Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
326 5-75. országos ülés 19Pi gerhajózásié 1,800.000 K. Végösszegben tehát az egész szubvenczió, amelyet ezek a szerződések biztositanak, felülhaladja a 180 és majdnem megközelíti a 200 milliót. Pontos végösszeget azért nem lehet mondani, mert a szerződések különböző pontjaiban körülbelül 25 eset van, amelyben ujabb és ujabb szubvencziók lehetősége biztosíttatik. Konstatálni lehet azonban már ma, hogy a hajóstársaságok részérc megitélt szubvenczió többszörösen felülhaladja a társaságok összes alaptökéit és a szubvenczió akkora, hogy e társaságok két év alatt úgyszólván alaptőkéjükét szubvenczió alakjában megkaphatják. (TJgy van ! balfelöl) A szerződések olyan homályosok és pongyolák, hogy még a gutgesinnt közgazdasági és közlekedési bizottság, együttes jelentésében, az ötödik oldalon ezt irja (olvassa): »A bizottság szükségesnek találja, hogy a szerződések némely részének valódi értelme tisztáztassék«. Mit szóljunk mi ellenzékiek és mit szóljon az ország közvéleménye egy olyan szerződéshez, amelynek valódi értelmével a közlekedési és közgazdasági bizottság maga sincs tisztában, mert a parlament előtt fekvő jelentésében szó szerint azt mondja (olvassa) : »A bizottság szükségesnek találja, hogy a szerződések némely részének valódi értelme tisztäztassék«. Hát méltóztassék elképzelni, micsoda konzekvencziákkal jár az, hogy ha már ma, amikor még életbe sem lépnek ezen szerződések, a törvényhozók részéről vita tárgya, hogy egyik-másik szakasz mit jelent? Fernbach Károly: Ez a nemzeti munka! (Zaj!) Kenedi Géza: Most kell tisztázni! (Zaj!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Huszár Károly (sárvari): Nagyon örülök, hogy már annyira megmozdult képviselőtársamban a lelkiismeret, hogy kimondta, hogy most kell tisztázni. Hála Istennek, hogy t ennyire vagyunk. Egy emberünk már van. És itt remélem, az ő nagy jogi tudásával és készültségével segítségünkre fog sietni, hogy tisztázhassuk a szerződés egyes pontjainak valódi értelmét. Ennek a szerződésnek legnagyobb hibája az, hogy a munkapárti kereskedelemügyi ministernek hibája folytán elmulasztotta az alkalmat és kedvező időpontot a kormány, amikor a régi szerződést további tiz évre meghosszabbíthatja volna. Elmulasztotta, mert módjában lett volna a kereskedelemügyi ministernek minden további szubvenczió nélkül 1921-ig a régi szerződés alapján kötelezni a társaságot az eddig vállalt kötelezettség teljesítésére. Van egy nagyon homályos és kétértelmű pontja ennek a szerződésnek, amely mindegyik szerződésben benne van és én kérem, méltóz• tassók bennünket ebben az irányban is megnyugtatni, mert az egész szerződés ugy néz ki, mintha egy vicczlap-talány rovatába való volna. Ez a pont azt mondja, hogy a szerződés életbemárczius 3-án, kedden. lépte előtt átmenetileg külön megállapodásokat is köthet a minister, szóval itt a 2. §-ban -a törvényhozás egy felhatalmazást ad minden egyes hajóstársasággal szemben a ministernek, hogy a háznak bejelentett szerződési feltételeken kivül átmenetileg még külön előnyöket is biztosítsanak, holott ugy is megpróbálta száz és százféle módon ez a társaság, hogy mindenféle előnyöket biztosítson magának. Legyen szives a kereskedelemügyi minister ur tisztázni, hogy miféle átmeneti külön egyezkedésről van itt szó és méltóztassék ezen egyezkedések minimális és maximális határát a jjénzügyi szolgáltatás dolgában megmondani, mert horribilis summákat látunk már most is a hajózás czéljaira fordítani és még mindig előttünk áll, hogy a hajózás fejlesztése további kiadásokkal fog járni. Ha ezek az uj kereskedelmi hajók készen lesznek — ha ugyan készen lesznek valamikor — meg vagyok róla győződve, talán hónapok vagy évek múlva elő fog állani a hadügyi kormányzat és azt fogja mondani, hogy a mi hajósvállalataink biztonságának fedezésére szükségünk van uj katonai csatahajókra, különböző óriáshajókra és másokra ugy, hogy azok a költségek megfogják haladni a mostani szubvencziók méreteit is. Ugyebár igy lesz? (Derültség és felkiáltások bal felől: Erre nem nyilatkozik!) Haller István: Ujabb 312 millió! Huszár Károly (sárvári): Én érteném ezt a bőkezűséget az állam részéről a hajózással szemben (Zaj. Halljuk! Halljuk! bál felől.) ha gyarmataink volnának és ha ennek az országnak ipari és mezőgazdasági termelése elérte volna azt a fokot, amely indokolttá és egyben lehetővé is tenné, hogy a mi nemzetgazdasági termelésünk kifelé, a nagy világ felé, a nagy világforgalom utján keressen magának utat. De mikor meg van állapítva, hogy a mi iparunk a belső szükségletet sem tudja fedezni; mikor tudjuk, hogy mezőgazdaságunk terén például lisztkivitelünk nemhogy fejlődött volna, hanem az utolsó időben csökkent, akkor nem létező gyarmatokért a hajózás terén ily nagy áldozatokat hozni valósággal könnyelmű pénzkidobás. (Igaz! Ugy van! bal felől,) Haller István: Tengerbe dobott milliók! Huszár Károly (sárvári): Csodálatos módon más mindenféle kedvezményeket is ad a szubvencziókon kivül a minister ur ezeknek a hajóstársaságoknak, így például azt olvasom, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés azt is kiköti, hogy a társaságoknak azon évekre, melyek üzleti szempontból kedvezőtlenül zárulnak le, külön államsegélyt helyez kilátásba a ministerium, vagyis itt a rizikót tulajdonképen .mindig az állam viseli s azokban az években, amikor — esetleg évek hosszú során át — ismétlődik a kedvezőtlen gazdasági eredmény: mindig az államnak ujabb megterhelésével járna ez a dolog. (Zaj balfelöl.)
