Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

328 515. országos ülés ffllí márczius 3-án, kedden. a budai hegyek közé és az ott fekvő szép Duna vidékére, 1000—1500—2000 emberből álló nagy kiránduló társaságokat akart összehozni, amely a nyár folyamán hetenként egyszer kimenne Visegrádra és a Duna. mentén fekvő vidékre. Magam jártam el az elmúlt nyáron a Tengerés Folyamhajózási Társaságnál és kértem, hogy hat hétre, vagyis hat különböző vasárnapra egy bizonyos összeg fejében bocsássannak hajót, bármily összegbe is kerüljön, rendelkezésünkre. Ettől, az állam által szubvenczionált vállalattól azonban azt a feleletet kaptam, hogy ezeknek a hajóstársaságoknak arra a czélra, hogy a budapesti polgárság Budapest vidékét, a dunai vidéket megismerhesse, hogy vasárnaponként kijárhasson a legközelebbi vidékre, nem tud hajót rendelkezésére bocsátani. Hát nem komikusan hat-e és nem szégyenteljes dolog-e akkor, ha a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy a Földközi-tengeren a turistamozgalom fellendítése czéljából kell hajóállományunkat szaporítani ? Egy hang a baloldalon: Majd oda fogok kirándulni! Huszár Károly (sárvári): Volna-e nagyobb hivatása egy ilyen közlekedési vállalatnak, legyen az akár vasút, akár hajózási vállalat, minthogy egy ilyen nagy metropolis népének és polgárságának lehetővé tegye azt, hogy a maga egészségtelen, szűkös lakásából, a maga füstös kávéházából és kocsmájából kimenjen az Isten szabad ege alá egészségének helyreállítására. Egész kedélyvilágára óriási befolyással volna az, ha hozzá lehetne a mi polgárságunkat Budapesten szoktatni ezen kirándulásokhoz. De nem lehet, mert ezeknek a Folyam- és Tengerhajózási vállalatoknak ilyen dolgok iránt semmi érzékük nincs. Fernbach Károly: Nem jövedelmez sokat! Sághy Gyula: Nem kapnak szubvencziót érte! Huszár Károly (sárvári) : Nagy és talán a legnagyobb sérelem a javaslatban az, . hogy amikor a magyar állam, állítólag a magyar közgazdaság, a magyar kereskedelem érdekében, ily égbekiáltó nagy áldozatokat hoz, akkor a szerződésben csak az van kikötve, hogy a Fiuméből kiinduló bizonyos hajóknak csak fele térfogatát, más hajóknak csak hétharmadrésznyi térfogatát kell fentartani a Fiuméből kimenő áruczikkek részére. Ez magyarul annyit jelent, hogy daczára annak, hogy mi száz meg száz milliót fizetünk, megtörténhetik az, hogy az áruk ott hónapokon át hevernek, hogyha annak a társaságnak a közbeeső állomásokról oly áruk szállítását avizálják, amelyet azok magasabb tarifák mellett szállíthatnak. Szmrecsányi György: Ez a külföldi kereskedelem szubvenczionálása! Huszár Károly (sárvári): Nagyon furcsa, hogy ilyen nagy anyagi áldozatok után még esetlegesen szükségessé váló uj járatokért, (Az elnöki széket Beőthy Pál foglalja el.) — amelyek szükségessége mindenesetre igazolja jövedelmezőségüket is, mert az olyan dolgok, amelyek ki nem fizetik magukat, természetesen nem válnak szükségesekké, külön államsegélyek helyeztetnek kilátásba és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Készvénytársaság szerződésének 61. és következő §-aiban és a többi szerződésekben is a jövőre nézve elsőbbség biztosíttatik mindenféle uj vállalatokkal szemben. Nem tudom, hogy a köznek,'vagy talán csak egyes czukorgy ár aknák, talán éjjen azoknak a czukorgyár aknák, amelyek az Adriához legközelebb fekvő pontokon vannak, áll-e érdekében a marokkói járat fentartása, amelynek mi 1,700.000 K szubvencziót adunk. Nagyon kérném többi képviselőtársaim nevében is, akik ezt már szintén kérdezték és tudni kívánják, hogy méltóztassék nekünk arra nézve számszerű felvilágositást adni, hiszen a ministeriumnak ez módjában van, hogy egyedül Magyarországnak kereskedelmi forgalma Marokkóval szemben mennyi, hogy lássuk, vájjon ezért a forgalomért áldozhatunk-e mi évenként 1,700.000 K-át. (Helyeslés balfelöl) T. ház! Kezemben van a legfőbb állami számvevőszéknek az 1912-iki zárszámadásokról szóló jelentése, amelynek következő nagyon érdekes passzusát szószerint felolvasom (Halljuk! Olvassa): »Külön kell indokolnom 36.885 K 47 fillért, amely a ministertanács hozzájárulásával szintén a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság segélyezésére fordíttatott. A részvénytársaság ugyanis szolgálatának fejlesztése és kiterjesztése érdekében az év folyamán sürgős beruházásokat eszközölt és az ezekkel járó kiadások fedezésére függő kölcsönt vett igénybe, azonban az igénybevett függő kölcsön első évi kamatterhe az üzleteredményeket hátrányosan befolyásolta. Arra való tekintettel, hogy a hajózási forgalom fejlesztése közérdeket szolgál, méltányosnak mutatkozott ezen kamatterhet 36.885 K 47 fillér segély engedélyezésével könnyiteni«. (Mozgás balfelöl.) Itt tehát már megint azzal a jelenséggel találkozunk, (Halljuk! Halljuk!) hogy mihelyest beruházásokat akar eszközölni ez a társaság, akkor megint az államhoz fordul; újból a kincstárt veszi igénybe és a ministertanács mindig rendelkezésére áll, hogy kamatfizetéseinek teljesítését lehetővé tegye. De mindez még nem elég. Ezenkívül még más kedvezményeket is élveznek ezek a hajóstársaságok, így többek között a magyar államvasutakon való szállítások alkalmával mindenféle, sehol preczize, számszerűleg meg nem állapitható és taxatíve az indokolásban és a mellékletekben fel nem sorolt kedvezményekben részesülnek a hajóstársaságok. Itt csak annyit találunk, hogy a jövőre nézve ezen a magyar államvasutakon élvezett kedvezmények kontin-