Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

304 515. országos ütés 1914 márcziüs 3-án, kedden. malis viszonyok között a közvélemény véleményét elkerülni nem szabad, (ügy van! ügy van! baljelől.) Huszár Károly (sárvári) : Suttyomban csinálnak mindent! Springer Ferencz: Amidőn ezek után áttérek magukra a javaslatokra, méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt történelmi visszapillantásokat tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! ballelöl.) és a magyar forgalmi ügynek rövid fejlődését terjeszszem elő, ami szerény vébményem szerint az előterjesztésnek lett volna ugyan egyik feladata, mert hogy helyesen Ítélhessem meg ezt az anyagot, azt is szükséges lett volni tudni, hogy mi történt és hogyan történt. Objektív, igazságos kritikát és véleményt csak akkor fogunk mondhatni, ha az anyagot a maga' egész teljességében ismerjük. (Ugy van ! balról.) A magyar forgalmi politikában az 1878. év jelenti a fordulatot, még pedig jelenti a fordulatot akkor, amikor 1878-ban a Lloyd-társasággal kötött szerződés meghosszabbításáról volt szó itt e házban. A közvélemény már nagyon régen tisztában volt azzal, hogy a Lloyd azoknak a szerződésbeli kötelezettségeknek, melyeket Magyarországgal szemben vállalt, eleget tenni nem tud. Két gazdának egyszerre szolgálni nem lehet. Az osztrák és a magyar érdekeket egyidőben kielégíteni lehetetlenség, különösen akkor, mikor a helyzet tényleg az volt, hogy a Lloyd arra volt utalva, hogy az osztrák ipari termékeket a keleti piaezokon helyezze el, viszont Magyarország, mint őstermelő állam, inkább a nyugatra volt utalva. Mély ellenérzés fogadta akkor ennek a szerződésnek tervét és nemcsak itt e háznak ellenzéke részéről, hanem a kormánypárt padjairól is súlyos és erős kritikák hangzottak el a javaslat ellen. Akkor azonban ez a felindulás eredményt elérni nem tudott, mert a kormánynak politikai és hadászati tekintetben előterjesztett indokai még eldöntötték a kérdést és akkor ezt a szerződést nemcsak megkötötték, hanem ugyanezen indokok alapján 1888-ban a szerződést meg is hosszabbították. Azonban annak a. Lloyd-szerződés körül folyt 1878. évi vitának megvolt az az egészséges következménye, hogy 1880-ban létesítettük a XXV. törvényczikkel az Adria tengerhajózási társaságot. Akkor kötöttük vele az első szerződést, tisztán csak azért, hogy a magyar kiviteli és forgalmi érdekeknek specziális és különös gondozója legyen. Vele a szerződést 1880-ban megújítottuk, 1886-ban tökéletesítettük és fordulóponthoz, ujabb nagy stáczióhoz jutott a magyar forgalmi politika akkor, amikor 1891-ben a kormány azzal a javaslattal jött a ház elé, hogy a Lloyd-szerződést, amelyet 1888-ban, tehát csak három évvel azelőtt kötött meg, szüntesse meg, helyezze hatályon kivül és egyúttal a magyar forgalmi érdekeket minden tekintetben kielégítő uj szerződést kössön a mostani xldriával. Ez a ház ritkán forrt össze egy értelemben és egy felfogásban. Ilyen ritka eset volt az, midőn ezek a javaslatok tárgyaltattak. Harmonikus összhangban olvadtak össze a pártok ennek a kérdésnek eldöntésénél és egyhangúlag mentek keresztül ezek a javaslatok, mert hiszen mindenki, ugy a közvélemény, mint maga ez a ház is, e javaslatok törvényerőre emelésében látta a magyar nemzet régi vágyainak megvalósulását, ebben látta a magyar nemzeti kikötőnek és a magyar nemzeti hajórajnak létesítését. (Ugy van! bálfelél.) Ugyanabban az esztendőben, hogy ezen a téren tovább védjük és fejleszszük a magyar érdeket Sverljuga és társai és Krajac és társai, horvát czégek egyesüléséből alakult a Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársaság 10 millió K alaptőkével, Ö felségének engedelmével. És abban a szerződésben már a MagyarHorvát Tengerhajózási Részvénytársasággal is köttetett megállapodás, abban az irányban, hogy a magyar érdekeket képviselje. A következő állomás ebben a politikában az 1894. év, amidőn az 1894. évi XXXVI. törvényczikkel megalkottuk a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot. Akkor ezt a lépésünket forgalmi politikánk betetőzésének tekintettük. Én értem az akkori pillanatnyi felhevülést, nem is akarom lekicsinyelni azokat az intézkedéseket, de, t. ház, hol vagyunk mi még a magyar forgalmi politika betetőzésétől. (Ugy van! balfelől.) Mi mindent, mennyit kell nekünk még csinálnunk, szárazon és tengeren egyaránt, amig azt mondhatjuk, hogy betetőztük a magyar forgalmi politikát. (Ugy van ! balfelől.) 1898-ban a IX. törvényczikkel megalakítjuk a Keleti Tengerhajózási Részvénytársaságot, amelynek bevallottan az volt a czélja, hogy a magyar kereskedelemnek és iparnak, a magyar államvasút és a Tenger- és Folyamhajózási Társaság vonalainak felhasználásával a feketetengeri kikötőbe, Konstantinápolyba, egészen Alexandriáig szerezzünk kivitelt. Ezekután a szerződések meghosszabbítása következett. 1901-ben lejárt az Adria-szerződés, ezt meghosszabbították, valamint megcsinálták az uj szerződést 1901-ben, még pedig két szerződést, a X. és XI. t.-czikkben a Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársasággal, külön szerződést kötve a partmentí járatokra és külön szerződést az Ancona és Velence közötti járatokra vonatkozólag. És itt egy csodálatos jelenségre vagyok bátor csak közbevetőleg utalni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az Adriával kötött szerződésben benn foglaltatott az, hogy az eredeti szetződés húsz évre szól. Maga a törvényhozás, maga a ház ezt a szerződést módosította akképen, hogy a szerződés csak tíz évre szól, azonban az országgyűlésnek opeziót biztosított abban a tekintetben, hogy a szerződés további tiz esztendőre meghosszabbítható legyen ; viszont a horvát szerződés 1902 január 1-től 1916 deczember 31-ig szól, amiből méltóztatnak megállapíthatni, hogy sem a Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés,