anyagi helyzete, amely már eddig is kritikus mérveket öltött és a magyar társadalomnak teljes anyagi kimerültsége, államadósságainak oly hihetetlen mértékben való rapid emelkedése, mint ahogy az utolsó években történt, nem azt tenné kötelességünkké, hogy ilyen javaslattal jöjjünk, hanem azt, hogyha volna is ilyen szerződésünk, próbálnánk azon ugy enyhíteni, amint csak lehet. Visszatérek arra, amit beszédem elején mondottam. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól és azt hiszem, ezren és százezren lesznek ebben az országban, akik nehéz gazdasági viszonyokkal küzködve a gazdasági élet terén képtelenségnek, esztelenségnek, égbekiáltó bűnnek fogják tartam az ország pénzének ilyen pazarlását, egy időszakban, amikor a pénzügyi bizottságnak és a hadügyi bizottságnak az előadója az államnak és a kormánynak a legnagyobb takarékosságot ajánlja a figyelmébe. Ha van pénze az országnak, van pénze az államnak, méltóztassék azt kulturális czélokra, agrikulturánk fejlesztésére, a közegészségügy javítására fordítani, nem pedig olyan pénzügyi vállalatok szubvenczionálására és támogatására, amelyek ebben az esztendőben is, amikor a kis gazdasági exisztencziák, pénzintézetek és vállalatok a legnagyobb krízisekkel küzködtek, olyan dividendákat tudtak fizetni, amelyeknek nincs példájuk az egész országban. Sokat beszélnek és irnak nekünk a túlsó oldalon levő politikusok a nemzeti munkáról, igazmondó és nem igazmondó újságokban folyton halljuk a frázisokat a nemzeti munkának nagy művéről. En a nemzeti munkát sehol nem látom. Látom a nemzetnek gúzsbakötését, látom régi alkotmányunk erősségeinek meggyengítését, látom azt a kétségbeesett, fanatikus, úgyszólván mániává vált előadást a népek ébredésével és a népek politikai ébredésével szemben, látom a többség részéről a legnagyobb könnyelműséget a közpénzek felhasználása terén ilyen szubvenoziók felhasználása formájában, látom, hogy ezen többség hajlandó letejfölözni az állami szerződések kötése alkalmával a legjobb üzleteket; látom azt, hogy önök, mint többség a számuk erejével beveszik maguk közé azt a férfiút, aki bíróság előtt bebizonyított módon állami szerződések kötése alkalmával nem magamagának, hanem az önök pártjának kötött ki hasznot. Látom azt, hogy meginog és meggyengül az erkölcsi érzék, a felelősség tudata, a tekintély iránti tisztelet ennek folytán az egész magyar társadalomban. Méltóztassék elhinni, hogy nem mi csináljuk a botrányokat, aminthogy az óramutató nem csinálja, de mutatja az időt; azonképen, amikor mi ilyen botrányos javaslatokat ide hozunk és azoknak hibáit, sebeit, égbekiáltó bűneit feltárjuk a közvélemény előtt, ezt ném a botrány hajhászása szempontjából tesszük, hanem teszszük azért, hogy a közvéleményt felébreszszük, hogy a közvéleményt tájékoztassuk, hogy a közönséget értesítsük arról, hogy önök a nemzeti munkát valójában hogyan értelmezik. Haller István : A maguk javára !