Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

515. országos ülés 1914 és elővigyázatossággal fogadjunk minden állami szerződést és üzletkötést. (Igás! Ugy van! balfelől.) Rakovszky Béla: Annyira kompromittálták magukat! Huszár Károly (sárvári): Ez a javaslat is ilyen gyanús színben tűnik fel előttünk, mert sem az ország bel- és külkereskedelmi forgalma, sem a belső gazdasági berendezkedés, sem a bajósvállalatok anyagi helyzete, sem az eddig rendelkezésre álló hajók számának alacsony volta nem indokolja azt, hogy ilyen hirtelenül ilyen nagy haladást kell tennünk. Mi egyedül abban látjuk ezen törvényjavaslatok forszirozásának az indokát, hogy az pártpolitikai szempontból és a hajóstársaságok részéről önző magánspekuláczióból történik. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek a társaságok félnek a rendszerváltozástól. Nemcsak attól, hogy egy más többség talán nagyobb rigorozitással járna el velük szemben, nemcsak attól, hogy talán egy másik többség érvényesítené velük szemben az előző álláspontot, amely mellett ők szintén hajlandók lettek volna már ugyanezeket az üzleteket megkötni, de ezek a hajóstársaságok félnek attól, hogy jöhet egyszer ide egy parlament és lehet itt egyszer egy olyan népképviselet, amely az egész nép ellenőrzése alatt áll, amely nemcsak a Magyar Banknak, hanem a magyar népnek és a magyar nemzet egészének fogja köszönni a maga létét és hogy egy ilyen törvényhozásban egy ilyen törvényjavaslatot sem vállalni, sem keresztülhajtani többé már nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezért sürgős ez a javaslat: a rendszerváltozástól való remegés kényszeríti rá ezeket az iparlovagokat, hogy sürgősen keresztülhajtsák ezeket a javaslatokat. (Ugy van! a baloldalon.) A népparlamenttől való félelem idézi elő azt, hogy ilyen időszerűtlen módon, ilyen időszerűtlen javaslatokkal jönnek elő és hogy az önök alkotmányos szisztémájának minden fedezetét felvonultatják e javaslatok fedezésére. (Ugy van! a baloldalon.) Ha nem igy volna. t. képviselőház, hanem ha volnának tárgyi argumentumok; hiszen ott ülnek a többség soraiban azok a közgazdasági kapaczitások, akik életük javarészét ezekben az iparvállalatokban, pénzügyi vállalatokban töltötték el, s ott ülnek a ministeri bársonyszékekben azok az egyének, akik az Adria igazgatói állásaiban voltak, akik az ő szaktudásukkal és benfentességükkcl nekünk, a rosszul informált ellenzéknek tárgyi argumentumokat hozhatnának és megnyugtathatnák a mi lelkiismeretünket, hogyha erre képesek lennének. B. Podmaniczky Endre: Kik azok? Szmrecsányi György: Gróf Tisza István! Huszár Károly (sárvári). Bocsánatot kérek, én ugy tudom az 1901-iki Adria-vita anyagából, amely itt rendelkezésemre áll, hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslat megszavazása márczius 3-án, kedden. 325 előtt lépett ki az igazgatóságból gróf Tisza István. Meglehet, hogy tévedek, azonban a rendelkezésemre álló tudósításokból azt olvasom, hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslat megszavazása előtt lépett ki. Gr. Tisza István ministerelnók: Amikor napirendre került a kérdés. Szmrecsányi György: Rendben van! Huszár Károly (sárvári): Amikor az összeférhetlenség kérdése napirendre került, amikor Szilágyi Dezső és az ellenzék az összeférhetlenségi törvény szigorítása mellett állástfoglaltak, akkor a ministerelnók ur, hogy szabad kezet biztosítson magának, jó előre, még mielőtt a törvényt megcsinálták, kilépett az igazgatóságból. Én ezt csak annak illusztrálására hozom fel, hogy önök a hajózási vállalatok kérdését jól ismerhetik; de mások is vannak önök közt, akik a kérdéssel szakszerűen foglalkoztak, akik összeköttetésben vannak a pénzügyi körökkel. Ezek az urak módját ejthetnék annak, hogy azokkal az argumentumokkal szemben, amelyeket Rakovszky István, Eökles Béla és Springer Ferencz felhoztak, előadják a maguk argumentumait. Ugy látom azonban, hogy a munkapárt a kontradiktórius eljárást ugy képzeli, hogy tartanak egy előadói beszédet, amelyben egy adattal sincs több, mint a bizottsági jelentésben, amelyből tehát ujat nem tudunk meg, ezenkívül pedig szót emel a minister és pedig akkor, amikor a vita már bezáratott. (Ugy van! a baloldalon.) Ilyen kényes, fontos és nagy anyagi áldozatokkal járó javaslattal szemben olyan nagy lélekszámmal biró többség részéről semmi esetre sem lojális eljárás ez, mert elvárhatnék, hogy a többség teljes erejével és szellemi készültségével védje meg a maga javaslatát. De abból, hogy száraz ágon hallgató ajakkal ülnek ott az öszszes közgazdasági tudósok, abból csak azt következtethetjük, hogy nekik sincsen szivük szerint ez a javaslat, mert ha a dolog nem igy volna, akkor bizonyára exponálnák magukat érte, hiszen olyan kiváló érdemeket lehetne vele szerezni. Ez az egész nagy törvényjavaslat és az egész komplexum, ugy, amint van, tulajdonképen vádirat ismeretlen tettesek ellen; azok ellen, akik azt megcsinálták, mert ilyen könnyelműen és ilyen könnyű szívvel igazán nem volna szabad egy elszegényedett ország pénzével gazdálkodni. Nézzük már most, hogyan állanak is ezek a számok végső összegezésükben? A négy hajósvállalat alaptőkéje a következő: Adria 10 millió, Magyar Folyam- és Tengerhajózási 10 millió, Magyar-Horvát 6 millió, Magyar-Keleti 6 millió. Ez összesen 32 millió korona részvénytőke. Ezen 32 millió korona részvénytőkével rendelkező vállalatoknak nyújtandó uj államsegély 10,925.000 K-át tesz ki évenként. Ebből az Adriáé 4,600.000, a Magyar-Horváté 2,775.000, a Magyar-Keletié 1,750.000, a Folyam- és Teír