Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
515. országos ülés 1914 márczius 3-án, kedden. 303 nek a szerződés végén és mikor keresem mindezeknek az okát, ezt nem tudtam másban találni, mint abban, hogy a figyelmet a kérdések lényegéről egyszerűen eltereljék. Hogy ezt igazoljam, vagyok bátor állitásomat pusztán az Adria-szerződésből vett néhány példával illusztrálni. A szerződés 1—5. §-ai intézkednek a járatokról. A régi törvényben, az 1901 : VII. t.-czikkben a járatok egy szakasz alá voltak mind foglalva. Nem akarok vitat kőzni, vájjon ez a mostani Tendszer helyesebb-e, vagy a múlt rendszer, hogy t. i. a járatokat most egymás mellé külön szakaszokba foglaljuk, azonban már abban a tekintetben csak méltóztatnak nekem igazat adni, hogy ha a járatokról a szerződés elején öt szakaszban beszélek, akkor annak a szerződésnek elejébe kell foglalnom az összes járatokat, valahányat az a szerződés kontemplál. A szerződés az 1. §-ban beszél a Földköz-itenger nyugati partvidékein teljesítendő hajózásról, a 2. §. beszél a nyugati hajózásról, a 3. §. a portugál hajózásról, a 4. §. a Leithba, vagy Vigon túlmenő járatokról, az 5. §. a hamburg—londoni járatokról. Az ember azt hinné, hogy ezzel az összes járatok kérdése le van tárgyalva, s midőn továbbhatol a szerződés olvasásánál, egyszerre csak az 57. §-ban előbukkan, hogy ime, még egy járat lesz, a braziliai járat La-Plataig meghosszabbitandó. A braziliai járatokról az 1. §-nak 5. pontja beszél, hogy köteles a társaság évente 12 járatot inditani oda és vissza. Ugy-e, az csak a legkevesebb lett volna, hogy midőn a braziliai járatokról beszélek, ehhez a ponthoz függeszszem azt, hogy viszont köteles a társaság, amennyiben a kormány kivánni fogja, ezt a járatot La-Plataig meghoszszabbitani. De miért nem tették ezt ? Mert akkor rögtön hozzá kellett volna tenni, hogy ezért külön 96.000 korona segély jár. (Ugy van! Ugg van! Zaj balfelől.) Ugyanez áll az 58. §-beli intézkedésre, mert viszont az 58. §-ba belefoglalták, hogy ugyancsak a kormány kívánságára köteles a társaság NewYorkba évente 12 járatot inditani, három hajót beszerezni stb. Miért nem lehetett ezt ugyancsak ide a járatokról szóló részbe utalni ? A 4. §. beszél a Leithba és Vigon túlmenő járatokról, és beszél az 56. §. a segélyről. És csodálatos dolog, hogy az 56. §. 2. vagy 3. pontjában foglaltatik egy külön intézkedés, amely azt mondja, hogy a 4. §-beli járatok befoglaltatnak a 460.000 koronás pausál-segélyben. Hogy ezt a két tételt miért kellett egymástól elválasztani, erre feleletet nem kapunk. A 7. §. beszél a menetsebességekről; megállapítja, hogy az 1. §. 1. és 3. járatai 12 tengeri mérföldnyi sebességgel kell hogy közlekedjenek, ellenben az 1. §. többi járatai 10 tengeri mérföldnyi sebességgel. Az ember azt hihetné, hogy a kérdés ezzel végleg el van intézve. Dehogy ! A 96. §-ban azt mondják, hogy az 1. §. 2., 4., 5. járatai azonban, amennyiben régebbi hajóval teljesíttetnek, 9'5 tengeri mérföldnyi sebességgel közlekednek. Méltóztatik tehát látni, hogy itt is a figyelemnek ujabb kijátszásáról van szó. Rakovszky István : Rosszhiszeműférczmunka ! Springer Ferencz: ... és olyan intézkedésnek becsempészéséről, amely a társaság javára szolgál. (Ugy van.' a baloldalon.) A szerződés 56. §-a intézkedik arról, hogy a 2. §-beli járatok után mi a segély. Ha azonban keresem az egész javaslatban, hogy mi a segély a többi járat után, nem tudok erre másképen rájutni, mint hogyha a contrario következtetek, mert csak a 64. §-ban található egy intézkedés, ebből kell megállapítani azt, hogy a többi járatnak mi a segélye, mert ez a szerződés nem azt mondja ki, hogy a többi járatért mit kap a társaság, hanem a 64. §-ban azt mondja, hogyha pedig ezek és ezek a járatok elmaradnak, ennyit és ennyit vonnak le a társaságtól. Engedelmet kérek, az ilyen szerződéskötés előttem teljesen érthetetlen. A másik dolog, ami nekem feltűnt, illetve talán nem is tűnt fel, hiszen a közelmúltból hozzá vagyunk szokva az ilyesmihez, az, hogy midőn ezt a javaslatot elolvastam s annak intézkedései bennem mélységes ellenszenvet, hogy ne mondjam, felháborodást keltettek, akkor felébredt bennem a kíváncsiság abban a tekintetben, hogy vájjon mit szólnak ezekhez a dolgokhoz Magyarország illetékes tényezői, szankczionálják-e az illetékes gazdasági, kereskedelmi és ipari körök ezt a tervbevett szerződést. A magam jószántából fordultam azokhoz a gazdasági tényezőkhöz, — miután az előterjesztésben ez irányban semmiféle intézkedést nem láttam — amelyeket szerintem meg kellett volna a szerződéstervezet tárgyában véleményezés végett keresni. Fordultam, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához, az Országos Magyar Gazdasági Egyesülethez, a Gazdák Szövetségéhez, a MalomEgyesülethez és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségéhez és kértem, legyenek szívesek nekem rendelkezésre bocsátani azt a véleményüket, amelyet a mínisternek adtak e szerződési tervezetekre vonatkozólag. És akkor . . . Rakovszky István: Áf Kereskedelmi Bank nem volt kíváncsi ! Springer Ferencz: ... azt az értesítést kaptam, hogy hozzájuk a minister nem küldte véleményezés végett ezeket a szerződéseket, (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Suttyomban csinálják!) nemcsak, hanem egyik-másik részről azt az értesítést is nyertem, hogy ők kérték a ministert, adjon módot a nyilatkozásra . . . Rakovszky István : Lánczy megtiltotta ! Springer Ferencz: ... és még csak nem is kaptak választ az ő megkeresésükre. Hát engedelmet kérek, én ebben annak a rendszernek folytatását látom, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyet eddig követtek állandóan és szakadatlanul, (Ugy van ! Ügy van ! balfelől.) amely ugyanezt tette a büntetőperrend módosításánál, ugyanezt tette a sajtójavaslatnál és teszi mindazon közérdekű javaslatoknál, ahol rendes, nor-