Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

324 525. országos ülés 19ÍÍ nak, — közpénzekből gyarapítani ezt a magánvállalkozást : igazán indokolatlan dolog. Mert méltóztassék elképzelni, micsoda preczedens az, hogy közpénzekből és az állam pénzéből igy megalapozzuk egy magánvállalkozásnak ekkora dividendákat fizető vállalkozásait. Az Ungaro— Croata 11 év alatt több mint 10 millió K államsegélyben részesült és ennek a 10 millió K államsegélynek köszönheti, hogy 2.000 K név=értékü részvényeit ma' már csak 8.000 K-ért lehet kapni, vagyis részvénycinek értéke megnégyszereződött. Reánk nézve az előbb felhozott indokokon kivül rettenetesen nehézzé válik ezen törvényjavaslat elbírálása azért is, inert még annyi támpontot és annyi adatot sem szolgáltatott a mostani törvényjavaslat indokolása és annak mellékletei, mint amennyit 1901-ben már nyújtottak. Azóta fejlődött a statisztika, azóta fejlődött" a technikája az ilyen törvényjavaslatok előkészítésének ós mi azt látjuk, hogy itt szántszándékosan ugy állíttattak össze az indokolásban ezek a tételek, hogy csak a legképzettebb és legbeavatottabb üzletembernek és szakembernek lehetséges ezeken a dolgokon eligazodnia. Ne méltóztassék tőlünk még azt sem zokon venni, ha mi, nem mint szakemberek, de mint törvényhozók, akik lelkiismeretbeli kényszer hatása alatt emeljük fel szavunkat, egy ilyen labirintusban nem tudnánk egészen világosan eligazodni, mert a ministerium illető szakosztálya részéről minden megtörtént, hogy mi ilyen tévedésbe jussunk. (Ugy van! balfelöl.) Ezt nemcsak én mondom, nemcsak mi mondjuk, hanem olyan emberek, akik a kérdéssel szakszerűen foglalkoznak, akik abban a hajózási kérdésben teljesen otthonosak; ők mondják, hogy reájuk nézve is teljesen homályos az, amit a javaslat indokolása tartalmaz és az az egész rendszertelenség, amelylyel az meg van szerkesztve. T. képviselőház!. Én nem tudok semmiféle indokot találni arra, hogy miért hozták ide ezt a javaslatot. Nagyon időszerűtlen dolog. Nekem eszembe jut, hogy ez a többség egyszer már volt olyan helyzetben, hogy itt megvádoltatott azzal, hogy állami szerződések kötése alkalmával a többségi párt részére pénzek folyósittattak. Emlékszik mindenki ebben a házban arra, hogy fölemelt fővel állott itt egy ministerelnök (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és az egész háznak szine előtt azt mondta, hogy nagy zavarba jutnának az urak, ha ezt aktaszerüleg kellene bizonyítani és az akkori többség tudomásul vette azt, hogy az ő állításai valók és többségi szavazattal szankczionálta annak a valótlan ténynek elmondását, amelyet a bíróság előtt sikerült megezáfolni. (Helyeslés bal felöl.) Később megint megtörtént egy eset, hogy nem is állami szerződés alkalmával vontak el külön pénzeket a párt részére, hanem törvények által tiltott cselekedeteknek megígért engedélyemárczius 3-án, kedden. zéseért próbáltak jiénzt szerezni. Akkor, igaz, a ministerelnök ur kijelentette, hogy biztosithatja a képviselőházat, hogy állami üzletekért a pártkassza czéljára pénzt követelni és elfogadni nem szándékozik. Ezt köteles vagyok el is hinni. De kérdezem én a t. ministerelnök urat és a kereskedelemügyi minister urat is, tudnák-e nekem azt garantálni személyi és politikai reputácziójukkal, hogy ezen szerződések megkötése alkalmával sem az illetékes ministerium, sem a ministerelnökség, sem az államnak semmiféle más hivatalnoka, sem a munkapártnak semmiféle bizalmi embere nem kért, nem követelt és nem kapott ezen szerződésekért semmit, hogy nem kapott a múltban és nem helyeztetett kilátásba a törvényjavaslat megszavazása után. Én felteszem a kérdést és nyílt, egyenes választ kérek rá. A nem felelet is válasz volna, de hiszem és remélem, hogy kapok rá választ. Én nem gyanúsítok senkit, ez távol áll tőlem ebben a pillanatban. (Mozgás jobbfelöl.) Még lappangó gyanúnak sem adok kifejezést, azonban, amig itt ez a többség lesz, valahányszor ilyen szerződések fognak a ház elé jönni, minden esetben meg fogom ezt kérdezni, (Taps balfelöl.) mert az én egész további magamtartását ezzel a javaslattal szemben ettől teszem függővé. Nem akarnám, hogy a jelenlegi kereskedelmi minister urnak kétségen kivül álló korrektsége ebben a tekintetben bármiféle gyanú tárgya legyen, de mivel megesett már az, hogy kénytelenn volt egy magát szintén teljesen korrektnek tartó ministerelnök becsületét fedezni egy másik ministerelnök, akinek a cselekedetére ö használta a megbélyegző szót, amelyet mint Kain-bélyeget sütött rá, hogy »ő ilyent sohsem csinált volna!« ezért (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelől.) kénytelen vagyok kérni a kereskedelmi minister urat, legyen szives mindent elkövetni, hogy bennünket ellenzéket és az egész ország közvéleményét megnyugtassa a maga egyéni reputácziójának teljes latbavetésével azzal, hogy ö egyénileg garantálhatja azt, hogy ezen szerződések megkötése alkalmával semmiféle ilyen Ígéret nem történt és ezen törvényjavaslat megszavazásáért semmiféle ilyen előnyben a közérdeknek nevezett malaczlopó-köpenyeg alatt a munkajjárt vagy a többség nem részesült. (Helyeslés és taps balfelöl.) 8 ha ma a minister ur nem tudja még talán a dolgot, vagy a többség tagjai nem tudják, az ebben a pillanatban nekünk nem garanczia, mert hiszen voltak olyan ministerek, akik a Lukács László dolgairól nem tudtak. (Ugy van! balfelöl.) És ha ezt a törvényjavaslatot, ebben a primitív, kezdetleges és nyers formájában terjesztik elő, a mostani viharos időkben táplálják a mi gyanúnkat és fokozzák a mi érzékenységünket, amely más időkben talán nem volna ilyen, mert minden előfeltétele megvan annak, hogy a legnagyobb óvatossággal