Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

515. országos ülés 1914- márczius 3-án, kedden. 309 mintha vívmány volna, mintha e téren is mindaz, ami a mostani szerződésekben foglaltatik, nóvum volna, mintha eddig ebben az irányban jogaink tényleg nem lennének. Megállapítom mindenekelőtt azt, hogy a javaslatok szerint az ausztráliai relácziókban egyáltalán nincs jogunk a menetrendbe beleszólni, mert ez a konjunktúráktól függ, tehát itt ez az indok eo ipso már elesik. Hiszen ez olyan, mint a szabad hajózás, egyszerűen arra van kötelezve a társaság, hogy köteles hónaponként járat jegyzékeket adni, a járatjegyzékekben köteles 15 napi időt megjelölni, amelyen belel a hajó indul és ez az intézkedés megváltozik a 46. §; által akkor, ha a kormány kivánni fogja, hogy a járatok száma 16-ról felemeltessék 24-re, amely esetben a járat jegyzékekben az indulási idő nem 15 napban, hanem 10 napban lesz megállapítható. Ami már most a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságra vonatkozó törvényjavaslatot illeti, annak 14. §-ában a menetrend megállapítása tényleg biztosítva van. Biztosítva van ez a horvát javaslatnak 3. §-ában, a galaczi járatra vonatkozó törvényjavaslat 1—4. §-aiban és biztosítva van az Adria javaslatnak 1. §-ában is. Azonban, hogy ezzel a kérdéssel is miképen vagyunk : ezt csak ugy tudjuk megítélni, ha szembeállítjuk a most tett kijelentéseket a múltbeli intézkedésekkel, a múltbeli törvénynyel. Ebben a tekintetben leszek bátor ugyancsak idézni a vonatkozó törvényeket. Ne méltóztassanak zokon venni, hogy én ezeket a kérdéseket oly minuoziózusan pertraktálom és önöket felolvasásokkal untatom, (Halljuk ! Halljuk! baljélöl.) de azt hiszem, hogy amikor bizonyítani akarom valaminek valótlanságát, akkor nekem minden eszközt meg kell Tagadnom és fel kell használnom arra, hogy ezt ad kominem tehessem. (Halljuk! Halljuk!) A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság régi szerződésének 10. §-ában, az első és második bekezdésben ez foglaltatik (olvassa) : »A társaság köteles ugy a rendes személy-, mint a rendes áruszállításra vonatkozó menetrendek megállapításánál a vasúti csatlakozásokra kellő figyelmet fordítani. A1 menetrendek jóváhagyás végett a kereskedelemügyi m. kir. ninister elé térj esztendők.« A Magyar Keleti Tengerhajózási Társaságra vonatkozó 1898: IX. t.-czikkbe iktatott szerződésnek 5. §-a azt mondja (olvassa) : »A 2. §-ban említett* járatok a forgalmi igényeknek megfelelő, de 15 napnál semmiesetre sem nagyobb időközökben inditandók. Minden hónapban rendszerint három járat teljesitendő.« A szerződés 9. §-a pedig ezt mondja (olvassa) : »A társaság igazgatósága az egyes hónapokban elindítandó járatokat legkésőbb az előző hó 25-ig közzétenni tartozik. Az egyes járatok indítására a társaságnak 10 napi időköz áll rendelkezésére.« Itt tehát leszegezem azt a tény i", hogy a Keleti Tengerhajózási Társasággal kötött régi szerződésben tényleg nem voltak menetrendszerű járatok, konjunkturális járatok voltak és hogy ezzel szemben itt igenis vívmány van. Hogy azonban ezt a vívmányt rögtön a kellő értékére leszállítsam, bátor vagyok ehhez csak azt hozzátenni, hogy a régi szerződés szerint 72 járatot tartozott teljesíteni, az uj szerződés szerint pedig 104 járatot köteles fenntartani, a járatkülönbség ennélfogva csak 32 s így az eredmény ebben a tekintetben sem nagyon lényeges, (ügy van! balfelől.) A Magyar-Horvát Tengerhajózási Társaság régi szerződésének 1. §-a azt mondja (olvassa) : »A társaság köteles — és pedig ez a X. t.-czikkben foglaltatik, mert külön intézkedik a XI. t.-czikk — a menetrendek tervezetét a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság utján a kereskedelemügyi m. kir. ministernek jóváhagyás végett idejekorán bemutatni. A jóváhagyott menetrendeken a társaság a kereskedelemügyi m. kir. minister előzetesen kieszközölt engedélye nélkül módosítást nem eszközölhet, azok a módosítások pedig, melyeknek végrehajtását a kereskedelemügyi m. kir. minister kivánni fogja, a társaság által feltétlenül életbe léptetendők.« A XI. törvényezikk 1. §-a pedig a Fiume— anconai vonalra nézve azt mondja (olvassa.) : »A Magyar-horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság kötelezi magát arra, hogy a jelen szerződés tartama alatt Fiume és Velence, továbbá Fiume és Ancona között a kereskedelemügyi m. kir. minister által j óváhagyandó és a társaság által előzetesen kihirdetendő menetrendek alapján a személy- és áruforgalom közvetítésére rendszerint saját hajóival a következő rendes gőzhajó járatokat fogja fentartani.« Itt következik a felsorolás. A hangsúly itt azon van, hogy »a következő rendes gőzhajójáratokat fogja fentartani.<< A 2. §. pedig azt mondja, hogy a menetrendek a minister jóváhagyása előtt életbe nem léptethetők. Méltóztatnak tehát látni, hogy a régi horvát szerződésben a menetrend megállapításának joga a ministernek fen volt tartva, tehát ebben újítás és vívmány nincs. Hogy állunk már most az Adria-szerződésnél e kérdésben % Előre is megállapítom azt a tényt, hogy a menetrend tekintetében az Adria régi és uj szerződése közt alig van különbség és ez is oly elenyészően csekély, hogy az anyagilag, azt hiszem, nem is értékelhető és nem is szolgálhat bázisul arra, hogy az a segély felemelésének indokát képezze. Az előbb megemlítettem már, hogy a javaslat szerint csak az 1. §-ban foglalt járatok esnek menetrendszerű járatok alá, a többi mind szabad járatnak van fentartva. Az 1901. évi VII. t.-cz. 4. §-ának 5. pontja — és itt megemlítem, hogy az ebben foglalt járat a mostani törvényjavaslat l.§-ának 1,2,5. pontjába eső járatnak felel meg — ezt mondja (olvassa) : »A Fiúméból Marseillebe, valamint a Marseilléből Fiúméba indítandó járatok hetenként, illetve november 15-től márczius 15-ig terjedő időszakban hetenként kétszer, a Fiúméból Barczellonába és Valencziába induló járatok heten-