Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

314 51.5. országos ülés 19H márczius 3-án, kedden. Rakovszky István: Itt nem kell kisajátító ! Közvetlen hajój áratok, közvetlen összeköttetés van ! Springer Ferencz: A javaslatokban kontemp­lált segély a galaczi járatoknál 300.000 korona, a járatok száma pedig 104. Ha méltóztatnak a 300.000-et 104-gyel elosztani, ka punk egy járatra az uj szerződés szerint 2884 koronát, mig a régi szer­ződés szerint egy járatra esett 2500 korona ; itt tehát járatonként a szaporodás 384. Majdnem azt merném mondani, hogy ez a fenforgó körülmények között a polgári viszonyoknak megfelel s ez ellen alig lehetne kifogást tenni. Hiszen nem is tennénk valószínűleg, ha ezt a javaslatot különállóan, egyedül hozták volna ide a házba. A magyar-horvát­nál az uj javaslat szerint egy járatra esik 211 ko­rona, a régi javaslat szerint 79 korona, a különbség tehát 132 korona, a régivel szemben a segély összege triplájára emelkedik. Az Adriánál — ez a legérdekesebb szám — az uj javaslat szerint egy járat 9349 korona, a régi szerint 2111 korona. (Fel­kiáltások a baloldalon : Hallatlan !) tehát egy járat­nál a plus 7238 korona. (Félkiáltások a bal-oldalon : Hallatlan !) A Magyar Folyam- és Tengerhaj ózási Részvénytársaságnál az uj javaslat szerint 334, a régi szerint 166 korona esett egy járatra, a plus tehát 168 korona. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt kétféle számok vannak. Héderváry Lehel: Margitszigeti járatok ! Springer Ferencz: T. ház! Én teljesen tisz­tában vagyok ezzel a kérdéssel és körülbelül sej­tem, hogy mi kifogás van itt; tisztában vagyok azzal, hogy az egyes járatoknak különböző értékük van és ez az én számitásom nem jelenti azt, hogy például a braziliai járat 7200 koronának felel meg. Én egy átlagos számítást csináltam ; megállapí­tom, hogy régen mennyi volt a járat és mennyi az uj járat. A régi átlag is, ugyebár, minden egyes járatra vonatkozik, épen ugy, mint ez a mostani átlag is minden egyes járatra szól és ebből vonom le azt a következtetést (Élénk helyeslés balfelöl.) és mutatom ki azt, hogy igenis járatok szerint mennyi a szaporodás ; ez mutatja, hogy mit akar­nak velünk jogtalanul elfogadtatni. (Mozgás jobb­felől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Minthogy ezekből méltóztatnak látni, hogy az egyes járatok tekintetében, tehát ebből viszont felfelé következ­tetve, az összes szolgálati teljesítményeknél a segélyösszeg semmivel sem indokolható ; hogy az óriási mértékben emelkedik és pedig nem a járatok számának megfelelőleg és ugyanabban az arány­ban, nem a drágasági viszonyok tekintetbevéte­lével s ezeknek a belekalkulálásával, hanem min­den tényezőnek teljes figyelembevétele nélkül ötletszerűen, horribilis magas összegekre van az felemelve : ennek következtében a járat kérdése egyáltalában nem izgathat bennünket arra, hogy mi a segély kérdésében a kormány javaslatát magunkévá tehessük, (Élénk helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Hogy vagyunk a sebesség kérdésével ? Itt is azzal büszkélkedik, a javaslat, hogy ezen a téren eredményeket és pedig nagy eredményeket értünk el. Hát megállapitom mindenekelőtt, hogy a galaczi vonalon a régi szerződésben meg volt állapitva a 10 tengeri mértföld sebesség s ugyanez a sebesség van fentartva az uj szerződésben is, tehát ezen a téren abszolúte semmiféle eredmény sincs. Az ausz­tráliai járatban a forgalmi sebesség egyáltalában nincs megállapítva, mert csak az van megszabva, hogy a szolgálatba állitandó hajóknak a próba alkalmával 11 tengeri mértföld sebességgel kell haladniok; hogy tehát a szolgálatban mennyi sebességgel haladjanak, az nincs megállapítva. A horvát 1 társasággal kötött régi szerződésben a fiume—cattarói és fiume—gravosai vonalakra 12 ten­geri mértföld, a többi partmenti vonalakra 10—8 és 9 tengeri mértföld sebesség, az anconai és velenczei vonalakra pedig 12 tengeri mértföldnyi sebesség volt megállapítva. Ezzel szemben itt az uj javaslat­ban tényleg van eredmény, amennyiben a űume— cattaroi és fiume—gravosai vonalakra nézve tényleg megállapítja a javaslat, hogy ezek a hajók ezentúl 16 tengeri mértföld sebességgel fognak járni; bizo­nyos vonalakra megállapítja a 14 tengeri mért­föld sebességet és viszont néhkay vonalra nézve megállapítja a 12 tengeri mértföld sebességet. Ezeknek a vonalaknak a száma körülbelül 836-ot tesz ki, de ezzel szemben körülbelül 11.000 járatra nézve a múlttal szemben a helyzet lényegesen aligha változik, mert megmarad a 10, 9 és 8 mért­földes reláczió épugy, mint a régi szerződésben. Ezen a téren tehát lényeges eredmény nincs. Ami az Adriát illeti, az Adriával kötendő szerződés 7. §-ában a valencia—barcelonai és ma­rokkói vonalakra meg van állapitva a 12 tengeri mértföldnyi sebesség ; ellenben a többi vonalakra nézve meg van állapitva a 10 tengeri méri föld sebesség. Azonban ez megvolt a régiben is. És viszont bátor vagyok utalni arra, hogy a 96. §. szerint közönséges vonalra nézve a 12 x / 2 tengeri mértföld sebesség fentartatik. Mindezeket reasszumálva, megállapithitjuk azt,, hogy a menetsebesség kérdésében vívmány egyedül és kizárólag a tengerparti forgalomban van a horvát-magyar vasúttársasággal szemben, de ebben is oly kis mértékben szereppel ez az ösz­szes forgalomhoz képest, hogy az abszolúte azt a pénzt és segélyt nem éri meg, amelyet ezzel szem­ben nyújtani fognak. Már most egy lényeges pontja következik ennek a szerződésnek : a segély. Már az előbb vol­tam bátor nagyjában előterjeszteni a szerződésileg kontemplált segélyeknek összegét; azonban téved az, aki azt hiszi, hogy ezzel a 181,875.000 K-val, amennyibe a segélyek a szerződés tartama alatt kerülni fognak, ki van merítve a segélyek összege, mert ha a szerződési tervezeteket átolvassuk, lép­ten-nyomon ujabb és ujabb burkolt segélyekre akadunk. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Rakovszky István: Nem tudjuk, mennyi a segély ! Springer Ferencz : A Magyar Folyam- és Ten­gerhaj ózási. Részvény társaságnak segélye a szerző-

Next

/
Thumbnails
Contents