Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

330 515. országos ülés 1914 márczius 3-án, kedden. zás révén is, teljesen szabadon voltak folytathatók és igy is megfelelő pénzügyi eredménynyel és jövedelmezőséggel jártak. Ez is nagyon furcsa Achilles-sarka ezen szerződésnek és nem tudom, mivel lehet ezt indokolni. A társaságoknak jó, de hogy az állam érdeke nem ezt kívánja, az egészen bizonyos. Ámig pl. a Lloyd-szerződés, melyet 1908-ban kötött az osztrák parlament, taxatíve felsorolja a hajók számát, minőségét, tonnatartalmát, a beszerzésnek dátumát minden egyes hajónál külön-külön, sőt ezenkívül a menetsebességnek fokát is, addig azt látjuk, hogy itt e tekini étben világos, félre nem magyarázható és nem tágítható kifejezések a mostani szerződésekben nincsenek. A szerződés szövege olyan különböző magyarázatokat enged és megállapításokat tartalmaz, hogy igazán a mindenkori kereskedelmi minister hangulatától és egyéni jóindulatától fog függni, hogy ezen társaságokkal szemben hogyan fogja érvényesiteni az állam érdekeit és hogyan fogja őket szorítani a szerződésben elvállalt kötelezettségeik teljesítésére. És ha talán a mostani kereskedelmi minister úrról feltételezzük is azt, hogy komolyan veszi ezen szerződés minden egyes pontjának szigorú és rideg megtartását, semmiféle garancziánk nincs arra, hogy ez a jövőben is ugy lesz. Mert láttunk mi már arra esetet, hogy pénzügyi vállalatok és bankok kedvezményekben részesültek az ország tudta nélkül a kormányzat részéről és egy ilyen nagy, százmilliókkal dolgozó vállalatnál ez a jövőben is megtörténhetik, ha már most a szerződésben a legridegebb ós a legkérlelhetetlenebb módon meg nem kötjük mindenfélekép a szerződő felek kezét. A hajók kvalitásának és a hajók menetsebességének megállapításánál már 1907-ben és 1908-ban az osztrák kormány azon az állásponton volt, hogy olyan hajókat kell építeni, amelyek 15 és 16 tengeri mérföld gyorsasággal teljesíthetik járataikat. Ezzel szemben mi egy primitív, kezdetleges állásponton vagyunk úgyszólván oly kevés igénynyel lépünk fel a hajók átlagát és nagyobb kvantumát illetőleg a hajóstársaságokkal szemben, hogy — ha vicczet akarna csinálni az ember, azt mondhatná: — úgyszólván utat és módot adtunk a hajóstársaságoknak arra, hogy azokat a hajókat állítsák itt szolgálatba, — hiszen tudom, hogy nem igy van — amelyeket már más államokban menetlassnságuk miatt használni nem lehet. Tegnap egy nagyon jó szójátékot használt itt egyik képviselőtársam, hogy nálunk a hajóstársaságok szubvcnczionálás tekintetében úgyszólván abban az elbánásban részesülnek, hogy: »minél lassabban jársz, annál nagyobb szubvencziótkapsz«. (Derültség.) Az Adriával kötött szerződésben hiányzik a rideg és pontos meghatározása annak, hogy a szállításra kész áruk elhajózására vonatkozólag a határidőt fixirozzák, Miért hiányzik ez a pont a szerződésekből, hogy a szállításra kész árukat milyen határidő alatt kötelesek a hajósvállalatok elszállítani ? Semmiféle ilyen határozmány nincs az egész szerződésben. Tudom, hogy menetrend szerint van; azonban megtörténhetik, hogy a menetrendszerű járatoknál a hajók tonnatartalmának csak egy bizonyos része van a fiumei . . . Szterényi József: Penmarad! Huszár Károly (sárvári): A menetrendszerű járatoknál rendelkezésre álló tonnatartalmon kivül fenmaradó, szállításra kész áruk elszállítására fix határidő nincs a szerződésben és ez nagyon fontos dolog, mert ha hivatkozunk kereskedőink szolidságára és hivatkozunk arra, hogy kereskedőink próbáljanak a világforgalomban uj piaczokat teremteni és uj relácziókat keresni, ezt máskép, ezt más téren meg nem csinálhatják, mint ha biztosítva vannak arról, hogy abban az esetben is, ha a menetrendszerű járatok az ő szállításra kész áruikat nem tudnák elszállítani, a hajósvállalatok bizonyos záros határidőn belül kénytelenek lesznek az ö áruikat elvinni. A magyar nyelv használata a szolgálatban nincs sehol sem biztosítva. Az osztrák Lloyddal szemben az osztrák kormány, bár Ausztriában még több nyelven beszélnek az állampolgárok, mint Magyarországon, biztosította a szolgálatban Ausztria államnyelvének használatát. A mi szerződéseinkben a magyar nyelv érdekében semmiféle kikötés nincs arra nézve, hogy a szolgaszemélyzetnek az ő szolgálatában milyen kvalitásokkal kell birnia a magyar nyelvet illetőleg. Az egész csak arra vonatkozik, hogy az állammal való érintkezésben, tehát a kereskedelmi ministernek beküldendő jegyzőkönyvben kell csak a nyelvnek magyarnak lenni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Furcsa társaság ez! A részvények többsége a magyar állam kezében van; ám az igy alakult társasággal szemben szerződéssel kell kikötni, hogy a jegyzőkönyvet magyar nyelven küldjék be a kereskedelmi miiiisteriumba. De ez nem a magyar nyelv méltánylása, nem az állam- nyelvének megbecsülése, hanem annak^ a társaságnak furcsa színben való feltüntetése. Én nagyon örülök, hogy a minister ur és kormány távollétünkben ugy itt, mint a főrendiházban azt mondta, hogyha az ellenzék a tárgyalásokban résztvenne és a hibákra rámutatna, az igen üdvös dolog volna. Tehát méltóztassék a pénzügyi vonatkozásokban, azokban a lényeges és életbevágó fontos kérdésekben, amelyeket az előttem szólók felhoztak, a felhozott szempontokat figyelembe venni, valamint a magyar nyelvnek, mint szolgálati nyelvnek érvényre jutását előmozdítani. A Lloyd-szerződésben az osztrák kormány kikötötte a hajóállomások számát, sőt még arra is provideált, hogy miféle tárházakat kell felállítani, mert csak akkor van lehetőség arra,